Mestyán Ádám alkotásai

Kondenzcsík
Ha eljött volna a homokviharban,
tülkölve a boltozatokon át,
fekete műanyag, rothadó palánták,

ha eljött volna, túl a túlnan,
egy lélegzetet, egy pillantást,
sóhajt csak, ha adna, vagy mutatna
rengeteg, rengeteg kárhozást,
foga között vagy a hátán,
bőröndben vagy a két kezében,
ha eljött volna, át a tengeren,
vagy szelve a felhők moraját,
húzta volna maga után
giccses kis kondenzcsíkját,
ha eljött volna, lagunákban,
húsos erdőkben szökkenő
árnyak foltos derekán át,
át a fergetegen, át a lavinán,
árkokban sunnyogna,
alattomban tombolna,
a síkon vörös hajjal,
egész testtel, némi zajjal,
szorosan és moccanatlan.

Hazafias alapon

M. R. (8 éves) közölte hogy lázító kijelentésekkel
bassza meg ez az emberi gonoszság életem
csak azt tudom az öccse Amerikában szervezkedett
csordogál a vére folyik bennem
K. közölte hogy 3 milliárd dollár lesz a béke
és így feküdt le minden este megágyazott
ígérem a Népköztársaság ellenségeit
nagy pelyhekben hull a hó üres a levegő
látszik milyen cafat egy nő ez az Erzsi
ne gondolj rá ne képzeld el ne éleszd fel
régi nyilas katonatiszt mérnökként dolgozik
érted már az álneveket a menekülést
súlyos gondjaim vannak zajlik a válás
ki volt a hibás my dear grandma in Sydney
úgy tűnik dekonspirálódott pihentetni javaslom
ezt Mindszenty titkára csempészte át a határon
fizetett hirdetéseket kellene feladni nem én voltam
kiverték őket az egyetemről beverték a zsinagóga
úr akartál lenni és mi lett belőled belőletek
T. százados egyenruhában meglátogatott
nem tett jelentést más megbeszélnivalónk volt