Hélène Cardona versei (Gyukics Gábor fordításában)

Hélène Cardona (kép forrása: The nervous breakdown)

Galaktikus építész

Egy létrán lógok lefelé
az égi ürességben.
Csak égszínkékre van szükségem.
Történjen egyszerűen,
házat építek a szellemnek,
hogy szárnyaljon és pihenjen.
Bizakodom: független, kiegyensúlyozott
erőforrások vannak kezem ügyében,
a trón megalapozásához
a támogatás szellemeinek mély gyökereivel,
hogy egész világokat fedezzek fel és követeljek magamnak,
megilletődve, hogy itt vagy velem,
és megvilágítod életem.

Kittynek, aki szerette a tengert és Somerset Maugham-ot

„Bármit is veszítünk el (akár téged vagy engem)
Mindig önmagunkat találjuk meg a tengerben.”
E. E. Cummings

Gyermekkorom illatát árasztó angyal
Anyám zongora és oboa
Arcát ikon tükrözi
Gesztenyebarna haja Modigliani
Szeme az eső színe
Rajtakapja a fényt
Jelenlétét elárulja hiánya
Nevetése felégeti a havat
Reggel ébredéskor
Belélegzem meleg leheletét
Gardéniák illata suttog
Nem hagytalak el soha

Vízhez hasonló álmok

Álruhás lényeken keresztül,
érvénytelenített, széttört részecskeként,
darabjaimat felfedve
követem a mintákat álmaimban.
Homályos álmot követek
reménykedve, hogy helyrehozom tévedéseim,
ez az utolsó esély, hogy lehorgonyozzam hajóm.

Bentlakó Sámán

Félúton az asszony
a bálna belsejében találja magát,
bezárva, hogy elgondolkodjon állapotán,
mi vezetett idáig,
mi rejlik a bálnacsont mögött,
melyik átjáróval kell törődnie.
A jód peremén tárulnak fel az emlékek –
lány a hintán,
szerelmesek ölelésének mélykékje,
halat fogó lovak -,
amíg az óceán kitaszítja a partra,
gyémántfájdalom, fegyver és ékszer,
napnyalogatta tengeri üveg.
így üdvözli őt a szárazföld,
belép e télnek nevezett szentélybe,
homályos reveláció.
Más arccal, folyékony nyelvvel
a homokba szivárog, kincseket keresve.

Álmodó

Ó, bár megpillanthatnám Aphroditét,
Hogy megérintsen a kegyelem,
Hogy meglássam a szépséget mindenben,
Hogy megbocsáthassak mindenkinek és magamnak,
És megadjam magam, megadjam magam, megadjam magam.

Ó, hogy kaphassak még egy esélyt a szerelemre,
Mert Athénét imádtam és Artemiszt követtem.
Tessék, kóstold meg a ciprusi gránátalmát,
Merülj az óceánba,
Törjön össze szíved.

Tekintsd ezt szerencsének, hálának,
Tekintsd erre úgy, hogy emiatt élsz,
Mert a legnagyobb ajándék a halállal érkezik.
Nincs se vég, se kezdet,
Add meg magad, add meg magad, add meg magad.

Nézd, anyám halálával fizetem
Ki álmaim árát,
Ahogy megálmodom a világot,
Ahogy új emlékeket álmodok,
Ahogy megálmodom magam, beléd szerelmesedve.

Ó, engedd, hogy Aphrodité a nagy szellemhez vezessen,
Aki újra és újra és újra elismétli:
Én vagyok a hegyek, én vagyok a folyók
Én vagyok a szél, a homok és az eső,
Én vagyok a Hold, a Nap és a csillagok.

Látod, az ő hangját nem lehet elhallgattatni,
Mert ez a legfélelmetesebb,
Visszhangozza mindazok hangját, akiket szeretnek.
Látod, az ő kiváltsága az, hogy téged szolgáljon,
Mert az élet szépséget és összetettséget keres.

Ráérzel te erre a szíved szemével,
Hallgatsz a jaguár hívására,
Meghallgatod a kolibri énekét?
Hagyd, hogy elnyeljen az idő kereke.
Törjön össze szíved.

Hélène Cardona (Párizs)

Amerikai, francia, spanyol állampolgárságú költő, nyelvész, műfordító, színész. Édesapja spanyol, édesanyja görög. Tanulmányait a spanyolországi Cantabriai Egyetemen és a párizsi Sorbonne-on végezte, ahol amerikai irodalomból szerzett diplomát. A Goethe Intézet és az Andalúziai Nemzetközi Egyetem ösztöndíjasa. Több más díjban is részesült: Independent Press Award, International Book Award, Hemingway-ösztöndíj. Tanított a Hamilton College-ban és a Loyola Marymount University-n. Három önálló és négy fordításkötete jelent meg.

Gyukics Gábor (1958, Budapest)

Költő, műfordító.