Szeles Judit versciklusa

Hervinsyah Kusumanagara felvétele

14.
Emlékszem, amikor még házam volt,
a boly nem messze állt tőle,
és a hangyák rendszeresen bejártak
a konyhába. Hosszan el kellett
velük beszélgetni, mielőtt
vendégek jöttek, hogy ne szaladgáljanak
a kekszmorzsa és a húsdarabok közt –
ne nézzenek hangyásnak a vendégek.

15.
Hajnal öt, kávézom a szobában.
Kint már hétágra süt a nap,
bearanyozza az erdei fenyők ágait.
Elképzelem, ahogy a mókus még
dörzsöli a szemét, de már az első
fenyőmag után nyúl éhesen.
A madárodúban kikelhettek
a kis kékcinkék, mert a szüleik
ki-be repkednek felváltva.
Valahol, az erdő mélyén
egy őz nyalogatja kicsinyeit.
Már nemcsak megfigyelek,
hanem képzelődök is,
talán mert sajátomnak érzem
az erdőt.

16.
A kert és a Kiserdő
között elmosódott volt
a határ: a gyepből be-
benyúlt egy rész az erdőbe,
de valaki orgonát
ültetett a fák elé.
Az új lakók kempingágyat
és asztalt helyeztek el
a bokor mellé,
így jelzik, ez az ő területük.
Nem tudom, a bácsi
a bokor tövébe pisilt-e,
vagy az asztal lábára –
az állatok még nem mernek
a kert közelébe menni.
Azt mondják, ha a telekhatárra
vizeletet öntünk,
az őzek és a nyulak
nem eszik meg tavasszal
a tulipánokat.

17.
Az egyik suta két őzgidát ellett.
Akkor még senki nem tudta,
hogy a grälingei farkas
közelebb merészkedett
a Nagyerdőhöz.

18.
A Nagyerdő keletre,
a Kiserdő nyugatra
terül el a háztól.
Ezért a két szomszédasszony
ellát az úton túlra is,
a Nagyerdőbe,
míg nekem csak a Kiserdőre
nyílik az ablakom.
Az én feladatom
a Kiserdő megfigyelése.
De hallom
a környék híreit is.

19.
Két hete nem jártam
a Nagyerdőben.
Beteg voltam,
az ablakból csak
a Kiserdőt láthattam.
Nem tudom,
mennyi áfonya lesz idén.
Azt sem, hogy a kullancsok
ellepték-e már az erdőt.

20.
Július közepén
huszonkét fokos
a Långsjön vize.
Homokos partját
nem lepi el az iszap.
Nyakig elmerülök,
a selymes vízben.
És érzem, ahogy
a lábam között
úszkálnak a
kishalak.
Talán csak attól
az egytől félek,
hogy a hatalmas harcsa
leharapja a lábujjam.

21.
Hazafelé találkozom a szomszéddal.
„Hogy fúj a szél!” – mondja.
„Dehogy szél ez, csak szellő.”

A nyugati partról költöztem ide,
én a tengeri viharokhoz szoktam.

22.
Esténként a fáimat számolom
az ágyból.
Tizenöt nyírfa,
tizenkettő erdei fenyő
és négy-öt lucfenyő,
más szóval karácsonyfa.
A berkenye elvirágzott,
a boróka termését még
zöldnek látom. Az orgona
magvakat növesztett.

23.
A buszmegállóban is
orgona virágzott.
Már barna magvak
díszlenek a szép virágok helyén.
Azért még mindig tudom,
hol kell leszállni:
Sätunavägen a megálló neve,
az orgonabokornál.

Szeles Judit versciklusának korábbi részei itt és itt érhetők el.

Szeles Judit (1969, Csenger)

Író, költő, tanár. 2003 óta Svédországban él. Kötetei: Ilyen svéd (versek, FISZ, 2015), Szextáns (versek, Magvető, JAK-füzetek, 2018), Ibsen a konyhában (próza, Prae Kiadó, 2022), Libegő (tárcák, Vár Ucca Műhely, 2023). 2019-ben Szextáns című kötetéért elnyerte a Merítés-díjat.