Szeles Judit versciklusa

Arnold Eszter felvétele

Arborétum

7.
Nils tanácsára választottam egy kedvenc fát.
A nyírt, amit az ágyamból fekve is szemmel
tarthatok. Egész télen csak egy égbe meredő
gallyseprű volt, mintha nem is élne.
Április-május felé kezdett jeleket adni.
Barkái pollennel duzzadtak, és megjelentek
rajta az eleinte ragacsos, egérfülnyi levelek is.
Ideje volt nyírfaszirupot csapolni belőle.
Lassan csordogált az édes lé a szívószálon át
az üvegbe. A világoszöld levelecskék megnőttek
és besötétedtek. Beköszöntött a nyár.
Kedvenc kismadaraim mind kipróbálták
a nyírfám ágait. Sokat beszélgettünk,
míg egyszer csak megengedte, hogy a kérgéből
letörjek egy kicsit a tarisznyámba.
Ugyanis a nyírfakéreggel meg lehet gyújtani
a legnedvesebb gallyakat is. Szinte kötelező,
hogy az erdőcsősznél mindig legyen egy darab.

8.
Júniusban hirtelen nagy meleg lett,
kiszáradtak a pocsolyák, kiégett a fű.
Madaraimnak nem volt hol inniuk.
Reggel a szomszéd utcában
arra ébredt egy asszony, hogy
a gyerekek felfújható medencéje
dugig van varjakkal és csókákkal.
Kiitták a pancsoló vizét, és beleszartak.
Alig tudta elkergetni őket.

9.
A Rozsomák nem hangzik olyan félelmetesen,
mint az angol Wolverine. Emlékszem, annak idején
a híres filmet nem is Rozsomáknak vagy Torkosborznak
fordították, hanem FARKASNAK. Pedig csak a magyar
neve ilyen szelíd, az állat képes kitartóan vadászni,
zsákmányát akár fákon is el tudja rejteni, és utána
visszajár zabálni. Télen egy rozsomák bemerészkedett
Uppsalába, kukákat borogatott az élelem miatt.

10.
Sátram a Nagyerdőben vertem fel.
Az éjszakai megfigyelés alatt nem akartam
elaludni. Forró kávé várt a termoszban.
Majdnem tizenegy volt, amikor lement a Nap.
Álmos lettem, ledőltem a matracra.
Arra ébredtem, hogy a fülemnél egy borz
ordít. Akkorát ugrottam, hogy ő is megijedt.
Szitkozódva bontottam sátrat, hajnali fél
négykor. A kávé kiborult a matracra.
Északkeleten akkor már megjelent a Nap.

11.
A Nagyerdő mélyén nyúlik el
a Hosszú-tó, a Långsjön.
Ha horgász lennék, tudnám,
milyen halak élnek benne,
de én csak az erdőkerülő vagyok.
Nem ismerem az édesvízi halakat,
a csukát, a compót, a vágó durbincsot,
a széles kárászt és dévérkeszeget sem.

12.
Az éjféli Nap mindent
pasztellszínnel von be.
Most narancssárga az ég alja.
Aztán három óra sötétség.
Szentiván körül ennyi ideje van
az állataimnak aludni.
Aztán az erdőben minden
csiripelés, csipogás, röfögés
és kuncogás újra elkezdődik.

13.
Este tizenegykor
is turbékolnak a vadgalambok.
A fák koronája felől lassan
leereszkedik a Nap,
de nekik még ilyenkor is
van mondanivalójuk.
Búgásuk a debreceni
estékre emlékeztet.
Ahol haza, ott galamb
is van, nyugtázom mindig,
ha a björklingei
madarak szólnak.

Szeles Judit (1969, Csenger)

Író, költő, tanár. 2003 óta Svédországban él. Kötetei: Ilyen svéd (versek, FISZ, 2015), Szextáns (versek, Magvető, JAK-füzetek, 2018), Ibsen a konyhában (próza, Prae Kiadó, 2022), Libegő (tárcák, Vár Ucca Műhely, 2023). 2019-ben Szextáns című kötetéért elnyerte a Merítés-díjat.