György Norbert regényrészlete
ryszardl70 felvétele
Kacsuka éppen eldurrantja
Na, mit csinál a gólya, amikor a csőrét csattogtatva olyan jellegzetes hangokat hallat, kérdezte a Csulák tanítónéni, s bár a kérdés elvileg mindannyiunknak szólt, én, a Kolbászrúgó valahogy sejtettem, hogy a kérdés kizárólag nekem szól, mert rólam feltételezte, hogy tudom a helyes választ, és azonnal rávágom, hogy kelepel. A Csulák tanítónéni egyébként nagyon szerette az olyan szép szavakat, mint a kelepel, a jegenye, a gyöngy, a pillangó vagy az édesanya, mondta is mindig, hogy ezek nyelvünk, pontosabban, az édes anyanyelvünk legszebb szavai, és én olyankor rendre el is csodálkoztam, mert a legszebb szó a világon szerintem a disznósajt, de nem igazán akaródzott a Csulák tanítónénivel vitába szállnom, egyrészt mert minek, másrészt meg mindenki azt szeret, amit akar, az viszont fölöttébb bosszantott, hogy rám akarja kényszeríteni a perverzióját, és azt kívánja, hogy hangosan mondjam ki az olyan gennyes, semmitmondó szavakat, mint jegenye, gyöngy, pillangó vagy édesanya, és mindenekelőtt azt, hogy gólya, meg hogy kelepel. Amúgy nincs nekem bajom a gólyával, mert ha minden igaz, engem is ő hozott a csőrében tartva, csak ott az volt a gubanc, hogy már csecsemőnek is nagyon kövér voltam, és az a csőr nem bírta el a terhet, és olyannyira nem, hogy e tartás közben se kelepelni, se szentségelni nem tudott, ezért belepottyantott inkább egy szemetes konténerbe, ahol később rám talált a zabi édesanyám és a zabi édesapám. De nem haragszom rájuk, a gólyákra, úgy értem, és szeretem is nézni, hogy vitorlázva repülnek a horizonton, és kígyóval, békával táplálják a fiókát, a galambokat viszont utálom, mert ezek a rühes galambok mindenütt ott vannak, terjesztik a kórt, savat szarnak, s közben azt mondják, huhúhu, és ezért utálom őket a legjobban, mert úgy hangzik, mintha még élveznék is, hogy kretének. Hogy így csalogatják oda leendő párjukat intim együttlétre – ezt persze már nem a Csulák tanítónéni mondta, hanem egy másik tanítónéni, aki tanítóbácsi volt –, hát köszönöm szépen. Ha a Juli nekem azt mondaná, hogy huhúhu, én rögtön kiszaladnék a világból, na jó, a Julinak egyszer elnézném, talán még kétszer is, de háromszor már biztosan nem. Elképzelem, ahogy egy sörétes puskával kilövöm a szemét, és a kilőtt szem helyén ott marad a sörét, és e sörét által kilőtt szem azon a kis agyacskán áthatolva kilövi a huhúhu-t mondó csőr másik oldalán pislogó szemet, és e másik szem kipattanva a galambkobakból valahol a galambguanóban nyeri el végső büntetését. Gondolatban ilyenkor mindig pontosan célzok, és a tubicám is pont olyan szögben áll, hogy az mindkettőnknek jó legyen, a gólya szemét viszont soha nem lőném ki, még gondoltban sem, egyelőre, csak valamiért azt nem akarom hangosan kimondani, amit a Csulák tanítónéni szeretne hallani tőlem mindenáron, mert a galambok mellett a szép szavakat is nagyon utálom, s amikor válasz híján újra felteszi a kérdést, hogy na, mit csinál a gólya, amikor a csőrét csattogtatva olyan jellegzetes hangokat hallat, már kezdek ideges lenni. Mégis, mit csinál az a szerencsétlen madár, amikor a csőrével azt csinálja, amit csinál. Baszik.
A szerző a kézirat írásakor a KultMinor kisebbségi kulturális alap ösztöndíjában részesült.
György Norbert (1972, Losonc)
Író, műfordító.
Önálló kötetek: Klára (regény), NAP Kiadó, 2004. Átmeneti állapot (novellák), Kalligram, 2011. Fordításkötetek: Víťo Staviarsky: Fekete cipők, fehér fűzővel (Kale topanky), Noran Libro, 2016; Jaroslav Rumpli: Gabonakörök (Kruhy v obilí), Typotex, 2016; Ivana Dobrakovová: Toxo, Noran Libro, 2017; Ivana Dobrakovová: Anyák és kamionsofőrök (Matky a kamionisti), Typotex, 2020.