Bánóczi Beáta versei
félhomály
lampionfényben néztelek
a szemem sarkából
hogy a szemed sarkából
te is visszanézel-e
és látod-e azt
amit én akarom hogy
láss
amit nem mutatok meg
pont azért hogy
észrevedd
szemrebbenés
szalvétakék szavakat
súgsz az asztal alatt
én meg napraforgok
hogy ne halld
ahogy ropogósra sült a bőr
a járomcsontomon
azt játszod nem
hazudsz
kettőt pislogok ha
elhiszem
és farkasszemet nézek
a holdalakú
lyukkal a mellkasodon
vérátömlesztés
jól összegabalyodtunk mert
megbotlott a nyelvem
levegőt akaratlanul
légcsövedből nyeltem
és szívembe a te tested
pumpálta át a vért
a higanyoszlop szép lassan
a harmincnyolchoz ért
hangszálaid szempillámat
lágyan rezegtették
szavaidtól lepattogzott
eszemről a festék
elkezdett olvadni bőrünk
mert kisütött a Nap
már nem tudta a fog kinek
a húsába harap
és nem volt többé arcunk sem
hogy a maszkunk lefolyt
a szemetesbe dobtuk a
kínt kendőző mosolyt
elmosódtak a halál és
élet közti élek
s vízbe fúlva éreztem
először hogy élek.
Bánóczi Beáta 1994. április 23-án született Miskolcon. Jelenleg Budapesten tanul, az ELTE pszichológia MA szakos hallgatója.
