Székelyhidi Zsolt versei

Jens Mattke felvétele

Harc

Hívjatok
éles kardnak,
vonjatok egyre
előre,
szisszenésem
hordja a szél szét,
hasítsak pontosan,
időre.
Mit tudok én,
amit ti nem
bírtok, a színhúst,
a kar tömegét?
Megnyílnak
az élők.
Feltárul
a mellkas.
Összecsuklani
eljött a perc.
Hívjatok
távoli szélnek,
amit öregek
térde érez.
Ha érkezem,
mondjatok
csonthidegnek,
és eltöröm álmaitok.

Kézbe

Kezedben
a költő piheg.
Karodban
a világ forog.
Könnyelmű
szorításodba
fog a vihar.
Markolod
a költőd.
Fúj a szemedbe,
port sűrít
füledbe,
zárhatod be
a szádat,
fogaid közt
sürög, ínyedből
serked.
Kezedből fordul
a költő,
ujjaddal
szemedbe kapsz,
kiszúrod a világ
végében is.
Ahol ő fúj,
ott teremsz,
és kezébe
bújsz.
A világ
megáll.

Székelyhidi Zsolt (1973, Debrecen)

Író, költő, fotográfus, zeneszerző. A Corvina Kiadó műszaki vezetője. Legutóbbi kötete: Jelenések (Parnasszus P’Art Könyvek, 2023).
Írásai többek közt Az év versei antológiákban (2016-tól), Parnasszusban, Magyar Naplóban, Irodalmi Jelenben, Tiszatájban, Élet és Irodalomban, Bárkában, Partiumban, Irodalmi Szemlében, Prae-ben, Literán, Ambrooziában, A vörös postakocsiban és a Spanyolnáthában is megjelentek.