Németh Zoltán prózája

Németh Zoltán prózája

Julija Svetlova felvétele

Hallucinációk 3.

Logika

Németh Zoltán vagyok, a Varsói Egyetem volt tanára.

Talán a nevemből nem derül ki, de magyar vagyok, viszont Szlovákiában születtem, Szlovákiában nőttem fel. A magyar az anyanyelvem és az iskoláim nyelve, 18 éves koromig az iskolán kívül alig volt szükségem a szlovák nyelv használatára. Természetesen egy idő után bizonyos szinten megtanultam szlovákul is, de sokkal jobban fejezem ki magam magyarul. Ennek a történetem szempontjából szerepe lesz.

2017 novemberében költöztem Varsóba, lengyelül nem beszéltem, de mivel mind a szlovák, mind a lengyel a nyugati szláv nyelvek családjába tartozik, a szlovák alapján körülbelül a lengyel 50-60 százalékát értettem. Az idők folyamán ezt kb. 80-90%-ra tornáztam fel, olvasás esetében kilencven százalék fölé.

2022 nyarán egy barátom látogatott meg, hogy interjút készítsen velem. Rosszul éreztem magam, de annyi erőm még volt, hogy bemutassam neki kedvelt varsói helyeimet. Innét kezdve aztán felgyorsultak az események.

Éjjel arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a fejem és a gyomrom, hányingerem van. A mosdóba szaladtam, majd a WC-n ülve elájultam, fejjel előre zuhanva. A padlón tértem magamhoz, a szemöldököm felhasadt, vér szivárgott belőle.

Másnap reggel varrásra indultunk a feleségemmel, de CT-re küldtek. Ekkor már egyedül voltam. Nemsokára behívott a doktornő, ismertetve a vizsgálat eredményét. Egy ismeretlen kifejezést használt, annyit értettem csak, hogy kb. 3-4 milliméteres. És hogy nem kell varrni. Mosolyogva köszöntem meg, boldog voltam.
Örültem a véremnek, amely összeragasztotta a sebet.

Gyalog indultam haza. Tíz perc múlva hívott fel a feleségem. A hangja távoli, kísérteties volt. Most mi lesz? – kérdezte. Megyek haza – válaszoltam. Agydaganatod van, mondta. Tessék? 3-4 milliméteres.

Jött a következő vizsgálat, a felvétel kiértékelése, amely megnyugtató volt. Ne idegeskedjen, mondta a neurológus, van még üres hely a fejében, ez az apróság elfér ott, és egyébként is úgy tűnik, egy elmeszesedett darabról van szó. Nem veszélyes. De azért menjen el egy jobb minőségű vizsgálatra, nem sürgős.

Eltelt néhány hónap, új vizsgálat, és az eredmény már egy 3,8 centiméteres daganat volt. Néhány napig úgy éltem, hogy nincs sok idő hátra. Azon töprengtem, mit szokás csinálni az utolsó napokban. Ha öt hónap alatt több mint 3 centimétert nő egy daganat a fejben, az nem sok jót jelent.

Figyeljen, mondta a neurológus, leírom önöknek Varsó öt legjobb agysebészének a nevét. Válasszanak egyet.

Pár nap múlva már egy agysebésznél ültünk. Ma már nagyon hatékonyak az agyműtétek, mondta, de tudniuk kell, hogy ez egy igen érzékeny terület, mindig jöhet valamilyen váratlan fordulat. Volt egy páciensem, akinek a sikeres agyműtét után teljesen megváltozott a jelleme. Fiatal kolléga volt, orvos, de a műtét után bűnöző lett, elvált, a börtön után pedig a pornóiparban helyezkedett el. Ezzel nem ijesztgetni szeretném önöket, csak arra utalok, hogy mindenre fel kell készülniük.

A műtétről részletesebben nem tudok beszámolni, hiszen végig altatásban voltam, és egyébként is, a papírjaimat csatoltam.

Azt tudtam, hogy speciális esetekben a nyelvek összekeveredhetnek, eltűnhetnek. Egy angol szakos barátom, Ágoston Attila, az autóbalesete utáni kómából éledezve hosszú ideig, órákig csak angolul beszélt az ipolysági kórházi személyzet elmondása alapján. Grendel Lajos szlovákiai magyar író agyvérzése következtében viszont elfelejtett angolul és szlovákul, csak a magyar anyanyelve maradt meg számára, amelyen folytatni tudta az írást.

Nem igazán értem, velem mi történt. Kérvényem elején nem véletlenül részleteztem a nyelvi helyzetet. A műtét után ugyanis minden nyelvet elfelejtettem, a magyar anyanyelvemet, a később tanult szlovákot, lengyelt, angolt. Képtelen vagyok kommunikálni a környezetemmel.

Ráadásul olyan agy áll a rendelkezésemre, amely lehetetlenné teszi a nyelvtanulást. Minden, ami a nyelvvel kapcsolatos, eltűnt. Nem tudok írni és olvasni, és ennek magánéleti következményei is lettek. Egyrészt elveszítettem az állásomat, másrészt nem tudok kommunikálni sem a családommal, sem a környezetemmel.

Pontosabban a helyzet még bonyolultabb. A műtét után ugyanis mégis megszólaltam, de egy olyan nyelven, amellyel a környezetemben senki sem tudott kezdeni semmit.

A kórházi kezelés után a varsói Neurolingvisztikai Intézetbe küldtek kivizsgálásra, majd a Varsói Egyetemen a Katedra Lingwistyki Formalnej munkatársai vettek kezelésbe. Az eredmény lesújtó. Olyan nyelven beszélek, ha ez nyelv egyáltalán, amely nem létezik, pontosabban a tanszék munkatársai egyetlen élő nyelvvel sem tudták azonosítani. Egyikőjük a xhosa, a taa, a silbo gomero és a kuşdili nyelvet említette, de ezek mellékútnak bizonyultak.

Talán szerencsémre, mert valószínűleg rögtön költöztem volna Dél-Afrikába, Törökországba vagy a Kanári-szigetekre, hogy ember módjára tudjak kommunikálni.

Innét a Zakład Archiwistyki, Dydaktyki i Historii Historiografii kutatóihoz kerültem, ahol egy jungiánus kutató négyszemközt felvetette, hogy talán a hüllőagyamban tárolt neandervölgyi ember, esetleg a Homo erectus vagy a Homo heidelbergensis nyelvi készlete került elő a sebész kése nyomán, és most ezt használom.

Egészségi állapotom egyébként kiváló, operált agyamat készen állok a tudomány szolgálatára felajánlani a baltimore-i The Johns Hopkins Hospital számára. Egyúttal köszönöm a Mesterséges Intelligenciának, hogy artikulálatlannak tűnő szavaimban logikát talált, és emberi nyelvre fordította.

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/3-as lapszámában.

 

Németh Zoltán (1970, Érsekújvár)

költő, irodalomtörténész (Varsói Egyetem). Portréját Mariia Kashtanowa készítette.