Gródek Gyöngyi novellája

Natasha Barova felvétele

A másik Teréz

Botond már a saját kulcsával nyitja ki Tera néne rozoga bejárati ajtaját. Az étkezőasztalnak tolt szék támlájára fekteti a Szép Kort A Szépkorúaknak Alapítvány feliratú kapucnis pulcsiját. A vitrinen roskadozó Jézus-szobrok és a kisebb-nagyobb Máriácskák végignézik, ahogyan a fiú vizet tesz fel teának. Fekete Tera a mai napig előimádkozó a templomban, rendszerint elsőnek ül le a padra, és utolsónak kel fel onnan. Huszonöt éven át volt sekrestyés, és amíg bírta, addig ő húzta a harangokat is. A Betlehemi lángot is tőle hordták egészen két évvel ezelőttig, és év közben is minden igyekezetével azon volt, nehogy kihunyjon a tűz. Hat évvel korábban egészen Nagypéntekig sikerült megőriznie a lángot, bár majdnem a nyakába égett a háza.

Botond az asztal közepére helyez egy vadonatúj rózsafüzért. Ma lett ugyanis Tera néne nyolcvanöt, és kedveskedni akart a magányos öregasszonynak. Mindig a gyermekkoráról kérdezi az asszonyt, aki csak a jó dolgokat említi belőle, mert tart attól, hogy tényleg forognak a halottak a sírokban. Különben minek is mondaná ennek a lelkes fiatalembernek a nyomorúságot, ami éltének napjaira telepedett. A második világháború kitörése előtt született pár nappal, amit a babonás falusiak rossz jelnek tartottak. Egy idő után már az apja fejében is otthonra lelt a gondolat, és igazat adott a komaasszonynak, amikor az olyanokat mondott, hogy ördög bújt a lány lelkének helyébe, meg hogy ott volt a jel, ilyeneket illik tudni. Mintha Teréz ő maga akart volna megszületni, ráadásul egy ilyen iszonyatos korba. Nehezen jött a világra, a köldökzsinór a nyakán kanyargott, és felsírnia is csak négy háton paskolás után sikerült. Az anyja mennyiszer csapta össze a kezét olyankor, mikor erről mesélt! Olyankor hozzátette, hogy akkor kértelek, édes fiam, először és utoljára, hogy ordíts egyet, mert onnéttól kezdve meg abba nem bírtad hagyni, capajda lyány létedre sem. Második Teréz lett a testvérek közül, mert a nővére, aki először kapta az öreganyjuk nevét, egyévesen meghalt. A bátyjai pedig nagyon féltek Terától, mert úgy gondolták, a halálból tért vissza. Teréz rendszerint kapott az alkalmon, olyanokat mondott a testvéreinek, hogy a túlvilágról láttalak téged, meg, hogy Jézus azt mondta, nem is szereti a bort, de annyi verést kapott ezért az apjától, hogy onnéttól nem szólt. Csak verekedett. Lány létére. Egyszer például Munka Ágnes kedvéért páholta el Csontos Janit, akivel a lány barátságáért kellett megküzdeniük. Jancsi egy jött-ment családból származott, a faluszéli pusztán laktak, és senki sem tudta pontosan, hányan vannak testvérek.

Tera néne párszor kikotyogta Botondnak, verekedős gyerek volt, de a fiú csak elmosolyogta a dolgot. Az utolsó leheletével is a templom ajtajába kapaszkodó, hajlott hátú Tera? Biztosan.

A napi lépésszámot madárénekkel telített levegőn teszik meg a határmenti utcákon. Botond arról mesél, szeptembertől egyetemre megy, és hogy mennyire tart a nagyvárostól, mert szereti a kis közösségeket. Ezért is lett önkéntes. És hogy mennyire érdeklik az idősek történetei. Csak ne lenne ilyen gagyi az alapítvány neve! Aztán pötyögni kezd a telefonján, és lehajol, hogy lefotózzon egy pipacsot. Az asszony nézi, de nem érti, mit csinál a fiú, így saját gondolatai a virágzástól az elmúlásig rántják őt. Azon őrlődik, elmondja-e a fiatalnak, hogy igazi neve Bárány Teréz, és az iskolában kezdték őt fekete bárányként emlegetni, nem kellett sok idő, hogy a szülei szájából is csak ezt hallja. Így ragadt rá a Fekete Tera. Arra gondol, jó lenne, ha valaki tudná, mit kell írni a sírkövére. Ha eljön az idő. Azt persze nem mondaná hozzá, hogy visítva kapaszkodott mind a tíz körmével a templom falába, és olyanokat ordított, hogy a szenteltvíz kimarja a bőröm. Ezt egyébként is egy tollfosztóban hallotta, még a negyvenes évek végén. Fogalma sem volt arról, mit jelent ez, hogyan és miért marja a víz a bőrt, de nagyon halkan súgták ezt annak idején az asszonyok egymásnak, úgyhogy jót biztosan nem. Azt sem mondaná el neki, hogy a vasárnapi miséket a templomudvarban hallgatta. Akik erről tudnak, már vagy halottak, vagy összetévesztik a tükörképüket egy idegennel. Merüljön csak szépen a feledésbe, mint ahogyan az is, hogy itt ismerte meg Ágnest. Kezdetben csak egymás szoknyáját nézték, aztán egyre többször rajzoltak a porba, miközben a nyitott ajtón át kiszűrődött az orgonaszó.

A lány azonban csak négyszemközt volt hajlandó barátkozni vele, mert lyukas harisnyája és dohos ruhái miatt Ágnes folyamatosan elfordult Teréztől az iskolában. Szörnyű teremtés volt, mert amíg Terának az arcára ült a rosszaság, addig Ágnes nyájas jóságba bújtatta a gonoszságot. De Tera nem foglalkozott ezzel, ugyanis Ágnes volt az egyetlen, akivel nem úgy barátkozott, hogy tíz perccel később egymással etették a sarat. A Munka lány egy nap összefonta buggyos, fehér ingjén karjait, és kijelentette, hogy ha Tera megverekedik a barátságáért, hajlandó lesz a többiek előtt is mutatkozni vele.

Botond a virágról készült képet mutatja Terának, de az asszony egy pillantást sem vet a képernyőre.

– Tera néni, elmondja nekem is? – teszi zsebre a telefonját.

Csendben battyognak egymás mellett a keskeny utcákon, ami a domboldalhoz viszi őket. Mivel Tera hallgat, így Botond elújságolja, hogy már egy hete a ki-tudja-mikor-beomlott barlangokat tisztogatják, mert a település megkapta az állami támogatást a turisztikai ösvény kialakítására. Kipucolják az árkokat, járhatóvá teszik az erdőket, és biztonságossá a barlangot, hogy a gyerekek is élvezhessék a környéket. De Terával szinte forog a föld, és egyre erősebben kapaszkodik Botondba, mikor meglátja, hogy a szűk bejáratú barlang mellett frissen ásott földkupac domborodik, és épp piros-fehér szalaggal zárják körbe a területét. Nem kell sok, hogy egy önjelölt helyi tudósító, tojásos Judit szinte állkapcsára tapasztott ujjai közül mondja, hogy emberi maradványokat találtak, és nyomozást fognak indítani.

Tera néne semmit sem akar jobban, mint hazaérni, majd elküldeni Botondot ebédért, hogy aztán magának maradva merenghessen el azon a ködfátyolba burkolódzó emlékképen, amit hetvenöt éve igyekszik ott tartani. Mert ő nem csak elverte Janit, hanem leküldte őt a barlangba, hogy keresse meg az Ágnes csillogó, piros cipőjének párját. Mivel a fiú is Ágnes barátja akart lenni, így azt hazudta neki, hogy ez is a próbatétel része. Pedig Teréz jól tudta, hogy az áradások miatt a talajvíz szintje is magasan lesz a sziklák közt.

Hetvenöt éve annak, hogy Tera édesanyja nem győzött hálát adni a szenteknek, amiért visszavonták a lányán ülő átkot. Tizenegy éves korára mintagyerekké érett. Magától húzta a kúton a vizet, duplán seperte fel a padlót és a templomba is szaladva járt, mindennap.

Egyedül ő tudta, hogy a hívó szót nem az áhítat, hanem a bűntudat suttogta a fülébe.

Gródek Gyöngyi (1997, Párkány)

Író, első regényén dolgozik.