Murányi Zita versei

Kerosin felvétele
az alagút vége
egy sárga rózsa a kivilágított folyosón
hullatja szirmait
ébrenlét
a falakat hajnal mételyezi
mindent betakar
a vérző asztal barna
homlokán lázas kispohár
szökőkút
napfény takarja a vár tornyát
sárga sugárnyaláb feszül a szobrok nyakának
kőből faragott vízesésbe szórni az összes aprót olyanok vagyunk mint a megmerevedett szoborcsoport
az utolsó
százas nekifeszül a víz tükörlapjának
hajad felfűtötte a nap
a csók hideg a fagylaltól
séta közben mindent összepettyezünk
ezek azonnal olvadó rizsszemek
ha elvesznénk senki se találjon ránk
ennél a fal nélküli labirintusnál rögtön
felfedezhetők a szörnyek
mellettünk vaku villan a fény
dermedtebb mint az északi-sarké a homokozóban
egy elhagyott műanyag lapát
vissza kell térni a szökőkúthoz
a kiömlő cseppek aranyszínt öltenek peremén
a szobrok arca felismerhetetlen
Akhilleusz
a fölszámolt téglagyárról
az eget betöltő vaskos napsávról
a súlytalanság jut eszedbe
nincsenek metaforák hogy leírd a napnyugtát
nem kell hogy Akhilleusz pajzsára fessél
hogy felidézd milyen lehet a világmindenség
békében vagy háborúban
csak nézz az égre
Murányi Zita (1982, Budapest)
Bródy-díjas író, költő, 2024–2027 között MMA ösztöndíjas. A Szegedi Tudományegyetem végzett kommunikáció szakon. Legutóbb megjelent kötete: Istenhez emelem az árnyékod (AB Art 2024).