Kuczmann Erika versei
Asszimmetrikus kapcsolat
A matematika
ma a tematika.
Ha Rád gondolok,
a gyökjel, mint hiányjel
zárójelbe tesz minden
elindult mozdulatot,
a gondolat megkérdőjelez
minden hasonlatot,
negációjel után löki
az igaz állítást.
A szívgörbe besűrűsödve ég
az álomtengely mentén
és kimetsz az univerzumból
egy 180 fokos fordulatot,
egy pontban érintve a csodát.
A szív az agytól magasabb
rendű műveleteket hajt
végre az életemben és a józan ész
a nullához konvergál.
A teljes indukció elve alapján
tegyük fel, ha egy napig ,
két napig kibírom így, ez divergál
akár végtelen napig,
de ez csak indirekt feltevés.
A végén rájössz, hogy
akárhogy is egyszerűsíted
a bonyolult képletet,
a közös nevezőt nem találod,
a hasonlóság nem egybevágóság
s köreink nem metszik egymást,
az a megoldás, hogy nincs megoldás,
quod erat demonstrandum,
megkaptuk, amit bizonyítani
akartunk.
Kettőslátás
Álmomban elszenderedtem,
s azt álmodtam, hogy nem szeretsz.
De álmomban felébredtem
és rájöttem, ez csak rossz álom lehet,
megörültem. Mikor reggel
csörgött a vekker s felkeltem,
már végképp nem tudtam,
mit gondoljak Rólad.
Jöjj, Kedvesem
Vesd le ruhád,
lépj a folyóba,
nincs krokodil,
fínom a víz.
Majd magamban
vetkőztetlek tovább,
mint főzéskor a hagymát,
míg meg nem fejtem
lelked minden titkát
s el nem jutok
a legbelső magig.
Istennek
Építsünk, emberek,
mint téglákból –
katedrálist mosolyokból,
alapja legyen a bizalom,
kezdetnek elég egy jó szó,
egy ölelés vagy egy kézfogás,
erős falai : a megbocsátás,
teteje a lelki tisztaság.
Ha belépsz a szeretet ajtaján,
belül vár egy egészen más világ,
melegség és nagy világosság,
mert a napfény utat tör
a hit rózsaablakán.
Hiányzol
Az idő most kőkemény ellenség,
az órán a mutató lassan halad.
Gyorsítanám lépteit, láthassalak,
s magadhoz ölelj egy pillanatra csak.
Kedvesem
Kedvesem,
ha a világ
enyém lenne,
odaadnám
Neked az egészet.
Vacsorára
mit kínáljak Néked :
Hattyút avagy Fiastyúkot?
Az Alfa Centaurit kéred?
Vagy megteszi
az Androméda is?
Mondd, hogy Neked jó legyen,
hogyan szeresselek?