Vörös István: Az ellopott barát (részlet egy verses meseregényből)

12
A halál ellentéte

A három szökevény a Panda
csillagképből két csoportra szakadt,

Csimu és Lilián ott álltak a meglepett
énekessel, aki akkor ismerkedett
meg az erősítővel, még hallotta
kívülről saját hangját, úgy érezte,

saját vágya, hogy széttépje a három
idegent, lépett ki az erdőből,
és ragadta el gömbölyű barátját,
képzelete egyik teremtményét.
Minden én vagyok, gondolta, minden én,
minden. De az nem lehet.

Hiszen a lábamat is kívülről
látom, kívülről hallom a hangomat.
Most mi lesz? – kérdezte Csimu.
Velünk –tette hozzá Lilián.
Mi az, hogy lesz? – kérdezte az énekes.
A halál ellentéte – zúgta a tenger.

13
A darazsak történetéből

A darázskirály udvarába léptek.
Ezen a földön egyetlenegyszer sikerült,
épp akkoriban, az országépítő
rovarok sok széttagolt királynőségét,
egymást ölő miniállamát, emberi mértékkel
mérhető birodalommá egyesíteni.
Hogyan sikerülhetett egy óriásdarázs
anyától és termesz apától származó,
sehová se illő, másszagú kalandornak,
aki még otthon is idegen volt, mért
nem ölték meg vérszomjas dolgozók,
amikor születőkoporsójából, a lépsejtből

kikelt, nem most mondom el. De palotát
építtetett magának, az alapot hangyák,
a falat
termeszek, a tetőt darazsak, a konyhát
ősméhek hozták össze. Királynőket
raboltatott
magának, dolgozókat szabadított fel,
mindenki
gyűlölte azért, amit hozott, a szabadság
miatt.

14
A szabadság gyűlölete   

A szabadság gyűlölete járta át
a méhek és a hangyák szívét.
A szabadságot utálta a poloska
és a májmétely, megvetette
a cápa, a szabadságtól borzongott
szélcsendben is a zsurlóerdő.

A szabadságra panaszkodott az
eltévedt termeszkatona, a szabadságot
szidta a szitakötő egy békának, de a béka
segített rajta és eltűntette ragacsos szájában,
a szabadság ellen nőtt minden
darázstojás. A szabadság magunkra
hagy, a szabadság néma, nem mond
semmit, a szabadság kiszolgáltat
a többieknek meg a saját ötleteinknek,
de ki mondja meg, mi a jó? A szabadság
elbizonytalanít, figyelmeztet rá, hogy
veszélyben
vagyunk. A szabadság gyávává tesz.

15
Ki a legrettegettebb lény?

Mikor a művészt, ezt a zöld fejű
fogatlan sárkányt, a hüllői
élet mérnökét arról faggatta Csimu
és Lilián, hogy kihez fordulhatnának
segítségért, akkor ő azonnal rávágta:
Csakis a legrettegettebb személyt
javaslom. –

Amolyan istenféle? Hallottam, hogy ti
tiszteltek ilyen kitalált lényeket. –
vigyorodott
el Csimu. – Nem! Mi ugyan senkit
nem tisztelünk, legfeljebb a többiek
engem! – dalolta a zöld fej, piros hát,
sárgásbarna szem. – Te pedig isten nem
lehetsz –

állapította meg Lilián, a legszemtelenebb
a Panda csillagkép három szökevényéből. –
De lehetek. Még meggondolom. Menjünk
a darázskirályhoz, hátha segíthet nektek,
én pedig énekelek neki, hátha kinevez
istennek, már ha jól értem, hogy az mi.

16
Látogatás a darázskirálynál

A darázskirály udvarába léptek.
A két szökevény a Panda csillagképből
meg a zöld fej, piros nyelv, sárga szem.
A király hatalmas volt, a színét
leszámítva,
gömbölyűségében, méretében
megszólalásig
Bandura hasonlított. A két szökevény

örömében felkiáltott, de azonnal fullánkos
testőrdarazsak rontottak rájuk, azok is
kutya
méretűek, a királynak kellett csitítani
és megnyugtatni őket.  – Állj, ezek
régi barátaim egy távoli világból, már
évek
óta várom az érkezésüket! –

A művészsárkány rémületében
és csodálatában énekelni kezdett.
Hiszen ez a király tényleg mindent
tud. – Átok rád rettenetes zsarnok,
gondolatok kitalálója, titokőr,
megérthetetlen szörny! – dalolta.

17
A király jósága  

A darázskirály rezzenetlen arca mégis
elárult valami örömöt, csáprágóit
széthúzta,
gyömölcsszagú pofájából egy kis mag
pottyant ki. – Imádom az átkokat,
belőlük élek. Mit akartok hát? –
Eltűnt egy barátunk – mondta Csimu.

Eltűnt egy barátjuk – énekelte piros
nyelven a zöld fejű, aztán elénekelte kék
és sárga nyelven is. – Elvitte egy sárkány.
Kérünk, nagy király, darazsak és
királynék
ura, hangyák hercege, termeszek
nábobja,
méhek szultánja, parancsold meg neki,
hogy adja vissza őt. – Én éppen
megparancsolhatom, de a parancsot
ti vigyétek hozzá, ti adjátok át!

És ha nem engedelmeskedik,
fölhatalmazlak, hogy kényszerítsétek
a nevemben. – Köszönjük, nagy király!