Hizsnyai Zoltán: Irodalom és téridőmixer III.

Szymon Burza felvétele

Búval beöntve jön az alkonyat,
kínlódva cipeli a klistélyt,
a lebukó nap fél üveg konyak
derűjében tálalja a friss éjt.

Kigőzölt hörghurut az este,
kotyog benne a lélek tőkesúlya –
mint ki az elmúlását leste
mindig, s most múltja jelenét lenyúlja.

Mint aranypitykés, csigavérszín mente,
szétfoszlik rajtam ez a naplemente.
Lázad emléke szít, borít
holdezüst főmre bíbor írt.
Belesápad az egész Duna-mente.

Várlak tavasszal, ősszel és telente,
és kóricálok utánad nyaranta –
a láthatáron mintha még derengne –
én fent kereslek, de vajon te lent-e?
Vagy csak képzelem, és csupáncsak sanda
napszentületem tunkol híg aranyba?

Szétszusszan, túlér, elszunnyad a táj,
külső és belső, és a Dunán
kevély-dagadtan hempergőzik el
egyik hullám a másik után…
Zebegény felé bukdácsol sután
valahány régvolt s jövő életem.

De a szmájli-Hold kacsint, tetszikel.

Somogyi Tibor felvétele

Hizsnyai Zoltán (1959, Rimaszécs)

Költő, esszé- és tárcaíró, műfordító. Szerkesztette az Irodalmi Szemlét és a Kalligramot. Jelenleg az Opus irodalmi folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi verskötete Ének címmel jelent meg 2010-ben. A Magyar Elektronikus Könyvtárból ingyenesen letölthető kötetei: A stigma krátere (1994), Bárka és ladik (2001).