Lőcsei Anna verse

liaye/lomography felvétele

Hazamegyek a franciáról

leszállok a kukorica vonatról
és hónom alá csapom napóleont
kicsit nehéz a deszka
de nem baj legalább nem egyedül megyek haza
az aluljáróban modern költészetet olvasok
egy pávàról
de még látom a parlament sárgáját izzani
aztán a buszom kékje suhan el
lekéstem
baszd meg
így várhatok polipnyi percekig
az aranyfényű reflektorral világított megállóban
velem van napóleon
a fülembe egy faszi kiabál
a rózsaszín dróton keresztül
és már a harmadik baljós kékségű
szomorú fej hajt el előttem
fénylő szemű bogarak rohannak az úton
de az ötös busz
az nem
egy taxi
vicces sárga sakktábla
hirtelen egyszer csak jön a tengerszínű csoda
és felszállok
aztán napóleonnal hódítunk
hogy jó helyen álljak
a hányásszagban a zacskómból
előkerülnek a csíkok
meg árpád akit elástak
de mire ráeszmélek
repülök le a buszról a fűrészek közé
két megállóval előbb
mert vár rám ő aki hazakísér
földietlenül gyönyörű
angyalian fénylik a sötétben
ahogy az utcán tapossuk az éjjeli avart
romantikus lenne
de itt van sajnos a harmadik kerék
napóleon
a patak vizében biztos vannak patkányok
esetleg rákok is
pedig a rák nincs is az égen
egyszer csak levélbálák
és egy fehér kerítés
az ég szilvakékre vált
és hallom a parkolóban a papagájt
az utcai lámpákban és a tojásokban
nem sok közös van
mivel a tojásnak van fehérje
míg a lámpák csak sárgállanak
a számkód gyors pittyegésével elbúcsúzunk
azt gondolom
a sötét lépcsőházhidegben
hátha jön ő majd holnap is
ha nem felhős az ég

Lőcsei Anna (2006, Budapest)

Költő, tanuló.