Görömbei András búcsúbeszéde Turczel Lajos temetésén

„Személyisége, embersége, hűsége a tisztesség példája…”
A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága és a Magyar Írószövetség nevében veszek végső búcsút Turczel Lajostól, a felvidéki magyarság kiváló tudósától és tanárától.
Személyisége, embersége, hűsége, különleges értékű pedagógiai és tudományos munkássága a gondolkodói és magatartásbeli tisztesség példája.   
Az őt útjára bocsájtó felvidéki magyarságért érzett felelősség alakította pályáját. A pesti egyetem joghallgatója még szépírói terveket forgatott a fejében, bejárt a bölcsészkar óráira is.
Aztán a friss jogi doktor szinte a diplomával együtt kapta a katonai behívót, s csak évek múlva került haza, Csehszlovákiába. A nagy terveket szövögető egykori Bolyai-kollégista állami gazdasági intéző lett.
Innen szólította a felvidéki magyarság sorsáért, szellemi állapotáért érzett felelőssége a komáromi magyar gimnázium igazgatói posztjára, majd 1954-ben tanárnak a pozsonyi Pedagógiai Főiskolára, 1959-ben pedig a Komenský Egyetem magyar tanszékére.  
Küldetésként vállalta a szlovákiai magyar értelmiség nevelését, a megalázott magyar nemzetiségi közösség önismeretének és öntudatának az erősítését.
Előbb a magyar és világirodalom néhány klasszikusának az életművét elemző tanulmányaival alakította ki irodalomszemléletének értékrendjét és horizontját, majd, a szlovákiai magyar irodalmat pedagógiai kritikáival felnevelő és kibontakoztató munkába kezdett.
Közvetlenségével, sugárzó egyéniségével, nagy tudásával, egymást követő fiatal nemzedékeknek adott életre szóló élményt.
Személyiségében szerencsésen találkozott a szakszerűség, az emberi jóság és a morális igényesség.
A nála sokkal fiatalabb és képzetlenebb emberekkel is egyenrangú partnerként tudott bánni, minden értékükre figyelt, minden eredményüknek örült.
Az ösztönző jóság volt a pedagógiai módszere.
A nemzedékeket felnevelő kitűnő pedagógus kitűnő tudós is volt.
Az ötvenes évek elején a történelmi kiszolgáltatottság helyzetében immár harmadszor újra induló szlovákiai magyar szellemi élet első eredményeit felnevelő szeretettel gondozta, bírálta és értékelte. A bátorító értéktanúsítás volt a legfontosabb elve. Bírálatát is a szeretet szavaiba foglalta, hogy létfontosságú „kertészműveletei”-vel le ne törje a szellemi pályán induló fiatalokat.
Első könyve, az 1958-ban megjelentetett Írások mérlegen pedagógiai kritikával segítette a szlovákiai magyar irodalom kibontakozását. Ezzel egy időben megjelentette a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiáját,  majd 1961-ben a Szlovákiai magyar elbeszélők írásait gyűjtötte antológiába. Mindkét gyűjteményt bevezető tanulmánnyal látta el.
1963–1964-ig irodalmi munkássága elsősorban a kortársi művek kritikai vizsgálatára összpontosult. Tanulmányai és antológiái megalapozták és segítették a szlovákiai magyar irodalom kibontakozását.  
Ezután újabb nagy vállalkozásba kezdett. Az a felismerés szabta meg pályájának további fő irányát, hogy egy kultúra csak a maga folyamatosságában, történetiségében, előzményeinek alapos megismerésével érthető meg igazán. Csak így emelhető egyéni és közösségi létértelmezéssé, önismeretté, sorsformáló szellemi-erkölcsi erővé.
Ezért rendkívül alapos történeti kutatásokba kezdett. Ezek első összegző eredménye lett 1967-ben a Két kor mezsgyéjén című kézikönyve, mely a két világháború közötti szlovákiai magyar irodalom fejlődési feltételeit, körülményeit tárta fel. Ez a kiváló mű lenyűgöző filológiai alapossággal, mélyreható elemzéssel és értelmezéssel mutatja be a szlovákiai magyar irodalom és kultúra szempontjából meghatározó fontosságú jelenségeket és körülményeiket.  
Kisebbségtörténelem, politikai-világnézeti helyzetkép, a művelődés körülményeinek elemzése, az ifjúsági mozgalmak, a tudományos élet, a sajtó és a folyóiratok története kapott benne önálló fejezetet.
A szlovákiai magyar önismeret és helyzettudat elképzelhetetlen ennek az alapozó munkának az eredményei nélkül.
Turczel Lajos a későbbiek során is alapvető tudományos kutatások egész sorát végezte el. Kitűnő tanulmánykötetek és antológiák tanúskodnak eredményeiről. Tanulmányai egy-egy kérdéskör alapos áttekintésével a szlovákiai magyar irodalom- és kultúrtörténet hiányzó fejezeteit pótolták.
Tudományos munkáinak mértékadó minőségét óriási háttérmunkával biztosította.
Feledhetetlen személyisége és a tudomány egyetemes mértéke előtt is helytálló életműve a magyar kultúra és tudomány maradandó értéke.
Két héttel ezelőtt még életműve előtt tisztelgő ajándékokat és kitüntetéseket adhattunk át neki. Akkor azt mondta: Mi mindnyájan dolgozunk. De az idő is dolgozik. Neki az a feladata, hogy elvégezze a munkáját rajtunk. Ne haragudjunk rá azért, mert teljesíti kötelességét.
Turczel Lajos fizikai létezésén az idő befejezte a maga munkáját.
Személyiségének és szellemének értékei továbbélnek a magyar nemzet közösségében.
Ezzel a vigasztaló gondolattal mondom:
Isten Veled, Lajos Bácsi! Legyen Neked könnyű ez az ipolyszalkai föld, amelyen kilencven esztendővel ezelőtt elindultál és amelybe most végleg visszatértél!
Nyugodjál békében!
Ipolyszalka, 2007. október 2.