Gyurász Marianna versei
Patho I
KAVICS
Volt egy kavics, és aztán,
Fogalmam sem lett, mit akartam ezzel mondani
Úgy kezdődött, hogy azt mondták, szabad asszociációban szenvedek,
Majd megnyugtattak, nem halálos betegség és egészen szinten tartható, ám
Azzal jár, hogy gyakran nem tudok majd egy gondolatmenet
Nyulak ugrándoztak ebédlőasztalon, szabályos körben,
És megőrjített, hogy nem tudom megmondani, melyik az első
Emlékszem egy páros futóversenyre gyerekkoromból,
Összekötözték a lábainkat, engem, mert nem kellettem másnak, a legügyesebb futóval,
Mert nem kellett másnak,
A végére mindkettőnk térde csupa vér volt
Az arcunk csupa könny, csupa maszat
Volt egy kavics
A tenyeremben, már emlékszem, a tenyerem csupa föld
Piknikeztünk egy nyáron, ez később volt, addigra megtanultam,
Hogyan ne rántsalak térdre minden mozdulattal, és te
Hozzászoktál a holtsúlyhoz a testeden
Hogyan kerültek hangyák a levesembe,
Miért fúrom a kanalam a puha föld
Csupa föld és vér, és a tenyeremben most már két kavics,
Azt nem mondták, hogy a szabad asszociáció azt jelenti, amint lehunyom a szemem,
Máshol ébredek fel, de talán ez is csak mellékhatása a gyógy
Patho II
VACSORÁTLAN
Vacsorátlanul mert minden kés
Elveszítette az élét
Mikor utoljára
Kipreparáltalak a konyhaasztalon
Találtam mindenfélét:
Kopott játékokat gyerekkorodból léggömböket a tüdő helyén és
Többszörhasznált teafiltert mérgek ellen
Összetekeredett műanyag korallkígyót mely néha a nyelőcsöveden is felmerészkedik
Egy zsákban félig megemésztett tündéreket
Metronóm adta a ritmust a kapillárisokba szétfutó
Ablaktisztító folyadéknak
Mikor hozzáértem véletlenül a zene is elhallgatott
Meglepődtem mert addig nem hallottam semmilyen zenét
Összeraktalak gyorsan tehát visszazsúfoltam minden kacatot
A bordáid közé
És elmondtam nyolc különböző világvallás egy-egy fohászát
Hogy csak most ne szűnj meg dolgozni gépezet hogy megfejtettelek
De ekkor megszólalt a korallkígyó a torkodban
Halkan köszönt majd elmagyarázta
Evolúciós szempontból miért hoz hátrányba a felismerés
Hogy a saját tenyeredben lapulsz
És mindig kiűzetés a vége
Patho III
DIALYSIS
Halálos nagy szükségem van rá, mert nekem már nem működik a szervem, amely
Normális körülmények között megszabadítana a felhalmozódó önutálattól
E szűrő hiánya hetek, hónapok alatt végezne velem,
Ezért vettelek, talán sejtetted is, bár egész nyilvánvaló, hogy nem fizettem érted eleget
Vannak dolgok, amikért nem is lehet eleget kérni, mert annyit érnek,
De annyit érnek, hogy pofátlanság volna értük bármit kérni
Kedves volt tőled, hogy ennek ellenére itt maradtál,
Az ágyam mellé húztad a hokedlit, kissé ügyetlenül
Végigkarcoltad a padlót jöttödben,
De most úgy nézek arra a karcolásra is, hogy az vezetett hozzám
Most leülök kicsit, azt mondtad, egy pillanatra,
De azóta is csak vízért álltál fel,
Többnyire nekem és csak néha magadnak,
Azóta is csak forgatod idekinn, amit én odabenn hiába,
A testemen kívül, de még nagyon közel
Azóta is életben vagyok
Gyurász Marianna (1991, Révkomárom)
Diplomát 2014-ben szerzett a pozsonyi Comenius Egyetemen, molekuláris biológiából. Jelenleg PhD-hallgató, tanulmányokat, lírát és prózát ír. 2016-ban első helyezést ért el a Pegazus alkotópályázat líra kategóriájában. Pesten él.