Cselényi László – T–montázs
– Goethe Heidegger Fábry, Duba, Tőzsér és saját szövegekből
I. 1/1
Oktat a világ fájdalomra
Kedves barátom hát ezt is
megértük hogy egykor még mi
Mihelyt az ember világra
jön már elég öreg ahhoz
hatvanévesek sőt hetven-
hetvenöt évesek s még tán
már engem is Riaszt
1/2
Próbál hajlítani megríkatni
nyolcvan- mi több kilencven- száz-
esztendős matuzsálemek
hogy az ember a világban
benne van köze van hozzá
leszünk igaz nem mindnyájan
értük meg e jubileum
gyúrni mint a viaszt
1/3
Sötét hatalmak indulnak rám
a mi nemzedékünk sem volt
kivétel az irgalmatlan
azt jelenti gondoskodik róla
hogy gondjába veszi
kaszás közöttünk is vágott
alapos rendet soroljam?
s a létem börtönné
1/4
teszik hajítnak bölcselkedni
csak azokat is akikkel
együtt indultunk s kezdtünk még
más dolog csak elbeszélni
s más létében megragadni
ama nevezetes évben
ötvenhatban s közülük is
élet-halál közé
II. 2/1
Tünődni jöttem nem csatázni
csak azokkal elsősorban
akik Gömörország szomjas
száj mely nehezebben nyílik
de a szó mely itt kibuggyan
vándoraiként szakadtak
ide e széljárta füstös
de itt nem lehet nem vitázni
2/2
Észre ítélve kínban élünk
Dunatájra de nem róluk
szeretnék most szólni csupán
gyökösebb sűrítettebb mert
mélyebbről jön s nehezebben
a hiányukkal szeretném
érzékeltetni hogy végül
körülugat sok fényes érvünk
2/3
Ébredés után minden reggel
bármennyit panaszkodtunk is
csak megértük ez X-eket
egyetlen gyógyíthatatlan
és emésztő szenvedélye
mert ugyan ki mindenkinek
nem adatott még ennyi sem
kísértést érzek: nem kelek fel
2/4
S fehér arcom bár belekékül
sőt még a fele sem Mozart
Rimbaud Wolker van Gogh Schubert
mindennek tudni akarja
a lényegét és az okát
Petőfi Ady s még a „nagy
öregekből” is csak hányan
maradok tervek célok nélkül
III. 3/1
De e fordított küzdelemben
Babits Kosztolányi Krúdy
Beethoven Móricz az egyik
s ez a dühös kíváncsiság
teszi keménnyé érdessé
szemem sír nevet a másik
sírt hogy immár ilyen vének
mindig az élet győz felettem
3/2
S pékösvény hímjét: szerelemből
vagyunk s nevet hogy ilyen jó
kondícióban várjuk a
a hangját egyetlen pontba
és egyetlen másodpercbe
harmadik évezred első
évtizedeit noha épp
felfal az új nap mindenestül
3/3
Pedig meghalni semmi kedvem
te kérdezted nem is rég hogy
ezek szerint te reméled
sűrítve szeretné tudni
érezni s így megérteni
hogy megéred a harmadik
évezredet s ezzel mintha
s halál van minden ébredésben
3/4
pusztul bennünk a mindenhatóság
azt érzékeltetted volna
te ezt nem reméled hogy még
a világot ez egyetlen
pontba a lét sokasága
azt megéred s íme már tíz
esztendő elmúlt ebből is
s jön a determinált valóság
IV. 4/4
S leszek már én is maga-kínú
s mi itt lézengünk mindketten
túl a hetvenen s te épp a
Sokáig élni annyi mint
nagyon sokat túlélni önnön
hetvenötödikben én biz
reméltem megérjük mind a
keserű mord legény
4/2
Hull rólam eszme felelősség
ketten erő egészségben
s főként jó alkotókedvben
magunkat is túléljük mert
a kocsi már a ház előtt
noha sokféle bajokkal
küszködve kedves barátom
hetyke dac bűn s erény
4/3
Nem marad belőlem csak kúszált
éltessen az isten hogy még
ünnepelhessünk a nyolcvan
állt fölpakolták a poggyászt
az idő nap-paripái
meg a kilencven meg a száz
valamennyi születésnap
tépett ideghalom?
4/4
Csúcsaimon villamos szikra
alkalából amiként e
hetvenötödik esztendőd
merre visz az út ki tudja
azt sem tudjuk honnan jövünk
ünnepén melyet nem borral
hanem új verssel ünnepelsz
pattog a fájdalom?