Merényi Krisztián – Margit-bróker

Felépítette cégét. Ingatlan, hitel, biztosítás, jöhet minden, ami épp megy, és amire van kereslet. A tanárkodás és a művelődésszervezés nem hozott sokat a konyhára, váltani kellett, méghozzá idejében. Fűt-fát beszervezett munkatársnak. Aztán dőlt a lé. Margit megteremtette függetlenségét. Csapatában öt állandó tag, és vagy ugyanannyi tiszavirág-életű üzletkötő. A pinceirodában hetente gyűlnek össze. Szükséges a frissítés, mindig akad új termék, az aktuális gondok megbeszélésére is remek lehetőség.
A csapat lagymatagon dolgozik, Margit viszont a hatodik hitelét intézi a hónapban. Vérbeli bróker, a többiek kispályások hozzá képest. Ráadásul Margitnak jut ereje tornázni, sóbarlangba járni, no és vagyonokat költ szépészetre. Hatvanöt évesen letagadhat tízet, mentális egészség szempontjából pedig húszat.
Margit lelkesen küldi szét az SMS-eket: „Szerdán gyertek, hatalmas meglepi lesz!” Remek alkalomnak ígérkezik felrázni az alulmotivált társaságot.
Eljön a nagynap. Elsőként Blári, az elméleti ember érkezik. Jó, ha tíz év alatt három üzlete összejött, de fejben mindenkit kenterbe ver. Aztán Szohy lép be gondterhelten. Gyakorlatban és elméletben is egyaránt produkál, legutóbb egy harmincmilliós hitelt hozott. Mesélte, hogy intelligensen felépített érvrendszerével győzte meg a finnyás ügyfelet. Aztán a volt futballedző, Genő is bedöcög. Kitűnő eredményei vannak, mégsem tud egy épkézláb mondatot kinyögni. Barátai pozitív kisugárzásának, irigyei pusztán hatalmas ismeretségi körének tudják be sikeres-ségét. Az egész lényében reszketeg munkás-író is megjelenik. Kéztördelve ül hát-ra. Kinézete kritikán aluli, stílusa, önbizalma egyáltalán nincs. Nem is értik a többiek, hogy mi a fészkes fenétől vált íróvá. Múltkor hitelügyben keresték telefonon. Épphogy beleköszönt elcsukló hangon, rögvest lecsapta azt, s vagy húsz percig remegett.
A buli-pulifejű rocker is bevágtat. Érces hangjával az önbizalom megtestesítője lehetne, mégis pesszimista, akár a mostani légkör.
Válság van! Ám Margit kutat, keres és, ha kell, magát a válságot használja fel pénzkereseti forrásnak. Nem vacakol, belevág:
– Drágáim, leszerződtem a Zártház-ingatlan irodával. Valami csodálatos! Sokan nem képesek fizetni a fejükre nőtt törlesztőt. Eladjuk a listás lakásokat. Most 30–50%-kal olcsóbb, és ha találunk vevőt, indulhat a kilakoltatás! Ha készpénz, leszedjük az 3%-ot, ha hitel, azt mi intézzük! Babuskáim, Szentendrén láttam egy csodát! Huszonöt helyett tizenöt… jövő héten megnézem.
A csoport zöme lelkes. A szorongó munkás-író és a rocker viszont elégedetlen. Az öröklázadó rocker képtelen hallgatni:
– Margit! Azért ne feledjük, hogy ezzel segédkezet nyújtunk emberek tönkremenetelében. Nem lehetne máshogy… vagy simán visszalépni?
– Vimre! Nagyon kérlek, tedd félre a negatív hozzáállásodat! Mi végrehajtunk, elvégezzük a munkát, nem feladatunk a mérlegelés; azért nem jár pénz! Ta-nulj teológiát, vagy járj filozófia-szakkörre. Ez farkas világ, ez másról szól!
A munkás-író már kirágta belsőszája negyedrészét, bátorsága pusztán odáig terjedt, hogy Vimre felszólalásánál folyamatosan bólogatott.
Mindenki megkapja a még lakott ingatlanok listáját. Margit elmegy a szent-endrei címre. Jókora ház, mégis a telek az igazi érték. Hetven év körüli, jó erőben lévő bácsi szól ki a kertből.
– Maguk azok? Maguk akarják elvenni tőlem? Két kezemmel építettem!
Margit elnéz a bácsi felett, a tetőszerkezetet vizsgálgatja. Az épület átalakításán töpreng.
Megveszi, nem vitás. Ingyen van. A telek többet ér… A bácsi elcsukló han-gon, a kerítésbe kapaszkodva folytatja:
– Kérem, ne vegye el tőlem. Nem akarok öregházba menni… az maga lenne a halál.
– Bocsásson meg, uram, nincs mit beszélnünk.
Margit autóba ül. Még látja, hogy a bácsi lehajtott fejjel zokog.
Másnap foglalózik, ezzel elindíttatja a kilakoltatást. Befektetésnek szemelte ki az ingatlant. Talán kiadja ingyen egy fiatal, macsó kőművesnek, aki cserében felújítja a házat, és időnként valamelyest néha őt is karbantartja. A lakó kéthetet kap az ingatlan elhagyására.
Lekéri a bácsi adatait, érdekli, hogy miféle ember adósodott így el. Lengyel Ákos, egykori papírgyári munkás, felesége hat éve meghalt… Szomorú sors. Azzal nyugtatja magát, hogy később a közreműködése nélkül is kitennék.
Sínen van minden, de a bácsi nem hagyja el az ingatlant.
Reggel nyolckor megszólal Margit telefonja. A banki ügyintéző hölgy ke-resi.
– Margitom, ne ijedj meg, természetesen tied a ház. De képzeld, milyen rettenetes dolog történt! A kilakoltatásra nem került sor, mert az öregúr felgyújtotta magát a padláson, leégett az egész tetőszerkezet. Meghalt a szerencsétlen…
– Ne hülyéskedj, ez borzasztó. Remélem, van a házon lakásbiztosítás…