Kiadod, mert muszáj vállalni – Orbán Krisztina interjúja az Európa és Polar szerkesztőivel

Entrepreneur

 

Vannak-e grönlandi fordítók? Dolgoznak-e még a könyvkiadásban polihisztorok? Tudja-e egy szerkesztő előre, hogy mekkora sikere lesz a könyvnek? A világirodalomnak elkötelezett Európa és a földrajzilag behatárolható tevékenységi körű Polar kiadók szerkesztőivel beszélgettünk.

 

Hogyan mutatnátok be ezt a két kiadót?

Gaborják Ádám: Az Európa az egyik legrégebbi kiadó Magyarországon, már több mint hatvan éves, és az egyik legerősebben világirodalmi beállítottságú is egyben. Az én generációm még biztosan európás könyveken nőtt fel, mert a szüleink könyvespolcának jelentős részét a kiadó sorozatai tették ki. Nyilván azóta változott a státusza. Jelen pillanatban új lehetőségeket kereső és találó kiadó, amelynek sikerült megőriznie a világirodalmi beállítottságát és a minőséget a könyvkiadásban.

Dériné Stark Zsófia: 1999-től 2004-ig jártam osztatlan skandinavisztika szakra, akkor már pár éve felfigyeltem a Nemzetközi Könyvfesztiválon meg az Ünnepi Könyvhéten egy kiadóra, aminek az volt a neve, hogy Polar, és kizárólag skandináv könyveket adtak ki. A sorozatot két műfordító, a finnes Pap Éva és a norvég szakon végzett Kertész Judit hívta életre 1997-ben. Mindketten a Corvina Kiadónál dolgoztak szerkesztő-lektorként. Nyilván látták, hogy mennyi olyan jó szerző vagy mű van, ami nem fér bele a Corvina profiljába, mert a nagy kiadóknak más az érdekük, mint a kicsiknek. 2014-ben jelentették meg az utolsó könyvet. 2017-ben úgy alakult a családunk élete, hogy örököltünk. Lehetett volna venni az összegből egy új autót. De minek? A bátyámmal, Gergellyel közösen úgy döntöttünk, inkább alapítunk egy kiadót. Aztán jobb ötletünk támadt, hogy vegyük meg a Polart, mégis egy bevezetett névről van szó, és megkerestük az alapítóit.

Úgy láttam, hogy ők annak nagyon örültek, hogy vinni fogjuk tovább a célkitűzést változatlanul. Megvettük a nevet, a logót, de új egyesületet hoztunk létre. Az, hogy egy bevezetett kiadót vettünk át, és nem a nulláról indultunk, főleg a pályázatok esetében volt döntő fontosságú, hiszen már 37 címet tudhatott a magáénak a kiadó. 2018-ban jelent meg az első, már általunk kiadott mű.

A kiadó jelenleg fenntartja önmagát, különösebb profitot nem termel. A tavalyelőtt elnyert európai uniós Kreatív Európa támogatás segítségével a következő években megnő a címeink száma.

Hol helyezed el a Polart a magyar könyvpiacon?

D.S.Zs.: A Polar pici hal a vízben. Nem hinném, hogy bárkinek a vizeire beeveztünk. Jó lenne azt elérni, hogy ha valaki az északi országok irodalma iránt érdeklődik, egyből ránk gondoljon.

Az Európa viszont a világirodalmat tűzte zászlajára. Hogyan lehet mindent lefedni?

G.Á.: Nyilván teljesen lefedni sehogy nem lehet, de a többkörös metódus megmaradt, amikor bekerül egy szöveg, leadja a fordító, azon dolgozik egy szerkesztő, előkészítő, korrektor.

Lehet, hogy a fordítón kívül más nem is beszéli az eredeti nyelvet.

G.Á.: Aranykor volt, amikor polihisztor emberek fordultak meg az Európánál. A kiadó nagyon sok fordító-szerkesztőt nevelt ki a mai piacra is. Már ritka a négy-öt európai nyelvet beszélő ember, pláne, aki a könyves szakmában is marad. De próbáljuk mindig megtalálni azokat a fordítókat, szerkesztőket, akik az adott nyelvhez kötődnek. Ők a kulcs.

Afrika és az ázsiai országok egy jelentős része miért ekkora vakfolt az elmúlt évtizedek kínálatában?

G.Á.: Szerintem Európát meg az európai irodalmat sokáig jellemezte az etnocentrizmus, aminek leginkább történelmi okai vannak. „Az európai irodalom az irodalom, és azzal kell foglalkozni.” A 20. század második fele azt is megmutatja, hogy ez egy jóval bonyolultabb kérdés, szerencsére ma már sokkal nyitottabban olvasunk.

Hány nyelvet fed le a Polar?

D.S.Zs.: A dán-norvég-svéd hármas mellett izlandi és feröeri műveket is kiadunk, illetve a kezdetektől foglalkozunk finnel és észttel. Izgalmasak a grönlandi megjelenések, de egyelőre nem találtam fordítót hozzájuk. Nálunk nagyon fontos, hogy nincs közvetítőnyelv.

G.Á.: Más kérdés, hogy megkapod-e az eredetit. Van, hogy azt mondják, dolgozz az angolból, mert a szerző így szeretné. Amit általában az olvasók nem látnak, az az intézményrendszer és az üzletág, amely a könyvek mögötte van. A Frankfurti Könyvvásáron például egy Nyugati pályaudvar méretű teremben ülnek az ügynökök és reggel nyolctól este nyolcig félórás-órás váltásokban üzletelnek kéziratokról. Itt dől el az, hogy mi jut, milyen nyelven és hová. A távol-keleti országok meg egy háromszor akkora épületben vannak.

Cixin Liu kortárs kínai science fiction szerző a saját országában többmilliós példányszámmal büszkélkedhet, az ő művei is angolból fordítódnak, mert eleve ezen az úton érkeztek meg a nyugati kultúrákba. Kérdés, hogy a Háromtest-trilógia, amely jelentősen foglalkozik a kortárs technológiával, vajon mit veszít ezzel? Hiszen az a technokultúra, ami benne van, univerzális, azaz nem feltétlenül nyelvfüggő. A zsánerirodalom egyébként is sokat tud segíteni a különböző nyelvek, kultúrák közvetítésében, eleve szélesebb olvasóközönséghez érnek el ezek a művek. Ugyanakkor valaki, aki kung-fu fantasyt olvas, az nem biztos, hogy el fogja olvasni a kommunista Kína történetéről szóló monumentális regényt.

 

 

A Polarnak mennyire nehéz megszerezni a jogokat?

D.S.Zs.: Nem krimit nagyon könnyű venni. Írok a nagy kiadónak, az interneten megtalálható, külföldi jogokkal foglalkozó elérhetőségre. Párszor esett meg, javarészt svédekkel, hogy kisebb művet akartam venni, és a kiadó azt válaszolta, van kelet-európai ügynökségük. Ezzel változó élményeim vannak. A Norstedtsé például Romániában működik, ajánlatot kér, és majdnem mindig el is fogadja. A magyarországi forgalmazó 1500 euró alatt nem fogadott ajánlatokat. Ezért újra a kiadónak írtam, és vele egyeztem meg. Mi kis példányszámban adunk ki. Eddig átlagosan évi öt címet 500 és 1000 közötti példányban. A megnyert pályázatok miatt a következő két-három év alatt ötven címünk lesz, ennyit vásároltunk már meg, tehát ezt a címszámot évi tíz-tizenötre fogjuk felemelni.

Lehet még ekkorát dobni, mint a régi európás sorozatokkal? Olyat, ami penetrálja a piacot?

G.Á.: Nem a piac az érdekes, hanem az olvasó. Tavaly elindítottuk a Kapszula Könyvtárat, havi rendszerességgel fogunk könyveket vásárlóbarát áron kihozni. Egyfajta archeológiai munka is újra előásni olyan könyveket, amelyek fontosak voltak, de kihullottak a közbeszédből. A sorozat bátran akar válogatni a klasszikusokból és kortársakból, de újrakontextualizál is. Az első hat darabja között ott van Virginia Woolf, Edgar Allan Poe és Zafón is. Poe könyve, az Arthur Gordon Pym, a tengerész a kaland- és horrorregények között nagyot futott, most már lehet így is beszélni róla. Külön hangsúlyt fektetünk arra, hogy a női szerzők megjelenjenek. Ezért is volt a nyitókötet Alice Walker Bíborszín című regénye. Ahogy néztük, sajnos komoly aránytalanságok vannak a különböző sorozatokban.

Hogyan választ ki a kiadó egy szöveget?

G.Á.: Nincs aranytojás. Elsősorban az adott szerző, kiadó regionális ügynökségein keresztül érkeznek az ajánlatok, és közben nyitott szemmel jársz. A londoni katalógusokat láttam legutóbb, a szűrt anyag is ezer oldalas volt. Sok esetben a fordítók közvetítenek, például a skandináv irodalomnál. A jó fordítókra lehet ízlésben támaszkodni, eleve jobban ismerik az adott nyelv irodalmát, jobban tudnak tájékozódni. További szempont, hogy engem nagyon érdekelnek a különböző társadalmi kérdésekkel foglalkozó szépirodalmi művek, és azokat kifejezetten szemlézem. Másik százalékot az tesz ki, ha magadnak találsz valamit, de erre ritkábban jut idő.

D.S.Zs.: A Polar alapítói és én is az ELTE-n végeztünk. Rengeteg olyan olvasmányunk volt, amely nem jelent meg magyarul. Jó lenne ezeket a klasszikusokat kiadni az izgalmas kortárs művek mellett. Bogdán Ágnes fordításában kortárs dán versantológiát állítottunk össze, mert erre eddig nagyon kevés hasonló példa volt magyar nyelven. A Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékével együttműködve kriminovellákat válogattunk. Hallgatók készítették a fordításokat speciális kollégium keretében, én voltam az egyik műhelyvezető. Két-három órát szántunk arra, hogy megbeszéljük a fordítási hibákat. Volt közülük, aki el is indult fordítói irányba, lesz, aki majd dolgozik is nekünk.

A skandinavisztikások a célközönség?

D.S.Zs.: A kiadó megvásárlásakor ezt gondoltam, de már látom, hogy ez így nem egészen igaz. A valós vásárlóközönségnek van egy, a világirodalom iránt fogékonyabb rétege, továbbá egy olyan is, amelynek a krimik és a sorozatok vonzásából irányul a figyelme a klasszikus skandináv irodalom felé.

G.Á.: Exfinnugristaként hozzátenném, hogy a Polar úttörő volt az északi irodalmak közvetítésében. Mi így ismerhettük meg például az észt Andrus Kivirähk vagy a finn Leena Krohn műveit.

Mi a legmeghatározóbb tényezője annak, hogy mi jut el a magyar olvasóig?

D.S.Zs.: A skandináv országok és az Északi Tanács díjai visszajelzést jelentenek a könyv irodalmi értékére vonatkozólag, de nem ész nélkül adjuk ki a díjazott műveket sem.

Induláskor a fordítóinkat kérdeztem, hogy van-e a fiókban kész fordításuk. Ennek az aránya átfordult, sokat olvasok ajánlókat, a kiadók, az ügynökségek prospektusait. Már tudják, mi nem érdekel, ami pedig igen, arról külön emailben is küldenek anyagot. Inkább a klasszikus szépirodalmat keressük, az önmagukra irányuló aktuális társadalomkritikát nem, az sokszor annyira belterjes lehet, hogy itthon nem mond semmit, ott pedig felkavar mindent. Nem a polgárpukkasztás vagy a legújabb trend a lényeg. Sajnos egyelőre 300 oldalnál vastagabb könyvet nemigen tudunk megjelentetni, ugyanis a nyomdaköltség a legdrágább szakasza a folyamatnak.

 

 

G.Á.: Vannak azok a szövegek, amiket azért adsz ki, mert annyira fontosnak érzed. Nálunk jelent meg Ocean Vuong első regénye, aki egy fiatal amerikai-vietnami szerző. Nagyon sokat foglalkozik a LMBTQ emberek helyzetével, másik oldalról a bevándorlás témájához, a családja történetéhez tér vissza rendszeresen. Óriási siker volt az első verseskötete, annyira, hogy idáig is elhallatszott: Simon Márton és Závada Péter volt többek közt nagy rajongója, közvetítője. Az első regényénél viszont mérlegelni kellett, mert a témája nagyon fontos, de egyáltalán nem biztos, hogy szélesebb olvasóközönséget el fog érni itthon. Mégis van annyira erős az a szöveg, hogy megjelenjen az Európánál.

Amikor véleményezted, már tudtad, hogy Simon Márton és Závada Péter lehet, hogy ezt viszik majd a hátukon?

G.Á.: Ez lehet szempont, de egyáltalán nincs garancia arra, hogy egy prózakötetet is elvinnének a hátukon. Viszont vietnámi költő verseskötete jelent meg nálunk nemrégen, ami azért is születhetett meg, mert Háy János eltöltött egy kis időt Vietnámban, ahol felfedezett magának olyan szerzőket, akiket a kiadó figyelmébe ajánlott. A közvetítő emberek tehát mindig fontosak lehetnek a kiadók és az olvasók szempontjából, de elsősorban a szövegnek kell hatnia.

A Polar hogyan látja a sikert a recepcióban?

D.S.Zs.: A legobjektívebb, hogy mennyire fogy a könyv. Az ekultura.hu rendszeresen publikál kritikákat a könyveinkről, az Észak folyóiratban is minden könyvünkről megjelent már recenzió. Az Örökségről született kiugróan sok írás, a téma miatt nem csak szépirodalmi folyóiratokban, hiszen a pszichológiai hátterével is tudtak foglalkozni. Mint magánemberek, kicsit tartottunk a fogadtatásától.

Melyik megjelenésetek lett sikeresebb, mint vártátok? Tudtok-e olyan esetet is említeni, amikor éppen nem jött be úgy a dolog, ahogyan az előzetes megfontolások alapján remélni lehetett?

D.S.Zs.: Vigdis Hjorth norvég írónő Örökség című művéből alig néhány példányunk maradt. Ugyanakkor például Pirkko Saisio finn írónő és színházi dramaturg önéletrajzi ihletésű trilógiájának első kötete kicsit lassabban fogy, mint vártuk. De nem adtuk fel, a tavalyi Ünnepi Könyvhétre kiadtuk a második kötetet is, és a harmadikat is kihozzuk majd, talán a trilógia együtt érdemesebb lesz a nagyobb olvasói figyelemre.

G.Á.: Celeste Ng Kis tüzek mindenütt című regénye ilyen volt, bár az anyagi oldalára nem látok rá. Azt éreztem, hogy ez talán működhet a Született feleségek-hangulata miatt. A sikerbe belejátszik, hogy a könyvet Reese Witherspoon cége fölkapta és a Huluval közösen készítettek belőle sorozatot. Egy másik példa: a főnökeimet az őrületbe szoktam kergetni Félix J. Palma Viktoriánus-trilógiájával, amely sajnos nem lett lezárva. Hiába vannak itthon olvasói, annyira nem fogytak a korábbi kötetek, hogy az a kiadás mellett szóljon. Leginkább Eco könyveihez hasonló, sokféle intertextualitás jellemzi a beszédmódját, rengeteg benne a szövegjáték, lehet, pont ezért pattant le azokról, akik zsánerként akarták olvasni. Pedig a zsánerirodalmi közeg is változott ezalatt a 6-8 év alatt.

 

 

Orbán Krisztina (1993, Győr)

A Lundi Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszakán végzett, a KULTer.hu szerkesztője. Olvas metrón, trolin, járdán és lépcsőn, földlabdás facsemeték eljövendő életét próbálja elképzelni, egy macska betonba rajzolódott lábnyomaiban lépked, Pilinszkyt szaval svéd tengerpartokon. Portréját Koppányi Tamás készítette.