Jack Micheline verse (Gyukics Gábor fordításában)
Jack Micheline a Jack Kerouac tiszteletére 1982-ben szervezett konferencián, Colorado államban (forrás: Wikimedia)
Dicsértessék az eredeti elme, amely Friss Levegőt lélegez
Van Gogh-nak tulajdonították, hogy mielőtt lelőtte magát, azt mondta,
„nincs rend az életben”. Elméje színeket égetett,
mélyvörös és sárga színekkel nyitotta meg a modern művészetet
a huszadik századnak. Átkozottak a kritikusok,
a szervezett művészet és az abortusz akadémiái. Azért vannak a földön, hogy ratifikálják a
status quo-t. A kísérletezés és a képzelet gyilkosai. Szegény
szerencsétlen, szeretetlen ember; a Középszer azért csatlakozott ehhez a művészeti közeghez,
mert pénz van benne. Egy kis ízelítő az édeskés hírnévből.
Ó, tengeralattjáró
Periszkóp
Nyitva a zsilipek.
Indulnak a torpedók
Bumm egy újabb találat
Egy romboló a hajók között
A tenger mélyére fújva.
Kellemes, mint egy fiatal szűz izzadt, mézesmázos
vágyakozása, készen a merülésre. A madárcsicsergés bejárata
és a csillagok.
A gyengék mellé borulnak, és meghalnak. Az ígéret költője
összetörve. Egy metropolisz felemelkedik, hanyatlik és elrohad,
ember és idő. Szobák, patkányok, csótányok, bordélyházi táncok,
alkohol, szivar, fecskendők, tabletták, perverzió, paranoia.
Sötét városok a dombon
Búza a síkságon
A létezés naplói
Pillanatok naplói
Az akarat érvényesítésével rögzítve
Ebből az akaratból fakad minden bölcsesség
Tudás, költészet, forradalom, újjászületés
És a végül megtűrt intézmény
Vagy őrültek háza, börtöncella, Baudelaire
Európai városai.
Ha nem süllyed el, hazatér a hajó.
Hamburg, Lehavre, Marseille,
Stockholm, Brest, Nápoly, Párizs, Konstantinápoly
kikötőibe.
Azt álmodtam, hogy száz
Allen Ginsberg meztelenül
olvassa fel az Üvöltést
a Macy’s áruház ablakában.
Szomorú, ahogy Modern Amerika
a költőihez viszonyul.
Ami a költőkkel történik
a huszadik századi Amerikában.
Amikor az ember Istene hamis,
szétesik és meghal, és meghalnak
a követői is,
de az eredeti elme
megmarad.
Sherwood Andersonnak emberi arca volt; csavargott
fiatalságának éjszakai városaiban – Ohio és Illinois
hatalmas, széles síkságain. A gépkorszak épp csak beköszöntött,
de ő Poor White című regényében már megjósolta az emberi blokádot,
ötödik regényében egy csavargó fiatal életének mozzanatait veszi sorra,
mint a szenvedélyes, dühös fiatal, Erskine Caldwell Sacrilege of Allen Kent
című epikus művében, amelyet egy apró nyomda adott ki Maine államban 1933-ban.
A társadalomtól elidegenedett ember. Amerikát a nyersanyagok
és a háború tette hájassá és gazdaggá. Az igazi elem, az ember és
az ember közötti kommunikáció emberpróbáló folyamattá vált.
Eltűnt a méta, a pocsék iskolai játékok, a tábortűz a grundról, a
Mickey egér bulik, az orgiák, sőt a baseballjátékosok is elveszítették
szenvedélyüket. Ó, hájas, primitív Amerika.
Tüzet fújok a seggedbe. Selby Tralala karaktere felrázta őket,
ráadásul Londonban a Macskákról lefújta a parókát.
Bukowski Los Angeles köpködőiben mindannyiunk érdekében fújja.
Hadd hallatszódjon hangja e nemzet homokján és sivatagjaiban.
Túl sok a kommersz szarság.
Túl sok az egoista, magát művészként aposztrofáló fapofa.
Túl sok arcplasztika, orrplasztika,
túl sok bohóc.
Egy szentjánosbogár-sötét német alszik a szomszéd szoba kanapéján, ír,
és a világ minden táján felizgatja az embereket. A tett és a cselekedet
a forradalom. Mint a felhőkön áttörő lusta nap,
vörösek az épületek, feketék a falak. De a kibaszott
nap tovább él, követi az éjszakát és felrobbantja az agyunkat,
sárga! Dicsértessék az eredeti elme, amely Friss Levegőt lélegez.
Szarj a kétségbeesésre, hallod? Adios Baudelaire, elmém
Szentjánosbogara, hosszú út után hazatérnek az esélytelenek!
New York City, 1968
Jack Micheline (1929–1998)
Amerikai festő, költő, San Francisco egyik eredeti beatköltője, innovatív művész, San Francisco 1950-es és 1960-as évekre tehető költészeti reneszánszának aktív résztvevője.
Gyukics Gábor (1958, Budapest)
Költő, műfordító.