Kurdi Mária: Szabó Magda regényeinek fogadtatása az angol nyelvű országokban

Bevezetés

Szabó Magda pályájáról számos angol nyelvű, világirodalmi vagy a modern regénnyel enciklopédikusan foglalkozó kötet megemlékezik, ha röviden is; az írónőt számon tartják világszerte, részévé vált a kortárs világirodalmi kánonnak. Mint Kabdebó Lóránt írja, Szabó Magda fogékony volt arra, ami fontos lehet Földünk megannyi lakójának: „A szellemi lepusztultság ellenében minden emberben megszülethet az önvizsgálat szubjektív erejű kényszere: történeteiben mindig kivirágzik valamilyen morális igény. Ez a pontos történetekbe épített öntudatra ébredés a világ bármely kultúrkörében érvényes történetként olvasható.”2 A 2017-es centenáriumi év alkalmából kétségkívül megszaporodott az életműről szóló híradások száma, bár az angol nyelvterületen született, Szabó Magda-műveket hosszabban elemző tudományos írásokról eddig nem tudunk, csak lapokban és magazinokban közzétett kritikákról és ismertető, összefoglaló cikkekről. A WordPress The Modern Novel 2017 (A modern regény 2017) című weboldala például hiánytalanul felsorolja Szabó Magda összes regényét és más műfajokban megjelent egyéb köteteit, valamint vázlatosan ismerteti életrajzát. Az anonim szerzők azt tartják fontos információként kiemelni, hogy a szocializmus korszakának kezdetén az írónő elvesztette állását és nem vehette át az 1949-ben neki ítélt Baumgarten-díjat sem, mert osztályidegennek számított. Hozzáteszik, hogy csak a diktatúra 1956 utáni relatív enyhülése tette lehetővé, hogy újra publikálhasson. A művek listájában zárójelesen megjelennek angol címek, melyek Szabó Magda angol nyelven is olvasható regényeire hívják fel a figyelmet, amellett, hogy az egész kronologikus rendben összeállított lista jól mutatja, milyen hatalmas életművet hagyott hátra az írónő.3 A hazai megjelenés időbeli sorrendjében a következő regényeket fordították le eddig angolra: Mondják meg Zsófikának (1958), Az őz (1959), Disznótor (1960), Pilátus (1963), Tündér Lala (1965), Katalin utca (1968) és Az ajtó (1987).

Tanulmányom célja feltérképezni, hogy Szabó Magda angol nyelven eddig megjelent regényei milyen kritikai visszhangra találtak az angol nyelvű országokban, elsősorban az Egyesült Királyságban, Írországban, az Egyesült Államokban és Kanadában. Tudomásom szerint a témával nálunk még nem foglalkoztak ilyen terjedelemben, bár egy 2002-ben megjelent tanulmánykötetben Tasi József cikke az addig megjelent külföldi fordítások között említi az angol nyelvűeket is.4 A következőkben többnyire a fordítások születésének évszámait követve kívánom ismertetni és elemezni a fenti országokban született, s a világhálón hozzáférhető mintegy kéttucatnyi recenzió, bevezető és nekrológ egyes megállapításait, a teljesség igénye nélkül. Valamennyi szövegre jellemző, hogy az írónő pályáját, kitüntetéseit és az éppen tárgyalt regény cselekményét, életrajzi vonatkozásait röviden ismertetik – ezekre nem térek ki, s a fordításokat is csak annyiban minősítem, hogy helyenként a recenzensek megfigyeléseiből idézek velük kapcsolatban. Ahol lehetséges, dialógust teremtek a cikkekben megjelent vélemények között, hogy Szabó Magda írásművészetéről, a magyarságról, történelmünkről és kultúránkról rajtuk keresztül kirajzolódó kép számunkra érdekes és tanulságos aspektusait megvilágítsam. Nem utolsósorban arra is kívánok reflektálni, hogy az angol nyelvű világ egyes nemzeteit (brit, ír, amerikai, kanadai) képviselő, vagy éppenséggel kettős identitású kritikusok megközelítéseiben és értékelésében milyen egymástól eltérő nézeteket és értékeléseket fedezhetünk fel, s vajon milyen kulturális motivációkat feltételezhetünk az eltérések hátterében.

Az 1990-es évek előtt készült fordítások fogadtatása

Elsőként Az őz (1959) jelent meg angolul The Fawn (1963) címmel New Yorkban, az Alfred A. Knopf kiadásában, fordítója a magyar származású Kathleen Szasz volt. Nem sokkal később ismertetést közölt a könyvről a New York Times, melynek szerzője Gerald Sykes, maga is regényíró. Cikkének a Szabó Magda regényben ábrázolt élethelyzetek szempontjából kétségkívül kifejező címet adott: „A World Touchingly Unbeautiful”, vagyis „Meghatóan nem szép világ”. Sykes azt írja, hogy a később neves színésznővé váló főszereplő gyermek- és fiatalkorát megszólaltató történet a hidegháború magyarországi hatásának egyfajta dokumentumaként olvasható. Értékeit Sykes abban látja, hogy ez a mű a túlélés regénye, a polgári illúziókat megvető történet, mindenekelőtt azonban egyfajta traumatikus introspekcióból kinövő lélektani regény, melynek narrátor-főszereplője egyes szám első személyben beszél halott szerelméhez. Narrációján keresztül elsősorban azt próbálja megérteni, írja Sykes, hogy gyermekként miért okozta, indirekt módon, barátnője, Angéla őzikéjének halálát, majd, mint felnőtt, Angéla férjének halálát, aki a szeretője volt. Következésképpen, véli Sykes, a narrátor saját ellentmondásos viselkedésével foglalkozik elsősorban, s történelmi eseményeket, társadalmi kérdéseket, vagyis a környező valóság tényeit nem részletezi, talán azért nem, nehogy a szigorú állampárti cenzúrán fennakadjon a regény. Mindenesetre a recenzor szerint sokat mondó, hogy Eszter, a narrátor arról számol be, gyereklányként állandóan éhes volt, s jó ételekért szinte bármit megtett volna.

Mindemellett Sykes rávilágít a regény humoros pillanataira is, amikor a diktatúrában élők a gyengéknek a történelem során bevált fegyverével élnek, ahogyan azt jól ismerjük a posztkoloniális irodalmakból. Eszter ugyanis képes a hatalmat körmönfont és indirekt módon kritizálni úgy, hogy kineveti. Már színésznőként dolgozik, amikor színésztársával, Pipivel együtt teszi nevetségessé a szigorú és arrogáns rendezőt, Ványát. A Shakespeare-drámák olyan kulturális vonatkozásaira kérdeznek rá tőle, amelyeket ők ismernek, de felettesüknek nagy fejtörést okoznak, vagyis burkoltan, de fény derül a színházban is érvényesített politikai hatalmat képviselő Ványa műveltségének jellemző hiányosságaira. A cikk konklúziójában Sykes a sztoikus hangvételt emeli ki, amellyel az írónő a vasfüggöny mögötti életet bemutatja, ám ugyanitt meglehetősen kétértelműnek hangzik az a kitétele, hogy az alapvető szükségletek kielégítésének meg kell előznie a kifejezés szabadságát és a gondolkodás letisztultságát. Ez tekinthető úgy, mint a regény elbeszélői világának esztétikai értékeivel szembeni közvetett kritika és feltehetően burkolt utalás arra, hogy a diktatúra körülményei között a szellemi, művészi teljesítmény anyagi meghatározottságú korlátok közé szorul, ami erre a könyvre is igaz.5 Sykes viszonylag részletes írásával szemben a WordPress weboldala A modern regény főcím alatt foglalkozik a regénnyel, de funkciójának megfelelően csak általános, sematizáló megjegyzéseket nyújt részletek vizsgálata nélkül. Az anonim szerző megállapítja, hogy a három lány, Eszter, Gizi és Angéla jellemrajza kiváló a műben, ugyanakkor a művész történetének tartja a regényt, aki más emberekhez hasonlóan maga sem szent, s a könyv az ő sorsán keresztül hangsúlyozza, hogy az önző ambícióknak mindig meg kell fizetni az árát.6 Ebben a szűkös értelmezésben a The Fawn tanmesének tűnik, ellentétben azzal, hogy Sykes az önvizsgáló lélektani vonatkozásokat tartja benne igazán fontosnak.

Szabó Magda ifjúsági és gyermekregényei közül a Mondják meg Zsófikának és a Tündér Lala érhetők el angol fordításban. Az előbbi címe Tell Sally, fordítója Ursula McLean, a kiadó a magyarországi Corvina Kiadó, a megjelenés dátuma 1963. Kritikai fogadtatásáról nincsenek adatok, a világhálón kutatva mindössze arról bizonyosodhatunk meg, hogy számos ország legnagyobb könyvtárai rendelkeznek példánnyal a könyvből. Hasonló a helyzet a Tündér Lala angol nyelvű változatával is, amely szintén Magyarországon jelent meg az Európa Kiadó gondozásában, The Gift of the Wondrous Fig Tree címmel, 2008-ban. Fordítója Najbauer M. Noémi, a regényt Szegedi Katalin illusztrálta. Najbauer M. Noémi kollégám a PTE Anglisztika Intézetében, aki részt vett a Pécsett rendezett Szabó Magda-konferencián 2017 őszén, ahol fordítói munkájának tapasztalatairól és az írónővel való találkozásairól adott elő. A kérdésre, hogyan fogadták a regényt külföldön, azt mondta, hogy kritikákról nem tud, de a könyv sikeréről igen, a kiadás óta ugyanis minden példány elfogyott, és valószínűleg hamarosan újranyomják. A körülményekből következtethetően a kritikai reakciók hiánya azzal függhet össze, hogy ezek a regények nem külföldi kiadóknál jelentek meg, melyek a recenziók készítését és megjelenésüket szervezték volna.

A Disznótort (1960) Night of the Pig Killing címmel szintén Kathleen Szasz fordította angolra, s először 1965-ban, Londonban jelentette meg a brit Jonathan Cape Kiadó, majd az amerikai Knopf Kiadónál is megjelent egy évvel később. „Kirkus review” címmel, de a sorok szerzőjének nevesítése nélkül az amerikai Kirkus Review című magazinban egy rövid ismertetés található róla, amely értelmezni igyekszik a János és Paula családjai közti társadalmi különbséget és tragikusan végződő házasságuk okait. Úgy találja, hogy az egyik család a dekadens polgárságot, a másik, Tóték, a mesteremberek nehéz sorsát mutatja be drámaian a kapitalista viszonyok között. Lehetséges, hogy ez a marxista szemleletű értékelésekre emlékeztető ismertető egy korabeli magyar elemzésből vett gondolatokat ültetett át angolra. A szerző nem figyel fel a belső monológokat alkalmazó narratív technikára, amikor azt a következtetést fogalmazza meg, hogy a regény ábrázolásmódja nem bontja ki teljesen az egyébként érdekes téma komplexitását, amivel azt sugallja, hogy végső soron inkább közepes műnek tartja a Disznótort.7 Sajnos ennek a bemutatásnak az alapján a regény útja nem is lehetett elég sikeres az angol nyelvű világban. Érdekesség azonban, hogy M. A. Orthofer a 2016-ban megjelent, The Complete Review Guide to the Contemporary Novel (Teljes ismertető kalauz a kortárs regényhez) című, sok száz oldalas kötetében Szabó Magdától ezt a regényt említi meg Az ajtó mellett, mint amely olvasható angolul is.8

Az ajtó (The Door) fogadtatása

Az ajtó (1987) The Door címmel jelent meg először 1994-ben, fordítója Stefan Draughon volt, aki egyúttal képekkel is illusztrálta a könyvet. Ez az első fordítás a Boulder, East European Monographs sorozatban jelent meg, New Yorkban, fogadtatásáról annyi adat áll rendelkezésre, hogy a Columbia University Press terjesztette. Így tehát legalább egy szűkebb közönség megismerhette, de nem vált széles körben híressé, mint bő egy évtizeddel később az újabb fordításban. Változatlan címmel az új fordítás 2005-ben, az egyesült királyságbeli Harvill Secker Press kiadásában jelent meg, s készítője Len Rix (1942–), aki Rhodéziában született, és hazájában, valamint Cambridge-ben végzett egyetemi tanulmányokat. A magyar kultúra iránti érdeklődését a magyarok híres futball-sikerei keltették fel, majd fordítani kezdett irodalmunkból angolra, nagy többségében Szerb Antal műveit. Az ajtó általa jegyzett fordításában a regényt és szerzőjét Ali Smith (1962–) Skóciában élő egyetemi oktató, írónő és publicista bevezetője mutatja be az olvasóknak. Egy évtized múlva, 2015-ben a The New York Review Books Classics sorozat is megjelentette Az ajtót ugyanebben a fordításban és ugyanezzel a bevezetővel. Kétségkívül mutatója a regény nemzetközi sikerének, hogy 2015-ben beválasztották az év legjobb tíz könyve közé Amerikában. Az alábbiakban a regény bevezetője és számos recenzió megállapításaiból és kérdésfeltevéseiből válogatva tárgyalom Az ajtó angol változatának recepcióját.

Az írások mindegyike méltatja a regényt, s többségük szól a magyar háttér regénybeli pozicionálásáról és fontosságáról. Bevezetőjében Smith megállapítja, hogy a maga ellentmondásosságával Emerenc mintha Magyarországot testesítené meg. Arra szintén kitér, hogy a regényben az ajtó kétségkívül metafora, miközben fizikailag is létező elem, s az ajtók mögött titok rejtőznek, melyekben szégyen, gyanakvás, brutalitás keveredik egymással, megidézve a huszadik századi magyar történelem ellentmondásos, megannyi szenvedést okozó eseményét.9 Nem sokkal Az ajtó megjelenése után a The Guardianben Elena Seymenliyska bolgár származású újságíró a mű egészéről szólva kijelenti, hogy a regény számos részlete zavarba ejtő lehet az olvasó számára, és a magyarok fürge észjárásából valamennyi talán elveszett a szövegből a fordítás során.10 Mivel régiónkból származik, a recenzor utóbbi megjegyzése a magyarokról feltehetően a népünkkel való közelebbi ismeretségen alapul. A magyar származású angol író, Tibor Fischer a The Telegraphban azt írja, hogy bár kis térben mozognak a szereplők, az írónőnek sikerül a korabeli magyar történelem főbb vonalait is integrálnia a könyvben. 11 A The Independent hasábjai Paul Bailey a magyar történelem regénybeli jelenlétének szempontjából jellegzetes címet adott írásának: „The housekeeper with the keys to Hungary’s secret sufferings”, vagyis „A házvezetőnő, akinek kulcsa van Magyarország titkos szenvedéseihez”. A regény sokat mond el, érvel Bailey, a huszadik századi magyar történelem veszteségeiről ennek a bátor asszonynak az érzelmein és gondolkodásán keresztül.12

Amerikában a The New York Timesban Claire Messud írt elsőként a regényről. Miközben Az ajtó az írónő Magda és Emerenc történetében az emberei kommunikáció hiányosságait mutatja be, a mű szerinte a magyarok történelmének bizonyos agóniáit is érzékelteti.13 Egy brooklyni írónő, Diane Mehta a The Rumpus című magazin egyik 2015. májusi számában politikai regénynek tartja Az ajtót, mert a két nő különös és végzetessé váló barátsága a kommunista Magyarország osztályellentéteibe ágyazódik.14 The New York Review of Books című lapban közölt ismertető szerzője, Deborah Eisenberg szintén azt írja, hogy a két asszony felemás kapcsolatában meghatározó, milyen társadalmi osztályhoz tartoznak, mivel Emerenc fekete-fehér módra csak két igen különböző csoport létezését ismeri el a társadalomban, a hatalmon lévőket és a nekik dolgozó embereket. Kontrasztként Eisenberg fontosnak tartja megjegyezni, hogy az írónő-narrátor a korabeli magyarországi kommunista rezsim viszonyainak ellenére idealista és bizakodó. 15 A The New Yorkerben Cynthia Zarin tollából megjelent recenzió címe talányosan utal a magyar kontextusra: „The Hungarian Despair of Magda Szabó’s The Door”, azaz „Magyar reményvesztettség Szabó Magda Az ajtójában”. Címének választására azonban az írás nem ad magyarázatot, talán implicit módon a kapcsolatoknak a nemzeti helyzettől függő nehézségeit próbálja ezzel is érzékeltetni.16 A fentebbiekből kiolvasható, hogy a magyar háttér és a számos nehézséget és veszteséget átélt Emerenc megkeményedett alakja között a szerzők többnyire összefüggést látnak; az egyéni sorsot a nemzet sorsának metonimikus leképezéseként értelmezve.

A két asszony, az írónő-narrátor és Emerenc különleges, szeretet és harag egymásnak ellentmondó érzéseit hordozó kapcsolatát tárgyalva rendszerint Emerenc kap nagyobb figyelmet, hiszen enigmatikus lényéről, a valkűrökre emlékeztető, mitikus tulajdonságairól és erejéről a regény narrációja számos helyen szól, vagy sejtet valamit, s ezekből a szövegrészekből a kritikusok sokat idéznek is. Ebben a témakörben célszerű a férfi és női kritikusok reflexióit egymástól különválasztva megnézni és összevetni. Fischer beszédesen előrevetíti véleményét a cikkének adott címben, ami így hangzik, A domestic from both heaven and hell (Bejárónő egyszerre az égből és a pokolból). Racionális megközelítéssel Emerencet a férfiakhoz vagy férfi-szerepeket felvállaló nőkhöz hasonlítva jellemzi. Azt írja, hogy a házvezetőnő egy démoni női változata Jeeves-nek, P. G. Wodehouse angol regényíró kedvelt, életművében sokszor visszatérő komornyik-figurájának. Ugyanakkor szerinte Emerenc Golda Meir vagy Margaret Thatcher karrierjét is megvalósíthatta volna ennyiféle képességgel, s persze ha megragadta volna a neki kínálkozó lehetőségeket. A lehetőségek konkretizálása elmarad, de mintegy implikálódik Fischer következtetésében, hogy Emerencet sem a kommunizmus, sem a vallás nem érdekli: az élete során előforduló forradalmakat, háborúkat és diktátorokat mind cirkuszinak nevezi. Ajtaja szimbolikus, a határ, ameddig közel enged magához másokat.17 Ismertetőjében Bailey úgy véli, hogy Emerenc éles eszű, de gyakorlatilag analfabéta, s mindezzel együtt Balzac vagy Dosztojevszkij alakjaihoz mérhető a komplexitása. Megveti a hatalmon levőket, legyenek politikusok, orvosok vagy papok, de maga is tirannikus, az írónő-narrátor szinte sosem tudja biztosan, hogy áll vele, s ez könnyekig tudja frusztrálni.18

A női kritikusok részletesebben és az érzelmi oldalt jobban árnyalva írnak
a két asszony kapcsolatáról, s nem egyszer más irodalmi nőalakokhoz hasonlítják
őket, miközben saját szubjektív olvasói élményeiket is megfogalmazzák.
A két asszony kettősének ábrázolását tárgyalva Smith kiemeli Emerenc emberfeletti
tulajdonságait és mind az emberekkel, mind az állatokkal való, a szokásos
mércékkel nem mérhető, rendkívüli kapcsolatát, s gyűlölet és szeretet furcsa
keverékeként írható le az írónő-narrátorral való kapcsolata is.19 Cikkének Sey-

menliyska a többértelmű „Labours of Love” címet adta, melynek itt „A szeretet nehéz útjai” lehet a legközelebbi magyar megfelelője, tekintve, hogy Seymenliyska Szabó Magdát idézi arról, hogy a szeretet kifejeződési formái nagyon különbözőek lehetnek, és egyik ember nem írhatja elő a másiknak, miként viselkedjen egy közeli kapcsolatban. Sorolja továbbá Emerenc karakterének végleteit és különcségeit, melyek sajátossá formálják az írónő-narrátor és Emerenc kölcsönös függőséggel jellemezhető szubjektum-közi viszonyát. Seymenliyska megjegyzi, hogy az írónő sikerét, az alkotói díj elnyerését Emerenc hiánytalanul elvégzett háztartási munkája teszi lehetővé.20 A The Irish Times-ban közölt kritika szerzője Eileen Battersby, aki a „Masterful tale of a commanding servant” („Egy parancsoló szolga mesteri története”) címet adta írásának. Emerenc létét az határozza meg, hogy szüksége van rá másoknak, véli a kritikus. Hozzáteszi, hogy Emerenc kiszámíthatatlansága ellenére csodálnivaló egyéniség, félig arisztokratikus és félig barbár, és a saját életéről elmondott története a Grimm-testvérek meséihez hasonlóan rémisztő. Emerenc különössége, ahogyan Battersby látja, az írónő-narrátorból ellentmondásos reakciókat vált ki: az utóbbi hol úgy viselkedik, mint egy udvarló, hol pedig mint egy elkényeztetett gyerek.21 A recenzió címében a „tale” (mese) szó előrevetíti, hogy alighanem az ír kulturális közegnek a szerzőbe ivódott hatása érezhető abban, hogy befogadóként mennyire fogékony a csodás elemekre és az egymást kiegészítő, egymásba átmenő kettősségek megnyilvánulásaira.

Az amerikai női kritikusok között Messud azt vallja, hogy ez a rendkívüli, finomra hangolt regény megváltoztatta a saját életéről alkotott képét. Szerinte Viola kitűnően megrajzolt irodalmi kutya, írja, s a vele való bánásmódjuk jól tükrözi a két asszony eltérő tapasztalati szféráját. Ugyanő felhívja a figyelmet bizonyos intertextusokra: Emerenc emberfelettiségét, ikonikus tulajdonságait Szabó Magda irodalmi allúziók sorával érzékelteti: a Biblia, az Aeneisz 6. könyve, a görög mitológia, G. B. Shaw stb. ezek forrása. Semmi nem egyszerű és hétköznapi a két nő kapcsolatában, összegez Messud, ami az emberiség küzdelmét szimbolizálja a teljes és feltétel nélküli szeretet elérésére, bár ez a küzdelem eleve halálra ítélt.22 Michele Filgate, a The Boston Globe tudósítója úgy véli, hogy a könyvet nyitó vallomás, miszerint a narrátor felelősnek érzi magát egy másik ember haláláért, és készül elmondani, miért, elég ismerős téma a világirodalomban, de itt mégis megragadó szöveg bontakozik ki belőle. Emerenc, folytatja Filgate, olyasmi módon szinonimája ennek a regénynek, mint Miss Havisham Dickens Nagy várakozásokjának.23 A dickensi párhuzam felvetése elgondolkodtató, hiszen mindkét, a múlthoz speciálisan kötődő asszonyt cserbenhagyták, de Szabó Magdánál az árulásért bűnhődés is jár, az írónő-narrátor bűnhődik. Eisenberg cikkének címe beszédes: „A Blinding Need for Each Other” (Elvakító szükség egymásra), és megadja az írás alaphangját. Olvasás közben úgy érezzük, mondja Eisenberg, mintha az írónő-narrátor a fülünkbe sugdosna, megértésünket és segítségünket (netán felmentő gesztusunkat is) kérve, s olyan izgalmakat élünk át vele együtt, amelyektől ökölbe szorul a kezünk („white-knuckled experience”). Ugyanakkor kitűnik a regényből, hogy a két asszonynak mennyire szüksége van egymásra, és saját szükségletük vakká teszi őket a másik bizonyos érzékenységeire, vonja le következtetését Eisenberg.24

Két további amerikai női kritikus, Mehta és Zarin érdekes párhuzamokat fedeznek fel Az ajtó és más kortárs európai művek között. Mehta a női barátságok gyakori egyenetlenségeire utalva kezdi cikkét; szerinte a nőkre jellemző versengés, árulás és féltékenység különösen akkor válik élessé, mikor a barátnők osztályháttere különböző. Az ajtó magával ragadó, ugyanakkor klausztrofób, mondja Mehta. Felveti azt is, hogy Emerenc az írónőben élő kontrasztok kivetítése, egy szellemféle alak, aki egyszerre angyali és perverz, Mefisztó-szerű, összevethetően azzal, amit Kabdebó így fogalmaz meg: „A cselekményben rejlő párharc valójában belső küzdelem. Emerenc és az írónő: egyazon ember színe és visszája; a szerepekre szakadt ember keresi vissza általa önmagát, a mindenkiben benne élő Emerencet”.25 Magda Emerenchez kötődését Mehta Elena Ferrante nápolyi regényeivel tudja rokonítani, ahol Elena Greco, később szintén írónő, Lila nevű barátnőjéhez kötődik, akit magánál okosabbnak, ügyesebbnek tart. Mind Szabó, mind Ferrante életnagyságúnál nagyobb alakokat teremtettek Emerencben és Lilában, folytatja Mehta, akiknek titkaik vannak és kiismerhetetlenek, s akikhez regényeik írónő-narrátorai akaratlanul, sorsszerűen hasonlítják magukat, miközben hasznosítják történeteiket.26 Eisenberg olvasói tapasztalataira rímelve Zarin azt tartja a regény különlegességének, hogy szembesíti az olvasót saját hibáival is, azaz erkölcsi önvizsgálatra késztet, ahogyan Kabdebó méltatásából ezt korábban idéztük. Mint Mehta, a kortárs regények világában Zarin szintén Elena Ferrante egyik művében, a Brilliáns barátnőmben talál párhuzamot Az ajtóhoz, mert az olasz írónő is két barátnő egymást kiegészítő kapcsolatát tematizálja. Mindkét regényben így Zarin, a másik nő örökre misztikus és titok marad a narrátorok számára, bár utalnak arra, hogy kivételes képességekkel megáldott személyről van szó, aki azonban béklyókat rak magára.27 Megjegyzendő, hogy ezek a kritikusok valószínűleg nem véletlenül gondoltak a Ferrante-párhuzamra, mert bizonyos amerikai weboldalak a Szabó és Ferrante regényekre együtt hívják fel az olvasók és könyvklubok figyelmét. Az ajtóban megjelenő sajátos kapcsolatra a két recenzor hazájabeli párhuzamot is hozhatna, hiszen például az Alice B. Toklas önéletrajza Gertrude Steintól (1933), vagy Toni Morrison Sulája (1974) szintén nők közötti nem szokványos kapcsolatra reflektál a maga eszközeivel.

Az ajtó esetében végül azt nézzük meg, hogyan összegzik az angol nyelvű kritikusok a regény általánosan megfogalmazható témáját és miképp vélekednek a formai oldalról, a magyar írónő stílusáról, regényírói eszköztáráról, hatásáról és a mű világirodalmi helyéről. A Brit-szigeteken született írások között Smith úgy véli, hogy a regény az írónő-narrátor figurán keresztül egyúttal az írás folyamatáról is szól, érzékelteti, hogy művész mennyire tudja, vagy nem tudja kézben tartani anyagát. A regény, írja, tanulmány a túlélési stratégiákról, a személyes hang megtalálásáról, a hiteles és a hamis ellentétéről, ám a műből nem idéz konkretizáló részleteket. Valóban, a recenzor szavával élve, egyfajta tanulmány („a study”) ez a regény Emerencről, az írónő-narrátor partikuláris és önvédelemből (is) korlátozott prizmáján keresztül. Hozzátehetjük, kicsit emlékeztetve Henry James Daisy Miller című kisregényéhez (1878), melynek alcíme: „A Study” (Tanulmány), s ahol a névtelenül maradt narrátor kívülről tanulmányozza a hősnőt, de nem tud igazán Daisy világának mélyebb rétegeibe hatolni.28 Battersby szerint Az ajtó lélegzetelállítóan mondja el a történetet, hangneme egyszerre szomorú, haragos és rendkívül mulattató. A szöveg a vallomás beszédmódjára emlékeztet, a fordítás pedig kiválóan érzékelteti a narrátor hangulati változásait. Battersby idézi Hermann Hessét a könyv hátsó borítójáról, aki aranyhalhoz hasonlítja Szabó Magdát és minden művének elolvasását ajánlja.29 A fenti méltatások mellett Fischer véleménye ellentmondásosnak tűnik. Azt írja, hogy bár egy bejárónő és gazdái története nem ígér sok újdonságot vagy érdekességet, mégis rengeteg az izgalmas pillanat ebben a könyvben, mint egy Indiana Jones-filmben. Stílusa egyszerre okos, megható és rémisztő, alighanem bestsellerré válik.30

Az amerikai kritikusok között Messud értékelése jellemző felütés az Amerikában született további elismerésekhez. Már a cikk elején leszögezi a szerző, mennyire megdöbbentő, hogy ez a remekmű a születése dátumához képest ilyen sokáig nem jelent meg angolul, s mennyi irodalmi érték lehet még a világban, amelyekről nem tudunk.31 Mehta értelmezésében Az ajtó alapvető kérdése, hogy mi az ára az írói sikernek az emberi kapcsolatok terén, s összességében ezt leplezi le a regény. A történetmondó hangjáról Mehta azt írja, hogy visszafogott, sajátos ellentmondásban azzal, hogy Emerencet mitikus nagyságú, Krisztushoz hasonlítható alaknak mutatja. Eisenberg Len Rix fordítását csodálatra méltónak tartja, mert képes egy olyan atmoszférát visszaadni, amely egyszerre lázasan hallucinatív és borzongatóan komikus. A regény, zárja írását a kritikus, nemcsak a társadalmi közegben konstruálódott attitűdök közötti különbségeket mutatja be, hanem az emberi kapcsolatok misztikuma, az én és a másik közötti szakadék lebontásáért folyó küzdelem és e küzdelem sikertelenségének racionalizálása, nem kevésbé a szeretet ára, mind-mind színezik ezt a művet.32 Zarin írása felveti, hogy az írónő-narrátor megbízhatósága kérdés marad, hiszen csak ő beszéli el kapcsolatuk történetét. Időnként kíséreties események szerepelnek a könyvben; Zarin szerint Az ajtó próbára teszi olvasóját és nehéz tőle szabadulni. Ennek az effektusnak a kapcsán idézi, hogy Szabó Magda férje, Szobotka Tibor jóval a regény megszületése előtt, 1982-ben elhunyt, majd két évvel ezutá Steven Sass angol fordításában „Animal Lovers” címmel megjelent tőle egy novella (eredeti címe: „Állatszeretők”) a The Iowa Reviewban. A novellában egy családhoz visszajár egy halott öregasszony és egy kutya; a kutya később eltűnik, de a halott asszony tovább kísérti őket. Zarin ezt úgy kommentálja, hogy az írónőt és férjét, s Az ajtó olvasása után bennünket, olvasókat is kísért ez az alak, akit Emerenccel és az ő előképével, a Szobotka- Szabó házaspár egykori bejárónőjével azonosíthatunk.33

A Pilátus (Iza’s Ballad) fogadtatása

Az ajtó sikere nyomán új lendületet vett a Szabó Magda művek angol nyelven történő kiadása. A Pilátus (1963) 2014-ben jelent meg Iza’s Ballad címmel. Angolra fordítója és az előszó szerzője George Szirtes, magyar származású angol költő és író, irodalmunk számos darabjának átültetője angol nyelvre. Már a cím költőien újító: Iza nem hallja, hogy apja a halálos ágyán egy szomorúan végződő balladát énekel, a messze nyúló hagyományok ilyesfajta emlékei nem is érdeklik, ám végül a szülei iránti saját érzéketlenségének balladába illő áldozata lesz. A könyv angol változata a Harvill Secker brit kiadónál jelent meg először 2014-ben, majd két év múlva Amerikában ugyanebben a fordításban szintén kiadták, The New York Review Books Classics sorozatban. Borítóján „Az ajtó írójától” utalás szerepel reklámként. Elmondható, hogy a regényről született angol, ír, amerikai és kanadai ismertetők és kritikák szintén sarokpontként tekintenek a korábban megjelent remekműre, amelyhez az újabban megjelent (bár eredetileg jóval korábbi) regényt hasonlíthatják.

A regényben megjelenő magyar kontextusra, történelmi és társadalmi háttérre szinte mindegyik kritika utal. Megjelenése után hamarosan Jonathan Gibbs közölt ismertetést a brit The Independentben. A szerző az „A Hungarian history of silence” címet adta írásnak, ami magyarra így fordítható: „Magyar történet a csendről”. Hiátusok és csend jellemzik a könyvet, érvel Gibbs, ugyanis a történelmi realitásokra adott tisztességes reakció a korban csak olyan dolgokról szólhatott volna, amelyekről egyébként nem volt szabad beszélni. A magyar olvasók azonban bizonyára jól értették, folytatja Gibbs, miről vallanak a csendek és hézagok ebben az 1963-as keletkezésű szövegben.34 Állításával ráérez arra, hogy a 60-as, 70-es évek Magyarországában, a diktatúra alatt valóban megtanultak az emberek a sorok között olvasni és felfogni, hogy, Kabdebó szavaival, Szabó Magda családtörténeteiben „ott él a nemzet történelmi folyamatossága”, amit „hatalmi eszközökkel nagy lendülettel akartak megszüntetni”.35 A The Irish Timesban 2014 augusztusában Eileen Battersby észrevételezi, hogy a politikai elnyomás láthatatlan kihatásait is képes közvetíteni a regény,36 hiszen, tegyük hozzá, a Kabdebó által leírt „történelmi folytonosság” nem tüntethető el parancsszóval, a lelkekben tovább él és ütközik a korlátozó külső akarattal. Az ír cikkíró pedig másféle működésben, de jól ismerheti ezt a jelenséget a gyarmati múlt messzire nyúló hatásaiból.

A 2016-os amerikai megjelenés után számos további kritika született. Az év októberében a Chicago Tribune lapjain Kathleen Rooney méltatta a Pilátust. Szirtes előszavából idézi, hogy a sztálinista időkben Szabó Magda, mint más írók is, csak gyermekirodalmat adhatott ki. Rooney szerint a történelmi, politikai körülmények és az akkori gyors léptékű változások nagyban hatással voltak anya és lánya kapcsolatára a regényben.37

The Washington Post kritikusa, Roxana Robinson cikkének címe politikai szemléletű (s a regény előszavára rímelő) ismertetést vetít előre: Magda Szabó, a Hungarian novelist once silenced, speaks again in a new book (Szabó Magda, az egykor elhallgattatott magyar író egy új könyvvel ismét megszólal). A Pilátus, írja Robinson, a múlt század közepi Magyarországon nagyon fontos kérdést vet fel, a múlt és jövő kapcsolatát, amikor is a kommunizmus által létrehozott rend és működés annyira radikálisan különbözött a korábbi időktől.38 Az amerikai The Quarterly Conversation 2016 decemberében közölt kritikát a regényről, melyet Daniel Kennedy jegyez. A regény politikai dimenziója finoman rajzolódik ki bizonyos emberi történésekből, írja Kennedy, például Vince rehabilitációja az írónőével tart rokonságot, miközben Antal, Iza elvált férje igyekszik apolitikusnak maradni, s így mindkét rezsimben megvan a helye.39 A kanadai The Globe and Mail 2016. októberében közölt cikket a Pilátusról Pasha Malla tollából. Mint Az ajtóban, itt is generációs különbségről van szó, a hagyományos és az új, a modern ellentétéről, véli Malla, melyhez a háttér a második világháború utáni Magyarország helyzete, a kommunista uralom gyors megszilárdulása. A Pilátus ezzel együtt lenyűgöző képet ad a huszadik századi fejleményekről, de inkább az interszubjektív tereket vizsgálja, együtt azzal, amit azok reprezentálnak, mint egyetlen karakter mélységeinek feltárását célozná.40

A szereplőkkel és kapcsolataikkal foglalkozva Kennedy azt írja, az anya-lány konfliktus alapja elsősorban az, hogy mindkettő úgy érzi, ő hozza a nagyobb áldozatot. Világlátásuk igen különböző, Szabó viszont mindkét oldalt láttatja az olvasóval, s az összes szereplő, még a kisebbek is, háromdimenziósak.41 A World Literature Today-ben megjelent cikkében Andrew Martino szintén úgy véli, hogy bár mindkét nő a maga módján hasznára akar lenni a másiknak, a konfliktus elkerülhetetlen köztük.42 A többi kritika egyik részében inkább az anya, Ettie, a másik részében inkább Iza és az ő pilátusi viselkedése kerül a vizsgálat fókuszába, természetesen a másik asszonyhoz is viszonyítva. Battersby hangsúlyozza, hogy a regény elején lévő visszaemlékező jelenetek sokoldalú, szeretetteljes képet nyújtanak az idős Ettie-ről. Iza karakteréből viszont a hűvös okosságot emeli ki, amellyel az emberi dolgokban főként megoldani való problémát lát, idős szüleivel való kapcsolatában is, s mindennek köze lehet házassága felbomlásához. A történet Battersby értelmezésében a régi és az új ellentétére épül, ami a két főszereplő beállítódásában érzékelhető: Ettie a múltban él, Iza menekül attól.43 Nagyon hasonlóan, Robinson úgy véli, hogy Ettie élete, mint általában mindnyájunké, intim pillanatokból, jelenetekből és gesztusokból épülő mozaik, melyet érzelmek színeznek át. Iza viszont elfordul a múlttól, a jövőre orientált modern világban él.44 The New Yorker 2016. novemberben közölt kritikát a regényről, Lauren Grofftól, aki egyenesen az anya érzelmi kálváriájára utal címével: „In Magda Szabo’s Novel a Widow is Uprooted from What She Loves”, magyarul: „Szabó Magda regényében egy özvegyet elszakítanak mindattól, amit szeret.” Groff szerint a növekvő feszültség oka, hogy az orvos Iza nem rendelkezik elég képzelőerővel ahhoz, hogy anyja személyiségét és kiszolgáltatott helyzetét belülről is próbálja látni. Szabó Magda nagyszerűen ért az érzelmi árnyalatok ábrázolásához,  az egymást szerető emberek között szavak nélkül is létrejövő finom terek érzékeltetéséhez. Az általa annak ítélt jócselekedetei, határozottsága és a szentekhez mérhető hidegsége teszi végül Izát magányossá a cikk szerzője szerint.45

Iza jellemére nézvést további figyelemre méltó kritikai észrevételeket idézhetünk. Ophelia John a Harvard Review Online egyik 2017-es számában a végül egyedül maradt asszonyt nyugtalan, modern embernek tartja, aki kiismerhetetlen annak ellenére, hogy mind volt férje, mind udvarlója revelációt él át vele kapcsolatban. Ugyancsak John jelzi, hogy az eredeti cím elsikkadása a címből hiányosság, mert utal Iza beállítottságának politikusságára és az ügyért való elkötelezettségére, amit apjától örökölt. Pilátusként elvégzi kötelességét, de nem látja át a következményeket.46 Rooney úgy véli, hogy anya és lánya mindketten jó szándékúak, ám Ettie mégis boldogtalan Budapesten, mert Izából hiányzik az empátia. Anyja halálakor Iza, akinek egyébként vannak heroikus vonásai, mossa kezét, mint Pilátus, nem tartja magát hibásnak.47 A két női kritikus véleményével ellentétben Gibbs éppen az eredeti címet, a Pilátust nem tudja értelmezni, kérdőjeleket vet fel számára, hogy milyen párhuzam képzelhető el Iza és a „mosom kezeimet” bibliai Pilátusa között, bár elismeri, hogy mindketten bűnösök. A négy főszereplő életéből ábrázolt néhány hónap mindegyikük karakteréről feltár titkokat, folytatja Gibbs, melyek azonban jórészt rejtve maradnak a többiek számára, miközben a karakterek egymást figyelése kicsit klausztrofóbbá teszi a regényt.48 Malla úgy látja, hogy a magyar szerző remek megfigyelő képességével itt is, mint Az ajtóban, az idősebbik nőt világítja meg jobban, bár a regény hangvétele anti-nosztalgikus, s Ettie rendszerint csak mint „az öregasszony” (the old woman) említődik benne, aki elszakítva a múlttól, gyökereitől, elveszti identitását. A pragmatikus Iza viszont otthonosan mozog az új, pesti világban, de a szülő-gyerek közötti feszültség végül bűntudat és szégyen forrása lesz, ami sok olvasónak ismerős szüleihez való viszonyából, állítja Malla.49

A regény szerkezetéről, narratív technikájáról, időkezeléséről és a nézőpont-váltásokról több recenzor is beszél, de meglátásaik mélysége elég különböző. Gibbs szerint körkörösen halad előre a cselekmény, és keretezett: halállal kezdődik és halállal végződik.50 Az elbeszélés, mondja Robinson, akadálytalanul mozog a különböző idősíkokon, például amikor Ettie megy haza a kórházból arrafelé, ahol egykor sokat sétáltak Vincével.51 Ezzel ellentétben Groff olvasatában a regény túlkomplikált és konfúz módon kezdődik, a gyakori nézőpont-váltások és a különböző cselekménymozzanatok gyors egymásutánja zavaró. A jelen és a visszaemlékezések formájában megjelenő múlt kontúrjai nem elég világosak, így Groff, s ez esetleg a fordítás hibája is, mindenesetre az első rész, a könyv egynegyede után tisztábban lát az olvasó.52 Cikkének címével Malla már közli, mit tart fontosnak: „In Iza’s Ballad, Magda Szabó delivers a compelling parable of mid-20th century progress” (A Pilátusban Szabó Magda lenyűgöző parabolát nyújt a huszadik század közepének folyamatairól). Mint parabola, a regény kontrasztokra épít, érvel Malla, következésképpen a nézőpont nem rögzített, hanem időnként egy jeleneten belül is váltakozik, mintha táncolna az éppen érintett szereplők között, s így a fókusz diffúzabbá válik.53 A regény formai oldaláról Kennedy ír a legmeggyőzőbben. Szerinte az írónő a narratívát fizikai terekbe ágyazza; a terek a belső élet meghosszabbításaként működnek, s a karakterek sajátosan különböző módokon tapasztalják meg ezeket. Kennedy további következtetése, hogy a cselekmény organikus módon tárul az olvasó elé, és az idősíkok és a nézőpontok váltogatásának posztmodern technikája a regényt nagyon maivá teszi, holott régen, 1963-ban íródott.54

Több kritikus értékeli a mű fordítását, valamint elismerő véleményt mondanak a regény általánosabb témájáról, hangneméről, maradandóságáról, más művekhez való hasonlíthatóságáról. Gibbs szerint a szereplők túlélési manőverei a mai olvasóra is hatással tudnak lenni, s Szirtes fordításában úgy tűnik, mintha csak tegnap született volna a regény.55 A költő-fordító, írja Battersby, ez esetben is olyan, egyszerre szofisztikált és egyszerű nyelven közvetíti Szabó regényét, mint korábban az általa fordított Márai-regényeket. Battersby értelmezésében a regény ellentétekre épül: egyszerre van benne jelen a távolságtartás és a mély érzelmek; nagyon emberi történet ez, teszi hozzá a cikkíró, amely alighanem az év egyik legkedveltebb műve lesz, és máris biztosított a helye az európai klasszikusok között. Az ír kritikus kitekintést is tesz a magyar irodalom vonatkozásában: szerinte Szabó Magda hazai irodalmi elődje Kosztolányi Dezső lehet, az angolul szintén ismert Pacsirta (The Skylark) szerzője.56 Rooney a „The ’Ballad’ of Magda Szabó” címmel ír a regényről, melyet elégikus, elementáris erejű műnek tart. Szabó írásmódjának köszönhetően, folytatja, mindkét női főszereplő ábrázolása komplex, és együtt tudunk velük érezni.57 Kennedy szerint a regény egyik fontos témája, hogy a másik embert sosem érthetjük meg igazán, s alighanem ezzel függ össze, hogy a mű atmoszférája őszies, kicsit hideg és borongós.58 Az ajtóval összevetve, írja John, a Pilátus a későbbi mestermű gyakorló előzményének tekinthető. John konklúziója az, hogy bár a világ, amelyről a Pilátus szól, már letűnt, az akkori kérdések továbbra is érvényesek.59 Martino „Renegotiating Life, Approaching Death in Magda Szabó’s Ballad” (Az élet átgondolása, a halál közelsége Szabó Magda Balladájában) címmel ír az angol Pilátusról. Egyetemes érvényű témája Martino szerint, hogy hol érezzük magunkat otthon a világban, hogyan viszonyulunk a halálhoz és a haldoklókhoz, továbbá a hagyományos női szerepek átalakulásáról is szól. Olvasásával sokat megérthetünk önmagunkról, véli Martino.60

A Katalin utca (Katalin Street) fogadtatása

A Katalin utca (1969) Katalin Street címmel jelent meg 2005-ben, de nem talált visszhangra, talán éppen azért, mert Az ajtó akkor volt újdonság angolul. Újabb fordítása vált elérhetővé 2017-ben, a Szabó Magda centenárium évében. A fordító Len Rix, a kiadó pedig a New York Review Books Classics. A regényről eddig született kritikákban a cselekmény természete miatt a történelmi háttérre történő utalások még inkább kifejtettek, mint az előző regények esetében, s központi kategóriájuk a szereplők által különbözőképpen átélt, maradandó trauma. Ahol a szerzők párhuzamot vonnak a Katalin utca és a két korábban kiadott regény között, a hangsúly a különbségek regisztrálása felé tolódik el.

A regény történelmi-társadalmi hátterét (is) vizsgálva Laura Van Den Berg recenziója The New York Times lapjain jelent meg, 2017. novemberében, „Ghosts, Literal and Figurative, Haunt Magda Szabo’s Novel” (Szellemek, szó szerint és figuratív értelemben kísértenek Szabó Magda regényében) címmel. Magyarország történetének három szakasza érintődik itt: a háború előtti idők, a német megszállás, majd a kommunizmus korszaka, informálja Van Den Berg az olvasót. Történelmi trauma áll a regény középpontjában, így a cikkíró, mivel a múlt nem felejthető, nyitott seb marad, miközben a jelen rémeket fed fel.61 Andrew Martino a World Literature Today 2017. novemberi számában közölt recenziót. Egyes pontokon, szerinte, a regény erősen emlékeztet Harry Mulisch The Assault című művére. Mindkettő témája a német megszállás és egyének, közösségek hibáztathatósága vagy egyenesen bűnrészessége, emellett Szabó Magda regénye betekintést nyújt a nyugatiaknak Kelet-Európa történelmébe.62 Kritikát közölt az angol 3: am Magazin is a regényről, szerzője Nick Holdstock, a cikk címe „Trapped in their traumas: on Katalin Street by Magda Szabó”, azaz „Traumáik fogságában: Szabó Magda Katalin utcájáról”. Holdstock megrázó személyes élményeivel indít, melyeket az egykori Jugoszláviában szenvedett el. Szerinte a regényben a traumatikus állapot domináns; a 30-as 40-es évek Budapestjének traumatikus történelme három család történetében tárul elénk, s a központi, legmegrázóbb esemény Henrietta halála 1944-ben. Sok társadalmi vonatkozású kérdésre azonban, jegyzi meg Holdstock, nem kap választ az olvasó, például arra, miért kellett a háború után az utca lakóinak elhagyni az utcát.63 A szerző saját háborús élményei után ez elég naiv megjegyzés, hiszen az okok implicite benne vannak a szövegben, abból kiolvashatók.

Írásaikban a regény kritikusai jól érzékelik, hogy a szereplők sorsának és kapcsolataik történetének alakulását milyen erősen, sőt maradandóan befolyásolják a traumatizáló folyamatok. Van Den Berg szerint a német megszállás valóságára későn ébrednek rá a szereplők, csak már Henriette tragikus halála után, ami erkölcsi hiányosság, eltörölhetetlen következményekkel. Ezért vallja Irén, hogy az ő és Bálint egykori szerelme is meghalt Henriette halálakor, kísértetek élete, kísértetek házassága az övék, miközben Henriette szó szerint kísérti Budapest utcáit, de nem találja a kapcsolatot régi életével. A szereplők a trauma, csend és szégyenérzet labirintusában forgolódnak, keringenek egykori életük körül.64 Holdstock úgy látja, a két korábbi regénnyel ellentétben itt a szereplők sorsa nem érkezik nyugvóponthoz; nem dicséretként mondja, jegyzi meg, hogy Kundera alakjaihoz hasonlóan üresek, csak az egyetemes pusztulást érzékelik. Holdstock szerint a más Szabó-művekre jellemező szülő-gyerek kapcsolat szerepeinek megfordítása a Katalin utcában is megjelenik: a családi kapcsolatok diszfunkciói például érzékletesen ábrázoltak, ugyanakkor Henrietta halála indirekt következménye a gyerekek közötti versengésnek és érzelmi konfliktusoknak. Nem minden cselekménymozzanatot tart azonban Holdstock meggyőzőnek. Mikor Irén elhagyja a férjét, csak mert Bálint erre kérte, a dolog hihetősége kérdéses, írja, bár a karakterek (ahogyan a többi Szabóregényben is) lelkivilága kissé hiszterizált és hatásában frusztráló, mint egy horrorfilmben. 65 Priyanka Kumar recenziója a Pasatiempo című, új-mexikói kulturális magazinban jelent meg 2018 januárjában. Az egyik ok, amiért szerinte Szabó regényei kísértik az olvasót, az, hogy nincs megoldás bennük a főszereplők szenvedéseire; Irén önzően szereti Bálintot, aki viszont szeretné, de nem tudja Henriettet megmenteni, s ez aláássa kapcsolatukat. Kumar számára Irén a főszereplő, s a regény azon ritka művek közé tartozik, melyek elolvasása után visszatérünk az első néhány fejezethez, itt azért, hogy Irén sorsát jobban megértsük.66

A Katalin utca címe is utal arra, hogy a cselekmény a hely, szubjektum és emlékezés összetett kapcsolatrendszerét hozza előtérbe, amire több kritikus is reagál. Kumar szerint a három családból életben maradottak és a halott Henriett mind a Katalin utcába vágynak vissza, mert a jelen kilátástalan körülményei miatt a „másutt” (elsewhere) képzete vonzza őket; szellemi vákuumban léteznek, nincs mibe kapaszkodniuk. Az elbeszélés módját kommentálva Kumar az emlékezés diskurzusának erejével foglalkozik, hangsúlyozva, hogy maga az emlékezés fogja össze egy narratívába a töredékeket, vagyis a történet alakítója maga az emlékezet.67 Van Den Berg kifejti, hogy a Katalin utca a múlt analógiájává válik, ahová a kegyetlen jelenből nincs visszatérés.68 Szabó Magda egyetemes érvényű témái itt a család, szeretet, árulás és a fasizmus találkozási pontjai, írja Martino, s ez a regénye erőteljesen mutatja, mennyire rezonáns lehet a kapcsolat nyelvés emlékezet között. Mint a Pilátusról szóló írásában, melyre fentebb utaltam, Martino ebben a regényben is azt találja az egyik igen fontos kérdésnek, hogy mit jelent a modern világban az otthon, s mit jelent otthon lenni valahol.69 A regény elbeszélésmódjával és stílusával kapcsolatban ellentétes kritikusi véleményeket találunk. Martino jó értelemben provokatívnak tartja Szabó Magda stílusát: a nem-lineáris szerkesztésmód, a nézőpontok fluiditása aláhúzza, hogy a könyv tele van előjelekkel, írja.70 Holdstock szerint érthető, hogy miért ilyen sokára jelenik meg a Katalin utca újabb fordítása, ugyanis ebben a regényben még több a formai újítás, mint az előző kettőben. A nézőpontváltások és a szerkezet terén azonban kritikát fogalmaz meg. A „Helyszínek” („Places”) című nyitó fejezetben, írja, a Katalin utca lakói kicsit elsietetten mind felvillannak, de a közös múltra tett utalások homályosak. Ugyanakkor igaz, folytatja Holdstock, hogy a túlságosan hosszú, több évtizedes időszak történelmi és társadalmi eseményeit nem lehet teljességükben ábrázolni egy ilyen rövid regényben, következésképpen a narratíva fragmentált marad.71 A fragmentáltságot hibának sejteti ez a recenzor.

Nekrológok és konklúzió

Szabó Magda halálakor Len Rix, Az ajtó angolra fordítója a brit Independentben írt róla méltató és összegző nekrológot. Nem meglepő, hogy a cikk címe az írónő külföldön akkor legismertebb művére utal: „Magda Szabó: Acclaimed Author of The Door” (Szabó Magda, Az ajtó neves írója). Kellő információt ad azonban arról, hogy Szabó Magda nemcsak regényíró volt, hanem költő, esszéista és drámaíró is, egyike a kortárs magyar irodalom óriásainak (giant), aki minden korosztálynak és korosztályról írt. A cikk szerint 42 országba jutottak el művei fordításban, ő a legtöbbet fordított kortárs magyar szerző, akinek habitusát Debrecen, a kálvinista Róma különleges szellemi és morális hagyományai formálták, és alapozták meg műveit. Egyetemes emberi kérdésekről írt, folytatja a nekrológ szerzője, kortárs politikai témákkal együtt, s mindezeket jól megfigyelt magánéleti portrékon keresztül közvetítette. Rix szerint az önéletrajzi ihletésű Az ajtó indirekt módon és keserű iróniával magában foglalja az erkölcsi önvizsgálatot, melyet az 1959-ben József Attila-díjban való részesülés eredményezett – a regényben akkor veszi át a díjat az írónő-narrátor, mikor öreg mindenese a halálán van. Kevesen írnak ilyen őszintén a privát szférában elkövetett bűnről és bűntudatról, mint Az ajtóban olvasható, jegyzi meg Rix. Az önvizsgálati mozzanatokról írva kiemeli, hogy Szabó Magda regényeiben gyakoriak a művészfigurák. Hasonlóan a fő műhöz, a Pilátus arról ad képet, milyen rombolást tudunk véghez vinni más emberek életében éppen a szeretet nevében. A Katalin utcáról Rix a narráció váltásai kapcsán említi meg, milyen mesteri hajlékonysággal megy át a történet a meggyilkolt zsidó lány szavaiba, akit a többiek nem tudtak megmenteni. Az ő kísértő jelenléte még jobban aláhúzza múlt és jelen kontinuitását, részeként annak az írói stratégiának, amely a kettő elválaszthatatlanságára épít, hangsúlyozza Rix.72

Néhány nap múlva másik számottevő nekrológ jelent meg Nagy Britanniában, George Gömöri magyar származású angol költőtől. Említi, hogy Kertész és Nádas ismert írók már az angol olvasók előtt, akik Az ajtót is igen kedvezően fogadták. Utal számos Szabó Magda-műre, például Az őz, A Danaida és a Disznótor Gömöri szerint mind lélektani regények, szenvedélyes, vagy frusztrált nőalakokkal. Az 1970-es évektől regényei egyre inkább személyesek, családja titkain alapulnak, írja a nekrológ szerzője, s a Régimódi történet (1977) szerinte alighanem Szabó Magda legjobb regénye, melynek színpadi változatát nagy sikerrel játszották az írónő hazájában.73 A későbbi Für Elise (2002) már másképp, félig-realista, mágikus stílusban eleveníti fel az írónő fiatalkorának Debrecenét, írja Gömöri. Összegzésképpen ő is elismerően szól arról, hogy az elhunyt magyar írónő sokféle korú és ízlésű olvasó számára alkotott. Mint Rix az előző nekrológban, Gömöri szintén utal arra, hogy Szabó Magda munkás életéhez híven kedvenc foteljében ülve halt meg, könyvvel a kezében.74

A fentiekből kitűnik, hogy Szabó Magda regényeinek fordítása és fogadtatása az angol nyelvű országokban 2005 óta felerősödött, illetve gazdagodott. Olvasva a kritikákat koronként meglepő árnyaltsággal szembesülünk; a szerzők képesek olyan következtetésre jutni, hogy a múlt és jelen közötti, olykor fájó csalódásokat és tragikus sorsokat generáló folytonosság a diktatúra múltromboló ideológiái ellenében maradandóan vonzó dimenziója a szóban forgó műveknek. Ugyanakkor a regények formai erényeiről és az olvasókra tett potenciálisan meggyőző hatásukról szintén van mondandójuk. Miután az angol nyelvű kritikusok (és olvasók) kétségkívül nagy arányban elismerően értékelik Szabó Magda regényeit, és tudnak az életmű más értékes darabjairól, várható, hogy további angol nyelvű fordítások és kiadásaik következnek, megközelítve például a német nyelvterület érthető okokból gazdagabb fejleményeit ebben a vonatkozásban.75 Mindenesetre sokat segítenek, és még többet segíthetnek ezen az úton, amennyiben bővülnek és folyamatosan frissülnek a magyar irodalomtörténészek által nemzetközileg is elérhető, angol nyelvű összefoglalók, ismertetések és elemzések.

—

1 A dolgozat első változata a Pécsett 2017. október 25–26-án megrendezett „Szabó Magda száz éve” című konferencián hangzott el.
2 Kabdebó Lóránt, „Ritkul és derül az éjszaka”: harc az elégiáért, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2006, 290.
3 http://www.themodernnovel.org/europe/europe/hungary/szabo/#content Kurdi Mária
4 Tasi József, Szabó Magda művei külföldön = Salve, scriptor!, szerk. Aczél Judit, Debrecen, Griffes Grafikai Stúdió, 2002, 64–68.
5 Gerald Sykes, A World Touchingly Unbeautiful, The New York Times, August 25, 1963. http://query.nytimes.com/mem/archive-free/pdf?res=9403EFDD1E3DE731A25756C2A96E9C946291D6CF.
6 https://www.themodernnovel.org/europe/europe/hungary/szabo/fawn/
7 https://www.kirkusreviews.com/book-reviews/magda-szabo/night-of-the-pig-killing
8 M. A. Orthofer, The Complete Review Guide to the Contemporary Novel, Columbia, Columbia University Press, 2016, 136–137.
9 Ali Smith, Introduction, Magda Szabó The Door, ford. Len Rix, London, Harvill Secker Press, 2005, VIII–IX.
10 Elena Seymenliyska, Labours, Labours of Love, The Guardian, Oct. 29, 2005, https://www.theguardian.com/books/2005/oct/29/featuresreviews.guardianreview29
11 Tibor Fischer, A domestic from both heaven and hell, The Telegraph, October 30, 2005, http://www.telegraph.co.uk/culture/books/3647403/The-domestic-from-both-heaven-and-hell.html.
12 Paul Bailey, The housekeeper with the keys to Hungary’s secret sufferings, The Independent, January
18, 2006, http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/books/reviews/the-door-by-magdaszaboacute-trans-by-len-rix-6111408.html.
13 Claire Messud, The Door by Magda Szabo, The New York Times, February 6, 1015 https://mobile.nytimes.com/2015/02/08/books/review/the-door-by-magda-szabo.html.
14 Diane Mehta, The Door by Magda Szabó, The Rumpus, May 7, 2015, http://therumpus.net/2015/05/the-door-by-magda-szabo/.
15 Deborah Eisenberg, A Blindig Need for Each Other, The New York Review of Books, April 7, 2016, http://www.nybooks.com/articles/2016/04/07/magda-szabo-blinding-need-for-each-other/.
16 Cynthia Zarin, The Hungarian Despair of Magda Szabó’s The Door, The New Yorker, April 29, 2016. https://www.newyorker.com/books/page-turner/magda-szabos-the-door Ezt a cikket egy magyar, névtelen szerző szemlézte a blogspot.hu weboldalon, a bejegyzés dátuma 2016. május 2.
17 Fischer, i. m.
18 Bailey, i. m.
19 Smith, i. m.
20 Seymenliyska, i. m.
21 Eileen Battersby, Masterful tale of a commanding servant, The Irish Times, March 18, 2006. https://www.irishtimes.com/news/masterful-tale-of-a-commanding-servant-1.1030230
22 Messud, i. m.
23 Michele Filgate The Door by Magda Szabo, The Boston Globe, February 20, 2015. https://www.bostonglobe.com/arts/2015/02/20/book-review-the-door-magda-szabo/COU84rGagKuscB76BKgOIO/story.html
24 Eisenberg, i. m.
25 Kabdebó, i. m. 298
26 Mehta, i. m.
27 Zarin, i. m. Zarin cikkének tartalmát szemlézi egy névtelen magyar blogbejegyzés, hangsúlyozva a Ferrantével való összevetés kuriózumát. „Olasz sztárszerző könyveihez hasonlítja Szabó Magda regényét a The New Yorker. 2016. május 02. könyvesblog. http://konyves.blog.hu/2016/05/02/olasz_sztarszerzo_konyveihez_hasonlitja_szabo_magda_regenyet_a_the_new_yorker
28 Smith, i. m.
29 Battersby, i. m.
30 Fischer, i. m.
31 Messud, i. m.
32 Eisenberg, i. m.
33 Zarin, i. m.34 Jonathan Gibbs, A Hungarian history of silence, The Independent, August 7, 2014. http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/books/reviews/izas-ballad-by-magda-szabotrans-george-szirtes-book-review-a-hungarian-history-of-silence-9654374.html
35 Kabdebó, i. m., 286.
36 Eileen Battersby, Iza’s Ballad (translation), The Irish Times, August 9, 2014. https://www.irishtimes.com/culture/books/iza-s-ballad-translation-1.1888276
37 Kathleen Rooney, The ’Ballad’ of Magda Szabó, Chicago Tribune, October 18, 2016. http://www.chicagotribune.com/lifestyles/books/sc-books-1019-izas-ballad-magda-szabo-20161018-story.html
38 Roxana Robinson, Magda Szabó, a Hungarian novelist once silenced, speaks again in a new book, The Washington Post, October 19, 2016. https://www.washingtonpost.com/entertainment/books/magda-szabo-the-hungarian-writer-you-probably-dont-know-butshould/2016/10/19/d444be34-9242-11e6-9c85-ac42097b8cc0_story.html?utm_term=.d53be5359a68
39 Daniel Kennedy, Iza’s Ballad by Magda Szabó, The Quarterly Conversation 46, December 12, 2016. http://quarterlyconversation.com/izas-ballad-by-magda-szabo
40 Pasha Malla, In Iza’s Ballad, Magda Szabó delivers a compelling parable of mid-20th century progress, The Globe and Mail, October 27, 2016. https://beta.theglobeandmail.com/arts/booksand-media/book-reviews/review-in-izas-ballad-magda-szabo-delivers-a-compelling-parableof-mid-20th-century-progress/article32563791/?ref=http://www.theglobeandmail.com&
41 Kennedy, i. m.
42 Andrew Martino, Renegotiating Life, Approaching Death in Magda Szabó’s Ballad, World Literature Today, April 19, 2017. https://www.worldliteraturetoday.org/blog/book-reviews/renegotiating-life-approaching-death-magda-szabos-ballad
43 Battersby, i. m.
44 Robinson, i. m.
45 Lauren Groff, In Magda Szabo’s Novel a Widow is Uprooted from What She Loves, The New Yorker, November 11, 2016. https://www.nytimes.com/2016/11/13/books/review/magda-szabo-izas-ballad.html
46 Ophelia John, Iza’s Ballad by Magda Szabó, Harvard Review Online, October 16, 2017. http://www.harvardreview.org/?q=features/book-review/izas-ballad
47 Rooney, i. m.
48 Gibbs, i. m.
49 Malla, i. m.
50 Gibbs, i. m.
51 Robinson, i. m.
52 Groff, i. m.
53 Malla, i. m.
54 Kennedy, i. m.
55 Gibbs, i. m.
56 Battersby, i. m.
57 Rooney, i. m.
58 Kennedy, i. m.
59 John, i. m.
60 Martino, i. m.
61 Laura Van Den Berg, Ghosts, Literal and Figurative, Haunt Magda Szabo’s Novel, The New York Times, November 10, 2017, https://www.nytimes.com/2017/11/10/books/review/katalin-street-magda-szabo.html
62 Andrew Martino, Katalin Street by Magda Szabó, World Literature Today, November, 2017, https://www.worldliteraturetoday.org/2017/november/katalinstreet-magda-szabo
63 Nick Holdstock, Trapped in their traumas: on Katalin Street by Magda Szabó, 3: am Magazin, October 3, 2017. http://www.3ammagazine.com/3am/trapped-traumas-katalin-street-magdaszabo/
64 Van Den Berg, i. m.
65 Holdstock, i. m.
66 Priyanka Kumar, Katalin Street by Magda Szabó, Pasatiempo, January 12, 1918, http://www.santafenewmexican.com/pasatiempo/books/katalin-street-bymagda-szab/article_1e54e70d-16e4-5034-9bd1-69bb9f165fea.html
67 Uo.
68 Van Den Berg, i. m.
69 Martino, i. m.
70 Uo.
71 Holdstock, i. m.
72 Len Rix, Magda Szabó: Acclaimed Author of The Door, Independent, November 22, 2007, http://www.independent.co.uk/news/obituaries/magda-szaboacclaimed-author-of-the-door-758994.html
73 Mihályfi Márta cikkében olvashatjuk, hogy „[a] Magyar Színházi Intézet a regény drámaváltozatának angol nyelvű fordítását 1978-ban megjelentette”. Külföldi előadásokat nem említ az írás. Mihályfi Márta, Szabó Magda művei külföldön = Rácz, i. m., 116.
74 George Gömöri, Magda Szabó: One of Hungary’s most prominent women writers, she won several literary awards, The Guardian, 28 November 2007, https://www.theguardian.com/news/2007/nov/28/guardianobituaries.booksobituaries
75 Lásd erről Győrffy Miklós, A magyar irodalom német recepciója = Túl minden határon: A magyar irodalom külföldön, szerk. Józan Ildikó, Jeney Éva, Budapest, Balassi Kiadó, 2008, 34–48.