Hradil Mária versei
A sikoly
Halld meg
a sikolyt,
amely
ezrek torkából
hangzik el!
Valaki
mondja meg,
a földön,
ahol születtem,
hazára
hogy leljek?
Arcom sárba taposva,
bár nem vágyom nagyra.
Békére vágyom,
családra,
ahol
sok gyermek
tekint
a terített asztalra.
És lelkemben
béke van,
szeretet,
mert tudom,
holnap is dolgozni megyek.
És este
a mesemondó
én leszek.
Valót mesélnék
merészet, szépet,
ami nem mese,
hanem maga volna
az élet.
Uram!
Keserves napjaimban,
Mondd,
Kihez,
Ha nem hozzád
Menekülhetek?
Kérlek!
Nézz le rám,
Te tudod vétkem,
Az utam,
És a megoldás is
Majd tőled származik.
Köszönöm, uram!
Újra nálad
Éjszaka
Újra nálad jártam.
Nem tudom már,
Késő tavasz volt-e,
Vagy kora nyár,
De emlékszem,
Tűzött a Nap mérgesen,
Mint ki bosszút áll
Az életben.
De ki törődött
Itt a hőfokkal?
Olyan gyönyörű
Volt minden,
Mint a paradicsomban.
Csak csókod
Volt forróbb
A Napnál,
És mi nem törődtünk
A világgal.
Kéz a kézben jártunk,
A bűnbeesés fáját megtaláltuk…
Nem tudom
Megmondani utólag,
Álom volt ez,
Vagy valóság?
Őrizd az emlékeid
Már
Az őszi napokat
Számolom,
De még
A tavaszban élek.
Mint a mesében,
Bennem élnek
Az emlékek.
Veled,
Csak veled
Járom
A szűz
Tavaszi rétet,
A napsugár
Mutatja az utat,
Amely
A boldogsághoz vezet.
A tavasz virágai
Bólintanak,
Szerelmünkre
Áldást adnak.
Mi kell még?
Szerelmünk
Gyönyörű emlék.
Őrizd meg
Az emlékeidet.
Ha nincs emléked,
Mondd,
Mi marad néked?