Gyüre Lajos – A tálentumos ember

        Osztogat kinek-kinek, ami  jár,
        kérni se kell, csak jöjj, önként adja,

        veheted két marékra, szabadon,
        ne félj, csak jöjj, nem szól rád a Gazda.

        Csak ad, osztogat, békés mosollyal,
        nem kérdez, csak néz, néz rád szelíden.
        Megismered: kereszttel a vállán,
        s néhány csepp vér szívtájon az ingen.

        A tálentumos ember csak vár, vár,
        és mondod magadban: ez is bolond,
        osztogat, és nem kér vissza semmit,
        úgy él, mint kit nem gyötör földi gond.

        A tálentumos ember csak osztja
        kincseit: szelíd mosolyt, a lélek             
        nyugalmát, és örömet, igazit,
        s békét, békét, teljen a szív vélek.

        A tálentumos hátán kereszt függ,
        hordozza békével, és nem lázad,
        még ha százszor is elesik, feláll,
        arcán szelídség lakik, s alázat.

        Csak ad, osztogat békés mosollyal,
        nem kérdez, csak néz, néz rád szelíden.
        Megismered: kereszttel a vállán,
        s néhány csepp vér szívtájon az ingen.