Mărcuțiu-Rácz Dóra verse
liaye/lomography felvétele
csak nyámnyilákkal etetik meg a homokot
emlékszem, anyuka
mindig régi tréningben
küldött le játszani a parkba.
azt mondta, kár az új gatyámért,
pedig szóltam, hogy elnyúlt
a gumi benne, bolyhos a lába között
és csúnya, de anyuka szerint
a játszótérre mindenki a legrosszabb
ruháiban megy,
azok a legkényelmesebbek.
nem is zavart a trotyakos tréningem,
egészen addig, amíg roli
viccből lehúzta, pedig
az övé is volt olyan
csúnya, mint az enyém.
emlékszem, anyuka azt mondta,
ne legyek nyámnyila.
ha valaki kötekedik velem a játszótéren,
legalább egyszer üssek vissza,
csak utána fussak el.
visszahúztam a nadrágomat, felszaladtam
a blokkba, és rongyosra vágtam az
egészet, hogy anyuka ne adja rám többé.
emlékszem, anyuka azt mondta,
nem vihetem többé magammal
rexit a parkba, mert egy nagyobb
kutya megharapta, és biztos
meg fogja harapni még egyszer.
mert a vadászkutyák olyanok,
hogy könnyen kiszagolják a gyengébbeket.
anyuka ért a kutyákhoz, összeszedi őket
az utcáról, vigyázunk rájuk, amíg
megtalálják őket a gazdáik.
anyuka szerint rexi is
nyámnyila.
*
a nyámnyilákkal homokot etetnek a játszótéren,
sose kerülnek sorra a nagy mászókákon,
sosem lehetnek kalózok, kapitányok,
sosem parancsnokok, a nyámnyilák,
ha kell, finomra szitálják a homokot,
amit majd a kapitányok a gatyájukba öntenek.
amikor nem látnak,
megszagolom a hónaljam, nincs-e
nyámnyilaszagom, mint rexinek.
a többi gyerek megérzi,
kik ütnek vissza, és kikre lehet titkokat bízni,
mert úgyse mondják el otthon.
*
roli a szomszédban lakik,
bemutat az anyukájának. laza,
nem szól bele semmibe.
roli nem tud szépen játszani,
azt mondja, ne legyek puhapöcsű,
akkor nem fogunk többet játszani, de
hiába vagyok az, roli így is játszik.
amikor a többi fiú is kijön a parkba,
a kapuba állítanak, és büntetéseket találnak
ki, ha beengedek egy gólt,
ettem már homokot, egyszer majdnem
kutyaszart is, de mircea azt mondta,
az már túlzás, akkor ő hazamegy, és
nem lesz focilabdánk, focilabda
nélkül pedig nincs meccs.
mircea a csapatkapitány,
ő választ először csatárt, rolitól mégis
jobban félek, mindig összeráncolja a homlokát,
ha kapura lő, ritkán védem ki a lövéseit, pedig
próbálok úgy tenni, mintha akarnám, mircea
egyszer ki is állít, mert nem vagyok imparciális,
azt mondja, legyek bíró, az nem csinál semmit.
roli szerint a kutyám is akkora buzi, mint én.
egyszer csak azért is levisszük, mert a sebe már
begyógyult, és roli azt mondta, nem lesz semmi baja.
esőben kevesen jönnek le, visszaállítanak a kapuba,
roli direkt az arcomba lövi a sáros labdát,
ösztönösen kivédem, hunyorít. szaros, mondja.
rexit letámadja egy kankutya, eltereli
a figyelmem, és kifutok a kapuból,
roli hangosan felröhög, hogy az erősebb kutya baszik,
a többiek röhögnek, mircea szól, hogy fordítsuk neki,
roli nem tudja, câinele puternic fute,
hebeg, mire mircea kineveti,
hogy nem tud rendesen románul,
rexi úgy nyavalyog, mintha homokot etetnének vele,
odaszaladok, de nem tudom, hogyan tovább, kiabálok,
hogy marș, kiabálok rolinak, hogy segítsen,
a fiúk odaszaladnak,
kiabálnak, de az erősebb kutya nem engedi el a nyakat,
roli megdobálja kővel, kiabáljuk, hogy ajutor,
de átnéznek rajtunk, az erősebb kutya
el akarja vinni rexit magával, de
a padhoz kötöztem a pórázát,
valahol a távolban nyakkendős
bácsi kiabál az erősebb kutyára, de az nem hallgat
senkire, roli nagyon csúnyán beszél,
most nem velem, egy vastag fadarabbal veri fejbe az
erősebb kutyát, hogy ne basszon, mire az elengedi rexit, és neki-
ront, minden olyan gyorsan történik, és tudom,
hogy holnap ezért is homokot fogok enni, hogy
lassan kavicsok nőnek a gyomromban,
a kurva isten bassza meg, kiabálja roli, amitől
elszörnyülködik a nyakkendős bácsi, de
most nem szólják meg, hogy bezzeg
az anyja előtt nem beszélne így, roli
még egyszer ráver egy nagyot az erősebb kutya
fejére, én gyorsan megfogom rexi véres
nyakörvét, és elfutunk a játszótérről,
az erősebb kutya nem jön utánunk, a távolban
látom, hogy a gazdája leszedi roliról, aki
rugdos és köpköd és káromkodik, és
tovább verekszik az erősebb kutyával, amíg
a gazdája előveszi a szájkosarat.
az ölembe veszem rexit a lépcsőházban, anyuka
megint azt fogja mondani, hogy ő megmondta,
mint ahogy azt is, hogy sáros lett a játszóruhám,
nem vigyáztam rá, és nem lesz,
mit adjon rám holnap, azt adja
nekem az úristen, hogy ez is kilyukadjon,
mert ő többet nem fog venni
nekem semmit, és
milyen gyámoltalan ez a kutya is,
ő megmondta, hogy rexit kellett
volna örökbe adjuk, nem az erősebbeket.
Mărcuțiu-Rácz Dóra (1996, Nagyvárad)
2016 és 2020 között a BBTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója, magyar–angol szakon diplomázott. Jelenleg a kolozsvári Helikon szerkesztője. Prózát, lírát, kritikát, tanulmány- és műfordításokat közöl, valamint rendszeresen tudósít irodalmi rendezvényekről. 2019-ben a Communitas Alapítvány irodalmi ösztöndíjasa, 2022-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjas. Kötetei: Macska van az úton (Prolog, Nagyvárad, 2017); már minden nő hazament (Erdélyi Híradó Kiadó – FISZ, Kolozsvár – Budapest, 2020). Portréját Szentes Zágon készítette.