Öllős Edit versei
Félszeg tükör
„mindent de mindent ezen
a világon le kell írni”
(Szép Ernő)
érzem szánom
értékelem (pillanatok ezredrésze
alatt vagy öt percekre nyújtva)
magyarázom hogy félig ösztönösen
félig szándékosan (bár nem tudom
pontosan fele-fele arányba-e vajon)
teszem-veszem dolgom
azt a mindig ugyanannak tűnőt
(csak az én hétmérföldes csizmámmal
negyed részben sem átléphetőt)
lehet hogy nem is ésszerűen de
örökmozgóan félig ösztönösen félig
szándékosan leírok mindent amit
elolvastam elolvasok mindent amit
leírtam – többnyire ez is a baj –
minden módosítószó és kötőszó
úgysincs a legjobb helyen és nem
atomóra-pontosak az igekötők hát
csak rendszeresen borzolódik
a kedélyem és csak rendszeresen
számba veszem beismerem hogy
lehet bizony ez-az nekem is
érthetetlen – hiába gondolok erre
aztán ebből emerre aztán gondolok
arra aztán abból amarra aztán
gondolok fél évet előre aztán
öt évet vissza aztán arra is
mikor volt emlékezet-kiesésem de
mégis csak írtam és írtam közben
de semmi lélek-összezúzódást nem
terveztem – ömlött is aztán az
nyakamba kátrányos-jegesen – mégis
átvészeltem – persze csak úgy hogy
közben minden közjátékot félretettem –
üzenetüket évek múlva mégis
megfejtettem – aztán már
depressziózáporoktól is
elhatárolódtam – tudtam én
réges-régen hogy megteszi azokat
sétapálcával elhessintenem –
lehet még csoda – nem járt le még
minden szavatosság – lehet az ablak
alatt globális csendben is
egy másik világ
Lábadozások
(balról egy szellő lebben
sivatagszáraz szememből ettől
sótalan könny cseppen)
pillantásaim
felpumpálják pupilláimat
szemöldökeim összekócolódnak
lehet hogy csak fuldokló dacból
fejem jobb fele hasadni kezd
(anélkül hogy bekopogna)
fejem bal fele gombostűket
szurkál mindenhova
(anélkül hogy bekopogna)
vadidegen lesz az összes
pókhálóerős látlelet
hiába adtam volna mattot a téli
álmoknak úgysem voltak azok
jégbe mártózottak)
zaklatottá válnak imáim
azt is a céltáblára teszem
hogy semmivé válnak útközben
pedig tudom
akinek szólnának már
rábólintana már ki nem nevetne
csak a súrolókefét fogná kezébe
hogy a torz döbbeneteket rólam
végleg lesúrolja hogy
nevethessek végre én is
örülhessek végre én is
ha naponta bomlásnak indul egy
időpont mikorra
nem felejtek el egyetlen magamat
gyalázó-ostorozó-tépázó
szinonimát sem de már mindet
azonnal szelídíteni is elkezdem
van aztán időpontja annak is mikor
rögtönözve-fontoskodva elkezdek
rakosgatni port törölgetni
közben csakis country-dallamban
a tegnapi vödörből csöbörbe
zuhanás sztoriját fogalmazgatni
félvállról persze mert elhiszem
már én is ha felnövünk vége
a meséknek vagyis hát akkorra
nem hepienddel végződnek hát már
nem is izgalmas megfejteni
miért lehetnek egyszer csak
királykékek-kristálytiszták
az évekig mocsaras-kátrányos
vermek
Miniatűrök
1
a fürdőszoba csempéi is
idegenek ha repülő csészealjat
látok az ablak előtt
ilyenkor tudok egy jót nevetni
gúnytalanul hogy két tucat évvel
ezelőtt nem gondoltam ilyesmire –
jó kislány voltam korántsem
ennyire homályos szemmel
2
naponta ikszszer újra beindítom amit
tegnap kisiklattam
eszembe jutott azóta hogy hát mindig
kéznél van a hatodik érzékszervem
egyébként is
ahány dimenzió annyiféle hatásvadászat
ahány csaj annyiféle akciós árajánlat
3
gyakran hallok fél füllel
tőmondatokat – belehalnivalókat
aztán persze nem halok meg
inkább javamra fordítok
minden okozatot
4
úgy volt hogy
iksz évig csak játszadoztam
néha-néha
iksz plusz iksz évig
játszottam bele nem unva
úgy lett hogy mióta
elítéltettem
kitartóan-szigorúan
ritkán lélegezve mesterkedem
a szavakkal
5
néha belegondolok hogy
külsőm belsőm céltudatom
mennyire összeegyeztethetetlen
de igenis eltökélem hogy én
a lényegeket párhuzamosan
párosítom és ha a végére
érek – mindet szívembe fogadom
ha nem – ki bánja
Szegényesen
ugyanabba a folyóba lépni
kétszer nem lehet
hallottam egyszer (vagy
tanultam kétszer vagy
olvastam félszer tegnap
éjjel)
namármost
én a harmadik folyóban gázolok
persze mindnek más volt a vize
mindbe másképp léptem bele
az első kettőben úgy döntöttem
simán belefulladok mégis fogtam
magam előbb elképzelni hogy még
semmit igazán nem értelmeztem
semmit csontokig még át nem éltem
még mindig zaklat és szurkál
cigánykerekezve egyfolytában
minden részletkérdés és bizony
már türelmesebb lehetnék
nem kellene annyit például
holmi rímeltetésekkel bajlódni
inkább ebben az újszülött
krisztusi korban kellene
egészen hanyagul hátradőlni
(és még nagyon sok mindent el is
kell szopogatni
még nagyon sok mindent le is
kell rágás nélkül nyelni
még nagyon sok mindenen el is
kell hangtalanul csámcsogni
s a többi
ami még megemészthetetlen
azt még ki lehet köpni)