Casanova esete Odüsszeusszal

Könyvről könyvre
Balázs F. Attila Casanova átváltozásai című kötetéről
Balázs F. Attila új könyvének már a címe – Casanova átváltozásai – több különféle lehetőséget nyújt, miképpen lássunk neki a kötet olvasásának. Számomra két lehetséges variáció bontakozott ki a cím alapján, amely első hallásra Ovidiusra emlékeztetheti az olvasót, másrészt pedig a Casanova-monda felé irányítja a figyelmet: külső átváltozások, azaz Casanova, tegyük fel, az elbeszélések szereplőinek bőrébe bújik, vagy pedig belső fejlődési folyamatok, amelyeken az akár Erószszal/Ámorral is azonosítható Casanova átmegy.

 A kötet írásai azonban sokkal több értelmezhetőségi irányvonalat működtetnek, mint amit a cím sugall, nincs szó tehát a Casanova-mítosz újraírásánál való lehorgonyzásról.

Aki felszabadult erotikájú, testnedvekben tocsogó, „lényegre törő” szövegeket vár el, már csak a Casanova-monda említése miatt is, az bizony csalódhat a könyvben, az ugyanis nem a szókimondásra, a konkrét erotikus jelenetek felvázolására és a szexuális forradalom legújabb vívmányainak megjelenítésére épül, sokkal inkább egy higgadt, óvatos, finom szövegvilágot tár elénk, amely test és szöveg viszonyát az ösztönerők meglehetősen mértékletes adagolásával igyekszik felmérni. A visszafogottság a Casanova átváltozásainak egyik alappillére, a megközelítés mindig szőrmentén történik, s a szerző sokkal inkább az elhallgatással akar hatást kifejteni, mint a szókimondással. A kötet elbeszélései rövid, tömör írások, amelyek általában takarékosan, a szavakkal egyáltalán nem tékozolva jelenítik meg az adott nyelvi világot. A túlírtság valamennyire csak a kötet utolsó darabjain érződik, azt az érzést keltve, mintha a szerző kezdene kifogyni a mondanivalóból, s ezért hosszabban elidőz a közhellyé merevedő mondatoknál. A tömör, éles, mégis finom mondatok leginkább A macska leve és a Lázadás című szövegeket jellemzik, s ezek a mondatok adják a legnagyobb lendületet a könyvnek.

Casanova, akinek az apja kalandos, nőkben és szerelemben gazdag életet kívánt, mikor utóda születik, azt kéri az istentől, „hogy fia nyugodt, unalmas házaséletet éljen egy átlagos asszony oldalán”, ezzel a kis történettöredékkel indul a könyv, s aztán többé-kevésbé hasonlóképpen folytatódik, kalandos szerelmek és lapos kapcsolatok váltakoznak novelláról novellára, s az egyre bonyolódó viszonyok végül egy olyan labirintus képét rajzolják meg, amelyet találóan jellemez az Éjszaka című szöveg utolsó mondata: „Elvesztünk abban a sötétségben, mely összehozott minket.” (26. o.) A tévelygés, a bolyongás általában alaphelyzet ezekben a novellákban, olyannyira, hogy minden részletesen ábrázolt jelenet ide vezethető viszsza, tanácstalan Odüsszeuszok kóborgásaként vázolva fel a szövegek szereplőinek – vagyis tulajdonképpen: maguknak a szövegeknek, megint más megközelítés szerint: az olvasónak – a helyzetét.
A szövegek nyelve általában szigorúan realista, néha valamiféle „lélektani naturalizmus”-hoz áll közel, s nemritkán keserű szájízt vált ki az olvasóban, ahogy „előrángat valahonnan valami megmagyarázhatatlan szomorúságot” (Éjszaka, 26. o.). A tömörség, amely leginkább a kötet első írásaira jellemző, a címekben is megjelenik: Éjszaka, Lázadás, Árulás, Estebéd stb., a szerző szándékosan szűkíti saját szerepét a nyelvi helyzetek felvázolásában, a kevesebb néha több jó öreg igazságát követve. Ez a technika a legszembetűnőbben A macska leve című írásban jelenik meg, amely töredezettségével végig feszültséget generál, ráadásul a novellában két eltérő történet keveredik, más-más úton próbálva megközelíteni a szabadság fogalmát: a kamaszfiú első szexuális élménye a gyerekkorból való kitörésként jelenti a szabadságot, míg a zsarnoki hatalom ellen küzdő parasztok látszólagos szabadsága igazából csak még több szenvedést hoz.

Kétféle prózai szöveg váltakozik a Casanova átváltozásai című kötetben: egyes írások szigorúan betartják a klasszikus novella szerkesztési szabályait, cselekményük gyors, izgalmas, poénos, a többi szöveg már-már prózaversszerűen hömpölyög, elhanyagolható cselekménnyel, érzékletesen körülírt lelki vallomásokkal. A visszafogott érzékiség a magyar irodalom  hagyományőrzőbb, kevésbé szókimondó szerzőihez közelíti Balázs F. Attila szövegeit, számos szerzőt felhozhatnánk példának Krúdytól Németh Lászlón át Kőrösi Zoltánig, de például Aich Péter Szerelmek című, nemrégiben megjelent novelláskötete is sokban hasonlít a Casanova átváltozásaihoz. Talamon Alfonz hatását is ki lehet érezni Balázs F. Attila mondataiban, kivált a részletekbe menő, ahogy Tőzsér Árpád írja egy helyen, „a lélektani nüánszokra, a leírás színeire, az impressziókra érzékeny” jeleneteknél. A Lázadás című szöveg például engem Talamon Apám szeretője című novellájára emlékeztetett, Balázs F. Attila láthatóan kedveli azt a sejtelmes, olykor szorongó hangulatot, amely általában a Talamon-szövegeknek is a sajátja. Balázs F. Attila azonban néhol a lehető legszürkébb, leghétköznapibb jelenetekből is élvezhető, elgondolkodtató történeteket kovácsol, az emberi kapcsolatok feszült esetlegességeiből származó konfliktusok az elégikuson túl erősen naturalisztikus színt kölcsönöznek a szövegeknek. Casanova átváltozásai tehát tulajdonképpen a stílus átváltozásai: a színes, álmokkal és érzéki képzetekkel átszőtt szecessziós világ, amely akár Krúdy háború utáni regényeire is emlékeztethet bennünket, a testi gyönyörökben dúskáló buja rokokó hangulat drámai hirtelenséggel csaphat át szigorú, száraz, rideg realista szürkeségbe. A szerelmi háromszögek, megcsalások és felszarvazások kusza útvesztőit világos objektivitással tárja elénk a szerző; jómagam utoljára a pakisztáni származású brit író, Hanif Kureishi novelláit olvasva találkoztam hasonló szövegvilággal, ami a kiüresedett emberi kapcsolatok precíz boncolgatását illeti, bár Kureishi elsősorban a nagyvárosi lét és a művészek bolyongásainak hátterét használja lélektani vizsgálódásai alapanyagául, Balázs F. Attila ellenben sokkal kevésbé konkretizál, ő inkább az általános, hétköznapi kaszanovákat szerepelteti szövegeiben.

A Casanova átváltozásainak további egyedisége, hogy a Plectrum Kiadó új, kétnyelvű sorozatának első kötete, azaz az eredeti kötet magában foglalja a fordítást is (Ardamica Zorán munkája), a bal oldalon olvasható magyar szöveget tehát a jobb oldalon lévő szlovák fordítással is összevethetjük, már aki össze akarja, illetve tudja vetni. A mű tehát egyidejűleg jutott el a szlovák és a magyar olvasóközönséghez, bár arról nincsenek információim, a szlovák könyvesboltokban is forgalmazzák-e a kötetet. A szlovákul és magyarul is értő olvasó számára mindenesetre izgalmas lehet a nyelvi megoldások összehasonlítgatása, a kulturális közeledést nem is említve. Casanova tehát alakját, lelkét, de még nyelvét is változtatja Balázs F. Attila új novelláskötetének lapjain, kis kaszanovák egész hadát sorakoztatva fel előttünk, akik örök bolyongásra ítéltettek az érzelmek, a test és a szöveg útvesztőiben.

(Plectrum Kiadó, Losonc, 2007)
Szalay Zoltán