Mellár Dávid: Irodalom és maszturbáció III.

Alagi Mihály felvétele

 

 

 

III.[1]

 

 

Később magamra kezdtem el gondolni: a lüktető

érmozgásra, az ernyedő, de mindig újrafeszülő izomzatra.

Próbáltam megfigyelni a vér útjának történetét,

a gondolat szárba szökkenését, a vágy mechanikáját,

a fizikum és pszichikum kapcsolatának intim kölcsönösségét.

Ki akartam adni magam a kemény, de egyáltalán nem

kikezdhetetlen csontozaton túli belsőségek puhaságának.

Végül az egymásnak feszülő, gőzölgő szervek közt találtam

magam, de hiába.

 

A mélyfúrás lófaszra sem elég. A tested, ha akar, magától beszél

és mutatja fel, amit a magzatvíztükörről felcsillanó neonfény óta

belétetováltak. Mit sem tudsz a burjánzó anyajegyek mögött megbúvó

apakomplexusról. Mindössze hatéves korodig vagy képes visszakövetni

az akaratlan magömlések és merevedési zavarok nyomát.

Véraláfutásokba rejtett történetek: fojtogatások és elfojtások néma

narratívája. Hiába keresed az erekcióba kódolt önigazolást,

a maszturbációba sűrűsödő evolúciós  magány értelmét. Szégyenérzet

és megalázkodás nélkül nem lehet a hús ösztönébe zárt állat fekete

szemébe nézni.

 

Sebhelyek jelzik az idő múlását a testen. S mégis van az a szülői pofon,

ami után csak a bőr forr össze a varratok mentén,

csak a pigmentek kaméleonjátéka, csak az izomrostok szövődnek

újra egymásba. De belül itt és most fogan meg a változásra képtelen

kocsmaidő, az örökös, tompa fájdalom. Egy emlék: vízparton felejtett

meztelen éjszakázás féktelen mozdulatlansága. Csillagfényben,

verejtéktócsán villanó törött sörösüvegek idézik fel a be-

hatolás gyönyörét a testben. A meleg, nedves húsba fúródás közben

a jobb talp minden idegvégződést végigvezet a bal láb szőr-

telenségén. Véres kéz folytatja az utat: a mellbimbó felvágásával az egész

testet akcióba hozza. A kannásborból literenként visszanyert gyermeki

halhatatlanság érzete, az a résnyi csillagzaj a szemben a letisztult, szabad

ég alatt, mikor a víztükörre üvölt a félelemtől: úgy látja saját testét,

akár a teljesen idegent. Élvező állat lakik odabent. 6 éves. Fél, nem mozdul.

 

 

 

[1] A szerző a mű megírása alatt a Kisebbségi Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesült.