Horváth Imre Olivér versei

liaye/lomography felvétele

Basium

megdagad
a szomjas mag
héj hasad
előbújik
egy rügyecske

csíra nő
mire lázig
ér a gyökér
kilátszik a zöldje

indul felfelé
bimbós ágbog
hajt elő belőle

napsütésben
negyvennyolc
bordánk lóg
a levegőbe

Láncreakció

katasztrófa készül
ébredő ölben

fúrótorony lobban
a Mexikói-öbölben

egy izlandi vulkán
hamufelhőt okád

afrikai vezetőt
buktat meg a blokád

húszezer gyereket
pusztít el a nyomor

az áradó Selypes
arcom elé sodor

kimondom többé
nem vágyom másra

családi ház épül
földcsuszamlásra

Minden nap

kívánom füled
mögött a koszt
a nyári aszfalt szagát
hogy hazahozd

Szerenád

hátamra hadd
húzzam karod
magadra gondom
gondját vedd

nyisson rajtunk
rövid utakat
ahol szükség
a gyakorlat

vigyen az erek
hurkain végig
kimerülésig
amit ismerek

Horváth Imre Olivér (1991, Hajdúböszörmény)

Költő, a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének tanársegédje. Első verseskötete Nem szimpátia címmel jelent meg 2016-ban, a FISZ gondozásában.