Murányi Zita versei

Kerosin felvétele

az alagút vége

egy sárga rózsa a kivilágított folyosón
hullatja szirmait

ébrenlét

a falakat hajnal mételyezi
mindent betakar
a vérző asztal barna
homlokán lázas kispohár

szökőkút

napfény takarja a vár tornyát
sárga sugárnyaláb feszül a szobrok nyakának
kőből faragott vízesésbe szórni az összes aprót olyanok vagyunk mint a megmerevedett szoborcsoport

az utolsó
százas nekifeszül a víz tükörlapjának
hajad felfűtötte a nap
a csók hideg a fagylaltól

séta közben mindent összepettyezünk
ezek azonnal olvadó rizsszemek
ha elvesznénk senki se találjon ránk
ennél a fal nélküli labirintusnál rögtön
felfedezhetők a szörnyek

mellettünk vaku villan a fény
dermedtebb mint az északi-sarké a homokozóban
egy elhagyott műanyag lapát

vissza kell térni a szökőkúthoz
a kiömlő cseppek aranyszínt öltenek peremén
a szobrok arca felismerhetetlen

Akhilleusz

a fölszámolt téglagyárról
az eget betöltő vaskos napsávról
a súlytalanság jut eszedbe
nincsenek metaforák hogy leírd a napnyugtát
nem kell hogy Akhilleusz pajzsára fessél
hogy felidézd milyen lehet a világmindenség
békében vagy háborúban
csak nézz az égre

Murányi Zita (1982, Budapest)

Bródy-díjas író, költő, 2024–2027 között MMA ösztöndíjas. A Szegedi Tudományegyetem végzett kommunikáció szakon. Legutóbb megjelent kötete: Istenhez emelem az árnyékod (AB Art 2024).