Gisèle Freund-fényképek Berlinben

Ha az irodalom barátai közül valakinek nem sikerült megnézni Gisèle Freund fényképeit Berlinben az Akademie der Künste termeiben (Fotografische Szenen und Porträts, 2014. május 23. −augusztus 10.) a veszteség fájdalmas, de nem pótolhatatlan. A kiállítás alkalmából megjelent azonos című könyv utólag is tartalmas kárpótlást nyújt. − A Berlinben bemutatott fotográfiák iránti érdeklődésre egyébként jellemző, hogy amikor egy átlagos hétköznapon láttam a kiállítást, minden egyes képnél kicsit várni kellett, hogy az előttem lévő nézők továbblépjenek. Ki volt az alkotó, akinek munkássága ilyen kíváncsiságot keltett a német fővárosban? Gisèle Freund Schönebergben született 1908. december 19-én egy jómódú zsidó családban. A textilkereskedő apa műgyűjtő is volt. A sikeresen érettségizett ifjú hölgy egy Leicát és egy párizsi utazást kapott ajándékba. (Ismeretes, hogy a világmárkává vált kisfilmes, tehát 36 darab 24×36 mm méretű felvétel készítésére alkalmas Leica az 1920-as évek második felében kezdte meg térhódítását mind a németországi, mind a nemzetközi piacon.)

Gisèle Freund 1929-ben szociológiai és művészettörténeti tanulmányokba kezdett (Freiburg/Breisgau). 1930 és 1933 között Karl Mannheimnél folytatta szociológiai tanulmányait, és tervbe vette egy fotótörténeti doktori munka elkészítését. Első fotóriportjai 1930−1931-ben jelentek meg a Kölnische Illustrierte Zeitung lapjain. 1931-ben egy félévnyi tanulmányt folytatott Párizsban a Sorbonne-on is.

1933. május végén Párizsban kezdett új életet. 1934-ben Girix név alatt nyitott egy fotóstúdiót. Az 1935-ös év egy szakmai barátságot hozott: a könyvkereskedő Adrienne Monnier hatása meghatározó jelentőségű lett fotográfiai munkássága szempontjából. Gisèle Freund íróportrékat kezdett készíteni, s egy riportúton megfordult Angliában is. A francia állampolgárság elnyerése érdekében 1936-ban férjhez ment Pierre Blumhoz (a házasság 1947-ig tartott). Ugyancsak 1936-ban Adrienne Monnier könyvkereskedésének (La Maison des Amis des Livres) kiadásában megjelent francia nyelven a fotográfusnő disszertációja. Második angliai útján a Life, a nemzetközileg is híressé vált amerikai képes újság számára készített fotóriportot. 1937-ben párizsi könyvtárakban fényképezett; riportképein gyermekolvasók is megörökítést nyertek. Az akkori években még kifejlődőben lévő színes negatív lehetőségei felkeltették a fotográfusnő érdeklődését; a kulturális élet kiemelkedő személyiségeiről készített képsorozatot az új nyersanyagra. A Time magazin James Joyce színes portréját 1939-ben a borítóján hozta Gisèle Freundtól.

A németek párizsi bevonulása után a fotográfusnő 1940-ben Dél-Franciaországba menekült, majd Argentínában telepedett le. Az ezt követő években túlnyomórészt Latin-Amerikában élt és dolgozott; többek között előadóútjaikat járó írókról készített portrékat. A negyvenes–ötvenes évek fordulóján hét éven át volt a Magnum, az akkor leghíresebb fotográfus-ügynökség tagja. 1953-ban tért vissza Párizsba, s emigrációjának kezdete óta 1957-ben járt először Németországban. 1963-ban Das französische Porträt im 20. Jahrhundert címmel nyílt kiállítása Berlinben az Akademie der Künste rendezésében. New Yorkban jelent meg 1965-ben a Verna B. Carletonnal készített könyve: James Joyce in Paris. His final Years. 1968-ban Münchenben adták ki először német nyelven disszertációját – Photographie und bürgerliche Gesellschaft címmel. (A francia eredeti: La Photographie en France au dix-neuvième siècle. Essai de Sociologie et d’Esthetique, Párizs, 1936.)

A hatvanas évek végtől kiállítások, továbbá díjak és kitüntetések sora következett mind Franciaországban mind a szülőföldön.

A fotográfia gyakorlati és elméleti művelője hosszú életet élt meg. 2000. március 31-én hunyt el Párizsban, sírja a Montparnasse temetőben van.

Gisèle Freund munkássága nyomán kitűnő írók, művészek képei maradtak fenn az utókor számára; olyan felvételek, amelyek az általában ismert protokollfotókhoz képest emberközelbe hozzák szereplőiket.

A kiállítás egy sor Walter Benjaminról készített fekete-fehér és színes képpel kezdődött. Köztudott, hogy a huszadik század első felének egyik legjelesebb esszéistája ugyancsak a nácizmus elől menekült Párizsba. 1934-ben mindketten a Bibliothèque Nationale olvasói voltak. A fotográfusnő disszertációján dolgozott, Benjamin anyagot gyűjtött egy Párizsról szóló munkához. – A fotókultúra szempontjából különösen fontos, hogy Benjamin írásai között két olyan eszmefuttatás is szerepel, amely a fényképezéssel, a fotográfiával, illetőleg azzal is foglalkozott. Az egyik esszé, A fényképezés rövid története még németországi élményeihez kapcsolódott. A német fotóélet képviselői a harmincas évek elején fedezték fel a tizenkilencedik századi brit fotográfus, David Octavius Hill portré-készítő jelentőségét; a róla Berlinben kiadott album volt Walter Benjamin fotótörténeti visszatekintésének elsődleges ihletője – Ez a munka eredetileg a Literarische Welt hasábjain jelent meg. A másik – bizonyára sokak által ismert – mű, A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában a mai napig visszatérő hivatkozási alapot jelent a művelődéstörténet egésze – és a fotográfia recepciójának – szempontjából. (Mindkét írás elérhető magyar nyelven is; a Rövid történetet a Fotóművészet hasábjain adták közre az 1973. évi 4. számban, a másik hivatkozott munka pedig a Kommentár és prófécia címmel a Gondolat Kiadónál 1969-ben megjelent Benjamin-kötetben olvasható.) Az esszéista és a fotográfusnő kapcsolatáról a kiállítást kísérő könyvben francia és német nyelven olvasható levelek is képet adnak. A Gisèle Freund által a harmincas években a fotográfusnő lakásában, a francia nemzeti könyvtárban és más helyeken készített képek minden bizonnyal a leggazdagabb vizuális dokumentumgyűjteményt nyújtják Walter Benjaminról.

1935. június 21–25. között Párizsban tartották az 1. nemzetközi írókongresszust. 38 országból csaknem 250 író kapott meghívást. Gisèle Freund képein egy sor hírneves író látható. André Malraux szenvedélyesen gesztikulálva beszél a mikrofon előtt; a kongresszusi vendégek közül többek között Henri Barbusse, Isaak Babel, Borisz Paszternak, Heinrich Mann, Egon Erwin Kisch, André Gide és Anna Seghers tűnnek fel a képeken.

1939-ben Gisèle Freund színes portrét készített André Bretonról (helyszín: „Studio des Amis des Livres”, rue l’Odéon). Az ismeretség később újabb képeket hozott: 1965-ben a lakásán fotografálta az írót.

Külön élménygazdag fejezetet képez a „Sartre & de Beauvoir” pároshoz fűződő kapcsolat; 1939 és 1966 színes és fekete-fehér felvételek sora készült a két íróról külön-külön és együtt is.

James Joyce párizsi tartózkodása során az író rue Edmont-Valentinon lévő lakásán, valamint más párizsi helyszíneken keletkeztek Gisèle Freund-fotográfiák. A képek némelyikén Joyce mellett fia is szerepel, egy másikon a Joyce család a kutyájukkal játszik – az író egy karosszékből nézi a jelenetet. (Fentebb már esett szó a Joyce-ról készült albumról – ahhoz Simone de Beauvoir írta az előszót.)

Párizs és a svájci Montreaux volt a helyszíne az 1960 és 1967 között Vladimír Nabokovról készült (részben színes) felvételeknek. Londonban és Rodmellben a Virginia és Leonard Woolf párosról készültek képek 1939-ben. A Pablo Neruda-felvételek Chilében és Párizsban jöttek létre 1944-ben illetve 1965-ben.

Mexico City 1948 körül: színes és fekete-fehér portrék, életképek és műhely-jelenetek a festő Frida Kahlo és Diego Rivera lakásában és kertjében – a Frida Kahloról készült képek egyike látható a Freund-kiállítást kísérő könyv védőborítóján.

A kiállítás ízelítőt nyújtott azokból a képes újságokból is, amelyek különböző országokban hozták a fotográfusnő képeit.

A fenti bemutatás csak vázlatos képet ad a gazdag életműről. A fotográfusnő gyakorlati és elméleti (fotószociológiai és -történeti) munkássága iránt alaposabban érdeklődők a bevezetőben érintett, és a cikkben szereplő adatok forrásaként szolgáló kötetből szerezhetnek bővebb ismereteket: Gisèle Freund: Fotografische Szenen und Porträts. Hg. Janos Frecot, Gabriele Kostas, Berlin, Nicolai, 2014.

Albertini Béla