Csőke Dénes versei

Percepció
Felhangok J. A.-ra
        Az én még én sem egészen,
        megrémít idegenségem,
        s fogaim között a tér,
        mint csikorgó homok,
        egészen csontomig ér,

        és talán mégis én vagyok,
        csak az öntudat gagyog,
        csak a természet hanyag,
        mint két színt valló fák,
        én, s az idegen anyag.

MRI

        A lenni pusztán csontlíra,
        és nincs bizonyosság-
        ként homlokomra írva
        a lehetséges tovább,
        csak az erek rózsáival
        kering észrevétlen,
        véremmel szétfut, s kihal
        kontrasztanyagképpen.

Itt

        {hab}
        maradok még -hab a csésze falán-
        grafitiként, bérház-homlokon
        száradó tanú. Jövő festésig
        nem panaszkodom,
        {oxid}
        pedig anyagomat oxidálják
        -kor a testet- átható szagok.
        Falról falra támolyogva, olyan
        mindegy, hol vagyok.
        {heg}
        Lenéznek kacsintó homlokzatról
        kor karcolta, kíváncsi hegek.
        Grafitik azok is. Csésze alján
        zaccos nyolckerek.
—————
* Csőke Dénes (1978) Járokszálláson él, néhány éve antológiákban publikál.