Hradil Mária versei

A sikoly

    Halld meg
    a sikolyt,
    amely
    ezrek torkából
    hangzik el!

    Valaki

    mondja meg,

    a földön,

    ahol születtem,

    hazára

    hogy leljek?

    Arcom sárba taposva,

    bár nem vágyom nagyra.

    Békére vágyom,

    családra,

    ahol

    sok gyermek

    tekint

    a terített asztalra.

    És lelkemben

    béke van,

    szeretet,

    mert tudom,

    holnap is dolgozni megyek.

    És este

    a mesemondó

    én leszek.

    Valót mesélnék

    merészet, szépet,

    ami nem mese,

    hanem maga volna

    az élet.

 

Uram!

    Keserves napjaimban,

    Mondd,

    Kihez,

    Ha nem hozzád

    Menekülhetek?

    Kérlek!

    Nézz le rám,

    Te tudod vétkem,

    Az utam,

    És a megoldás is

    Majd tőled származik.

    Köszönöm, uram!

Újra nálad

    Éjszaka

    Újra nálad jártam.

    Nem tudom már,

    Késő tavasz volt-e,

    Vagy kora nyár,

    De emlékszem,

    Tűzött a Nap mérgesen,

    Mint ki bosszút áll

    Az életben.

    De ki törődött

    Itt a hőfokkal?

    Olyan gyönyörű

    Volt minden,

    Mint a paradicsomban.

    Csak csókod

    Volt forróbb

    A Napnál,

    És mi nem törődtünk

    A világgal.

    Kéz a kézben jártunk,

    A bűnbeesés fáját megtaláltuk…

    Nem tudom

    Megmondani utólag,

    Álom volt ez,

    Vagy valóság?

Őrizd az emlékeid

    Már

    Az őszi napokat

    Számolom,

    De még

    A tavaszban élek.

    Mint a mesében,

    Bennem élnek

    Az emlékek.

    Veled,

    Csak veled

    Járom

    A szűz

    Tavaszi rétet,

    A napsugár

    Mutatja az utat,

    Amely

    A boldogsághoz vezet.

    A tavasz virágai

    Bólintanak,

    Szerelmünkre

    Áldást adnak.

    Mi kell még?

    Szerelmünk

    Gyönyörű emlék.

    Őrizd meg

    Az emlékeidet.

    Ha nincs emléked,

    Mondd,

    Mi marad néked?