Szemlélődés – válogatás az elmúlt hetek irodalmi híreiből

(július–augusztus)
Krasznahorkai-méltatás
Nem mehet csak úgy el a világ amellett, amit Krasznahorkai László csinál az utóbbi két és fél évtizedben. Angolul elérhető életműve mindössze két műre, Az ellenállás melankóliájára és a Háború és háborúra korlátozódik, az abszolút főmű, a Sátántangó érdekes módon nem jelent meg e nyelven, Krasznahorkait mégis figyelemmel követi az angolszász kritika.

 James Wood, a The New Yorker kritikusa, a Harvard Egyetem professzora, akit 2008-ban a The Economist kulturális magazinjában, az Inteligent Life-ban a világ harminc legjobb kritikusa közé választottak, július 4-én Őrület és civilizáció címmel közölt tanulmányt Krasznahorkairól, legutóbbi kötete, a Max Neumann festőművésszel közös Állatvanbent angol fordításának megjelenése kapcsán. Wood nem kevesebbet állít, mint hogy Krasznahorkai a Claude Simon, Thomas Bernhard, José Saramago, W. G. Sebald, Roberto Bolańo, David Foster Wallace névsorba illeszkedik, hovatovább a társaságból talán ő a legerősebb. Angol fordítóját, George Szirtest idézi, aki Krasznahorkai mondatairól mint „lassú lávafolyamszerű narratíváról” beszél. Szó esik Nobel-díjról is, pedig, ahogy ezt a pozitív recepció mutatja, Krasznahorkainak már anélkül is megvan a biztos helye a világirodalomban.

Joyce-árverés
Az uborkaszezon szemlátomást az irodalmi hírek piacát is elérte: az egyik legnagyobb szenzációként tálalt hír júliusban, hogy elárverezik James Joyce útlevelét, amelyben hamisan állítja, hogy nős. Nos, Joyce mint a 20. századi regény egyik óriása esetében igazán nehezen érthető, mért vált ki felháborodást, hogy értett a hazudáshoz, s tulajdonképpen nincs szó nagy ferdítésről, hisz később tényleg feleségül vette azt a Nora Barnacle-t, akit az útlevélben házastársaként jelölt meg. Az okmány egyébként 1915-ből való, tehát abból az időből, amikor Joyce elkezdett az Ulyssesen dolgozni. A magyar olvasók számára az igazán nagy Joyce-hír azonban mindenképpen az lesz, ha megjelenik végre a rég várt Ulysses-újrafordítás, amelyet 2012-re ígérnek, s amely állítólag gyökeresen eltér a korábbi Szentkuthy-féle munkától.

Márai-mánia
Szlovákia rátalálni látszik Márai Sándorra, ami javarészt a 2013-as, Kassán megvalósuló Európa Kulturális Fővárosa projektnek köszönhető, ennek egyik „reklámarca” lesz Márai (a projekt szlovákul és angolul olvasható honlapján az egyik legnagyobb 20. századi európai íróként emlegetik). Ehhez kötődően indított egy Márai Sándor Emlékút nevű vállalkozást az Európa Kulturális Fővárosa Kassa 2013 nonprofit szervezet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen. Az Emlékút, amely július 22-én avattak fel, Máraihoz köthető kassai, illetve budapesti helyszíneket sorakoztat fel. Tizenötezer térkép segíti a turistákat az Emlékút bejárásában, amelyek kétharmadát Kassán, egyharmadát Budapesten helyezik el. A Márai-mánia jegyében egyébként nemrégiben a Kalligram megkezdte az életmű szlovák nyelvű kiadását (2013-ig tizenöt Márai-műnek kell megjelennie szlová-kul), Silvester Lavrík szlovák író drámát ír Márai életéről (2011 őszére tervezik a bemutatót), 2013-ban pedig balettben dolgozzák fel a Márai-témát, Ondrej Šoth vezetése alatt. Készül még egy webes dokumentumfilm is az íróról, amelyet a szervező ígérete szerint mindenki ingyen letölthet majd a világhálóról.

Hizsnyai-ízelítő
Hizsnyai Zoltántól kérdezik a litera.hu szerkesztői (július 15-én), hogy írogat-e még? A költőnek, aki jellemzően olykor hosszú évekre visszavonul, hogy aztán valami igazán nagyszabású produkcióval rukkoljon elő, másfél éve jelent meg leg-utóbbi, fergeteges Ének című kötete. Jelent meg róla kritika imitt-amott (az Irodalmi Szemle 2011. 4. számában Dobás Kata Zeneirodalom című írásában a Homokvihar című Csehy Zoltán-kötettel együtt tárgyalja, a Bárka 2010. 2. számá-ban Csehy írt róla, a Népszabadság 2010. február 27-i számában Varga Lajos Márton, az Új Szó azóta jobb létre szenderült Penge című rovatában Csanda Gábor), ám mintha mégsem kavart volna fel nagyobb hullámokat az irodalmi közbeszédben. Hizsnyai a litera.hu-nak valódi kisesszékben válaszolgat, a Duna-kanyarról, ahol háza áll, egy 1990-es évekbeli különös kulturális projektről, illetve az elmaradhatatlan Tsúszó Sándorról („Köszönöm neked, Sándor, hogy én tudok lenni helyetted!”). Hamarosan meg kell hogy jelenjen a legújabb Tsúszó-kötet, Hizsnyai szerkesztésében, de Tsú-szó kalandjait nyomon lehet követni akár a Facebookon is (Sándornak eddig 139 is-merőse van).

Bookline-lista
Az egyik legjelentősebb magyar online könyváruház, a Bookline közzétette nyári TOP 50-es olvasói sikerlistáját. A listát Fejős Éva Helló, London című regénye vezeti, a szépirodalom a 11. Spiró Györggyel jelenik csak meg (Kémjelentés). Spiró jó néhány könyvhosszal vezet; magvetős szerzőtársai, Tóth Krisztina és Parti Nagy Lajos idei kötetükkel (Pixel, ill. Az étkezés ártalmasságáról) csak a 21. és a 22. helyen jutottak be. Megelőzi őket Kon-dor Vilmos (20.), aki Budapest romokban című regényével már negyedik éve minden Ünnepi Könyvhétre meglepi a krimirajongókat egy-egy újabb noir-darabbal (bár szerintünk Kondor regényei egyre elnagyoltabbak, a 2010-es A budapesti kém párbeszédei például messze elmaradnak a 2008-as Budapest Noiréitól, mesterkéltek és felszínesek). Érdekes módon azonban Leslie L. Lawrence, aki más források – konkrétan a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemrégi felmérése – szerint a legolvasottabb kortárs magyar író, szintén csak a 17. helyen futott be, nem bírván megelőzni az aktuális strandslágereket.
(szalzo)