Balázs Imre József versei

A titkos fa
    Izzó parazsat ültettem,
    Hajnali földbe rejtettem.
    Hold fényével öntözgettem,
    Kis csíráit őrizgettem,
    Nőtt belőle egy pompás fa,
    Emberi szem még nem látta.
    Nőtt belőle sűrű liget,
    Megszólít, ha jól keresed.

Biztató

    Fesd ki belülről a vázád,
    Lesd ki a tollpihe táncát.

    Hámozd belülről az almád,
    Díszítsd mintákkal a magját.

    Lesz, akit behívsz a házba,
    S amit látsz, azt ő is látja.

Játszd el

    Játszd el a pintyet,
    A szellőt s a patakot,
    Oszd el a gesztenyét,
    Makkhéjat, kavicsot.

    Este a csillagok
    Szempárja néz vissza,
    Habkönnyű álmod
    Az éjszaka felissza.

Pusztakő

    Toronyszobám lakatlan,
    Ajtaján most lakat van.

    Tornyom neve Pusztakő,
    Tetején zöld moha nő.

    Kulcsa itt a nyakamban,
    Csak két hétig lakatlan.

    Csinosítom elsején,
    Kifestem a belsején,

    Ünneplőbe öltözöm,
    S másnap be is költözöm.

A zöld torony

    Rendes, régi szomszéd
    a zöld torony lakója,
    álruhás királylány
    vagy jószívű boszorka.
    
    Ha vendégségbe indul,
    virágok jelzik útját,
    a kopár kő kizöldül,
    s már gyógyfüvek borítják.

    Ha vendégségbe mennék,
    estig nála volnék,
    s a tornya ablakában
    dalokat dalolnék.

    Az én játékaim

        Az én játékaimat én szeretem nézegetni leginkább,
        a te játékaidat meg nézegessed te magad.
        Az én játékaimat is megnézheted,
        csak ne nézd túl erősen, mert valamelyik még elszakad,
        neked pedig kifakul a szemed.

    Égi korcsolya

        Jégmanók, ha korcsolyáznak,
        Lábnyomukban szikra röpköd.
        Hűvös szikrák sziporkáznak,
        Orrhegyünkre ülő pöttyök.

        Hópehely és hullócsillag
        Kavargó fényt hint a fákra.
        Este kigyúl mind fehérben,
        Jégmanók ha korcsolyáznak.