Látványos elbeszélések

Látványos elbeszélések

86. Ünnepi Könyvhét és 14. Gyermekkönyvnapok, Budapest, 2015. június 6., szombat

Az Oroszlános kútnál felállított színpadon szombat délelőtt mutatták be Farkas Arnold Levente Anyám teste, Nyerges Gábor Ádám Az elfelejtett ünnep, valamint Kiss László Ki mondta, hogy jó volt című munkáját. Farkas Arnold verseskötete egyedi versképekkel él, a szerző a hagyományos olvasati módok ellen kíván hatni. Forma és gondolat kapcsán egyaránt a töredékesség, megtörtség foglalkoztatja. Nyerges Gábor Ádámnál itt korábbi köteteihez képest előtérbe kerül a személyesség, az érzékenység, sérülékenység. Nyerges jelenlegi kötetében érezhetően felerősödik József Attila hatása, ugyanakkor a szerző „nem jár” kitaposott ösvényen, lírájában olyan egyedi és szokatlan hangot üt meg, ami a kortárs költészeti irányzatokban kevésbé divatos. Kiss László regénye a Viharsarok világába kalauzol el minket. Az eredetileg novellákból regénnyé összeforrasztott szöveg az emberi viszonyrendszerekre fókuszál.

A JAK új versesköteteinek bemutatóján a helyszínre látogatók Ijjas Tamás, Toroczkay András és Fekete Richárd költészetéhez kerülhettek közelebb. Ijjas Hipnózis című kötetében a személyes hangvétel, a vallomásos jelleg kerül előtérbe, de nem kizárólagosan: A költői levél műfaja a szerző szerint napjainkban elhanyagolt, kiaknázatlan lehetőségeket rejt. Ezeken keresztül nyit a külvilághoz, mutat fel kölcsönhatásokat saját költészetével kapcsolatban. Toroczkay András vers és próza határán hozza létre költeményeit, melyekben a filmes geg és szubkultúra meghatározó szerephez jut, s melynek kapcsán a szerző Lakatos István képregényrajzoló hatásáról beszél. Fekete Richárd Bányaidő című verseskötetében egy igen speciális szókincset használ, a bányászok világába, a bányák mélyére vezet el minket, ami által a kötet lapjain egy családtörténet szilánkjai is „feltűnnek.” A szerző azt nyilatkozta, hogy elsődleges célja az árnyalt ábrázolás, interpretálás volt.

A nemzetközileg is nagy népszerűségnek örvendő posztapokaliptikus próza műfajának jegyében került egyszerre színpadra Bartók Imre regénytrilógiájának záró darabja, A kecske éve és Pék Zoltán Feljövök érted a város alól című regénye kapcsán, noha a klasszikus értelemben vett műfaji besorolhatóságtól mindkét szerző elhatárolódott. Hangsúlyozták, hogy nem a pusztulás kérdése, hanem a változás, az átalakulás lehetősége, módja foglalkoztatja őket. Pék Zoltán markáns, lendületes nyelven megírt regénye a távoli jövőben elképzelt kettészakadt fővárosban, Budán és Pesten játszódik, míg Bartók Imre a világméretű, drasztikus változásokról tudósít egy sajátosan kevert nyelven, ahol a pszeudotudományos zsargon elegyedik hol egészen lírai, hol pedig egészen profán részletekkel. Bartók utalt arra, hogy kötetében már nem egy emberi világ jeleníttetik meg, az elbeszélői perspektíva is ezt kívánja érzékeltetni: hiszen az emberi tekintet számára láthatatlan,érzékelhetetlen dolgokkal szembesül az olvasó.

Délután két órától Áfra János Két akarat című verseskötetét és Szabó Imola Julianna Kinőtt szív című felnőtteknek szóló meseregényét egy közös motívum “hozta össze” a színpadon: a látás Áfra János számára irodalmi metaforaként, Szabó Imola Julianna számára a vakság kapcsán témáként vált kötete középpontjává. A Kinőtt szív kapcsán külön érdekesség, hogy a kötet második meséje, a Zsilike kabátja, melynek egy megvakuló kislány a főhőse, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének közreműködésével Braille-írással is olvasható a könyv mellékleteként. A nap folyamán Tarján Tamás beszélgetett Sára Júliával, a Grafit Márta és a kaktuszok szerzőjével, akinek rendkívül gazdag motívumrendszerében szintén fontos szerepet kap a látás: főhősnője ugyanis színvak. Áfra János és Szabó Imola Julianna egyaránt intenzíven érdeklődnek a performanszok adta lehetőségek iránt. Áfra hangsúlyozta, hogy a művészeti szcénák együttműködése manapság megkerülhetetlen, s feladatuk felhívni egymásra a figyelmet. A szerző jelen kötetében is szerepelnek olyan versek, amelyeket kifejezetten képekre írt.

A szépirodalmi szövegek rengetegében feltűnt egy kritikakötet is. Tarján Tamás beszélgetett Margócsy Istvánnal, utóbbi Eleven hattyú című kritikakötetéről. Margócsy István elmondta a címadás kapcsán, hogyha napjainkban az irodalomnak nincs is olyan széles körű hatása, mint a korábbi korokban, attól még ez a hatás nem elhanyagolható mértékű, s ma is nagyon eleven. Margócsy István fontosnak tartja, hogy a mai kritikaírásban egy kritikaíró hangsúlyozza, hogy véleménye egy adott alkotásról a saját véleménye, s ne fogalmazzon kizárólagosan, ne akarjon felállítani egy univerzálisan érvényes értékhierarchiát.

Ezt követően Zelki János beszélgetett Schein Gáborral Svéd című regényéről (interjúnkat lásd itt a szerk. megj.). Schein regényének „magva” egy valós történet, egy asszony története: megőrülése kapcsán előkerült iratok köré épített ki a szerző egy fiktív valóságot. A történetben egy svéd férfi és egy lipótmezei ápolónő találkozásából bontakozik ki a történet: a találkozásban lehetőség nyílik az eltitkolt, elhallgatott múltról való párbeszédre, a megismerésre, ugyanakkor a múlt eseményei feldolgozhatatlanok maradnak. E beszélgetést követően Krusovszky Dénes Elégiazaj, majd Vörös István Százötven zsoltár című versesköteteinek világával ismerkedhettük meg.

A Könyvhét keretében a Fuga ismét egy különleges eseménynek szolgált helyszínéül. Este hatkor itt mutatták be Tóth Krisztina egyedi narrációjú gyermekkönyvét, melyben egy kislány nézőpontján keresztül ismerhetjük meg azt, hogy hogyan élheti meg egy gyermek mindazt, ami annak következtében történik, hogy édesanyjánál emlőrákot diagnosztizáltak.

Tóth Krisztina elmondta, hogy a kötet megírására személyes érintettség ösztönözte: közvetlen környezetében két érintett nőnek is szembe kellett néznie a betegséggel, egyik esetben az érintett asszony gyermeke saját kisfia játszótársa volt, így különböző szituációkban szembesülhetett azzal, hogy hogy látja mindezt egy gyermek. Ugyanakkor nem egy terápiás könyv megírása, hanem egy jó energiákat sugalló, pozitív mesekönyv megalkotása volt a célja, ami nem csak az érintettekhez, hanem mindenkihez kíván szólni. A rendezvényen Dr. Vass Nándor onkológus beszélt az emlőrák kapcsán a magyarországi helyzetről, a betegek reakcióról, s hangsúlyozta, hogy pszichológus ismerősei fontosnak tartják a betegség kapcsán mindent és időben elmagyarázni, megvallani az érintett gyermekeknek. Lovász Andrea kritikus, mesekutató azt is kiemelte, hogy a megírás módja az, amitől egy adott téma igazán érdekes – a kötet ebben a tekintetben is rendkívülire sikeredett, mivel azokat a kulturális és a szociális terheket, amiket rárakunk a rákra, sikerült ebben a kötetben a szerzőnek lefaragni. A kötetből a beszélgetés során Horváth Lili színművésznő olvasott fel részleteket. Zárásként az est moderátorával, Oláh Andreával együtt minden résztvevő megosztotta a nézőközönséggel a könyvel kapcsolatos első találkozását, személyes reakcióit.

Steinmacher Kornélia