Szarvas Ferenc verse

Sven Beyersdorff felvétele

Eső

A villamosmegállóban már zuhog.
Míg jegyet veszek, hallgatom
a panelillesztéseken átszűrődő hangokat,
kockánként más, de ugyanaz a frekvencia,
eső, tévé, utálat és veszekedés,
bentről ez meghitt családi életkép. Felszállok.
Csak egy kézzel kapaszkodok, kockáztatok,
a másikkal görgetem a telefonon a képeket,
kéne már egy app, amit csak nézni kell,
és kitalálja, mire gondoljak.

Nincs nálam ernyő,
pedig az állatkertnél le akarok szállni,
a vidrák miatt, megnézni, amit meséltél,
hogy alvás közben fogják a másik kezét,
nehogy elvigye őket egymástól a sodrás.
A jegypénztárnál azt mondja a nő,
már nincsenek vidrák.
Biztos van valami,
ami mindent visz, mert téged is elsodort.

Nyitott szájjal kapkodom a cseppeket.
Ha megeszem az esőt, akkor nem áztat el.
Elment a villamos. Várom a másikat.
Sosem tudom, melyikre kell felszállni,
ezért inkább a megállóban nézem,
hogy záródnak az ajtók és hagynak ott végleg.
Amikor felszállok, akkor sem ülök le.

Nem szállok le, megyek egy kört.
Rosszul tudtad: a vidra magányos állat.
Már nem akarok veszekedést,
vagy több felesleges kört.
Gördíteném tovább ezt a napot,
nem kell újabb, törölném is akár,
csak keresni kellene egy appot.

Szarvas Ferenc (1972, Debrecen)

A Debreceni Egyetemen szerzett MBA végzettséget. Írásai a Tiszatáj, a SZIFONline, a Szófa, a Szószóró, a Felhő Café és az Art’húr irodalmi portál jelentette meg. 2022-ben Outsourcing című írásával megnyerte a PesText világirodalmi fesztivál Forrás hívószóra kiírt pályázatát. Portréját Háló Margit készítette.