Tóth Lilith Viktória verse

Szymon Burza felvétele

gyónások

kezdés, függöny

rég láttuk egymást,
ülj le, vesd le a kabátod
máris öntöm, szárazat, igaz?
a vörös szépen látszik a téboly határán

mintha egy szó sem illene már ide

a kétségbeesés rosszabb, mint a halál

a szíved összevissza karmolva
csak semmi magasztos üzenet

a mai világban már szomorúnak lenni is klisé

csak finoman, csak semmi valódit ne
könnyű csipkét, illúziót
munkát, rutint
homályos képet

szabad tudnod, mitől félsz?

új pohár, szünet

borzasztó metaforák jutnak csak eszembe, hogy
olyan fullasztó ez, mint elakadni a sűrű ködben,
a falak, amik körbevesznek,
egyik sem igazi
hisz abból a börtönből a legnehezebb megszökni, amibe
magunkat helyeztük

van ideje
ideje van
a halálnak, a feltámadásnak
a legutóbbi gyónásom óta elkövetett bűneim

sohasem gyóntál

van ideje
ideje van
a bánatnak
a vigasztalásnak

csak saját magamat ölelgetem

van ideje
ideje van
a megítélésnek
a megbocsátásnak

ez most egy temetés?

elbaszod a pátoszomat is……

Tóth Lilith Viktória (1993, Királyhelmec)

Költő, író