Ábrahám Erika versei

Kerosin felvétele

egy arcképre

szemed alatt azt a kis ráncot
nem látom már elmélyülni
idegenné tesz minden további
változásod más lesz tanúja
annak ahogy gerinced íve
fél fokot görbül pár évente
a nyolcas csigolya alatt
még meg sem kötött
kötelékek disszonanciái
festik majd a keserűség
májfoltját mosolyodra
tekinteted kis biccenését
nem én látom majd taszítónak
a rajtam elkövetett sérelmek
megtorlásaképp nem csúszunk
nem mi játszmák útbordáiba

arcod aszimmetriája végzetes
nyomot hagyott látásomon
a bal oldalt nagyon szerettem
megejtően gyámoltalan látni
hagyja a sebezhetőség jegyeit
a másik arcfél fegyelme alatt

így látlak gyarlóságokra bontva
a termő szeretés túlzásaival
mit bánva a meg sem történtet
nem tettél boldoggá engem
egy lehetséges fogy csak el
valamely énem sóvárgásának
tárgya fiúalakja okosan lustán
a felejtés rétjén heverészik
belső egem alatt zsebében
tücsökhang szájában fűszál

egy halottra

megnevezett
minket maga körül
becéző neveinken szólított
vagyis próbált szólítani saját
sorvadásában

anhedóniám inszomniám
a birtokos méltatlan létjoga
jövőtlen idejű ragozás
egyes szám első

nem maradt több talány
homlok és lágyék között
a szenvedély
kognitív disszonancia
magfúziós kéj
szemfenékben
rekedt fiúgyerek

itt marad
mennyi vétlen szándék
ő tette
amit tettünk vele

túlélők

egymás mellé szegődtünk
tisztes szándékkal
és hízni kezdtünk becézések
tapadtak szájpadunkra
csonttá sűrűsödött bántásokért
követjük meg egymást

pihenőbe nyílt
szemekből olvasunk
gazdátlanná kopott
rítusok árulnak el
privát átjárók a múltba

beláthatatlan mi fűzhető fel
elhasznált mozdulatainkra

Ábrahám Erika (1967, Gyula)

Budapesten él és dolgozik, könyvekkel, irodalommal, fiatalokkal foglalkozik. Szövegei 2014 óta jelennek meg a Hévíz, a Prae, a Székelyföld és a Tekintet folyóiratokban, valamint a FÉLonline-on és a Műút portálon.