Csobánka Zsuzsa Emese verse

Kerosin felvétele

Futóhomok

Meglett ember, három fiad hordja királyi palástod,
és te tékozolsz. Kastélyod az égig ér,
és e bábeli toronyba zárva én nem értelek.
Elnémulok, a hang, mint a tenger, visszalép,
várja, hogy elteljen egy újabb holddekád,
abban bízik, megszólítható leszel megint.
Újratanulom a betűket, botladozó lépteim
nyomán egy egész klán ünnepel,
újra tanulok járni. Erősödnek az izmok,
a letapadt inak időre mérve nyúlnak megint,
mozdulni hozzád még hanyatlás, erőn felül.
Mintha hagynád, kifolyjak a kezed közül.

Csikorgó szemcsék a számban,
hol lakik a betű, amiből érthető világot építhetek?
Hol van a föld, ami nem hordja szét a szelet,
nem emeli meg úgy a lelkeket,
hogy azok majd kifordult kabátujjként
lengjenek hiába. Túl magasra vágytak, törtek.

Falaim homokból épülnek,
falaimból építettem a szárnyam.
Kétsávos út, neked sztráda,
nekem szerpentin,
a mélységbe zuhanni
csak bennem volt félelem,
te erősen fogtad a kormányt.
Fut velem a homok.

Időre születtünk megtapasztalni a létet.
Időre mérve van, tehát ki kell várni.
Mindkét falon ajtók vannak,
de egymás ellenében forog a két test –
vajon van-e elég türelem,
hogy szárny és fal ajtaja összenyíljon.
Kilátás-e még a végtelen,
vagy fojtó idegenség a futó homok.

A futóhomok belső órára jár.
És akkor fordul át, amikor betelt a léte.
Jeges vízzel vájt hegyeink
abban a másik világban nem hogy egymásba érnek,
egylényegűek, mint a lét.

Azt mondom, látom, távolodsz.
Íze van annak, hogy nem érhetek hozzád.
És hallani, magamba szívni az elnémult mondatokat,
annyi, mint megtölteni az ürességet önmagammal,
tudván, nincs, mi kifolyjon,
mert se kéz nincs külön, se só.
Tengerből lettél te is.
Hogy kérdez rá önmagára,
akinek a szemében a végtelen lakik,
és aki tudja, otthonra lelni csak ott lehet,
ahol várják?

Királynői palástom partföveny,
apály után dagályom terítem eléd,
és lehajolok majd lábaidhoz,
úgy mosdatom meg őket.
Lassan és erősen, mint a fény.
Legyen áldott a föld,
amivel érinted őt.

Csobánka Zsuzsa Emese (1983, Miskolc)

Költő, író, Metamorphoses meseterapeuta, képződő művészetterapeuta és tanár. 2009-ben jelent meg Bog című első verseskötete, 2010-ben Móricz-ösztöndíjat kapott, azóta több regénye is napvilágot látott, legutóbb a Szépen ölni (Kalligram, 2018). Csepelen tanított 13 évig, élt az írországi Corkban, Wekerle és Portugália szívének kedves helyek. Portréját Eplényi János készítette.