Varga Imre verse

Liam Moody felvétele

Portré

Jó ismerősöm volt, lett Pozsonyban
ivócimborám, s talán barátom,
sőt tanítványom is, amíg fogékony
volt másokra is.
Z.-házy predikátummal jelent meg
verseskötete pár éve.
Hja, kisnemesi múltja emlékezete!
Amikor már elitta ingét-ingatlanát.
Minden vele, benne inog.
Rembóból részeg Sajó!
Fogatlan száj, kásás beszéd,
kényszeres pislogás, pecsétes, gyűrött,
húgyszagú nadrág,
a bokája fölött kalimpál rojtosan,
miközben felénk caflat.
Napokig nálunk lakott.
Reggeli előtt kedvcsinálót követel.
A szeszkazán kisüstitől lobog.
Az áldozat szerepét alakítja
folyton. Unalmas. Ripacs.
Ez az árnyék vetült
szentjeire, akikről régebben
felejtős verseket írt.

A derű, akár a novával kevert cement –
megkötött benne. Piktor haverja
utcára lökte egy undormány polár kabáttal;
háljon a ligeti padon!
Poész társához meg Pesten járván,
vidékre kimenni átall,
úgymond, mert utálja a hasis szagát,
s volt barátja meg füvezik folyton.
Így maradt rám kéretlen küldeményként.
Ő, aki Pálinkázott Petrivel,
ivott Cseh Tamással,
Tandorival lőrét kortyolt a Vízivárosban;
meg-meglelegette
foltja a zsákot. Ahogy ő szeretné,
majd mellszobrot róla
egy kisvárosi térre?
Két kortárs verklis mellé
félnótás harmadiknak?
Odáig tántorogva?
Odáig kicsoda kísérje?

Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/12-es lapszámában.

Varga Imre (1950, Kisgyarmat)

Költő, műfordító, szerkesztő. Portréját, amely a Szép versek antológiasorozatban jelent meg 1986-ban, Csigó László készítette.