Vida Gergely versei / Tekerő, Ismerik a gyerekszobákat, A szem útja

Tekerő

Előbb-utóbb formárt nyer, májashurka-töltelék
a disznóbélben.
Elnyúlik, nedves női kezek tagolják,

arról beszélnek, milyen ügyes tekerő vagyok,
jól tartom a tempót, pontosan kiszámítom,
mikor ér véget a bél vagy ürül ki a hüvely,
de nem ezekkel a szavakkal.

Összeszokott társaság,
mindenki fiatal, mindenki öreg. Jómagam is csak
gyerek, akinek minden sikerül, aki gyorsan
felfogom a dolgokat.                                                  
Itt, most, mindenki halott,
de sötétedésig mindenképp megleszünk. Ez nem az
„ami késik, nem múlik” józansága, nem ám, csak
az idővel nincsenek sehogy, így aztán ki sem töltik
egészen.

Így, aztán, nem valami könnyű, előre félek,
hogy összecsapom a felfogást. Nem is szólok senkinek,
hallgatok, mint a sír.                                                            

Valaki meglapogatja a hátam,
kiesek a nézőpontból,
átlyukad a szövet, de „a bajok
máshol kezdődnek” („nem itt”), ami kibuggyan, megy
a kutyának, nem a többihez vissza a vasfazékba, az utolja
már, újratölteni nem érdemes.

Engem küldenek hurkapálcikért,
mert, mondják, ez minden alkalommal el van felejtve.
Ez nálunk már szinte szokás, akár a tél.
Aztán mire visszaérek,  
megoldják nélküle.   

Ismerik a gyerekszobákat

Ismerik a gyerekszobákat,
mindenki, hogy miből állnak.
Mozdíthatatlan függönyök

lógnak a kopottas garnisokról,
teleszíva porral,
mintha ettől lenne nehéz, a portól,
ez a gumiszoba.

És egyre nehezebb ez a herce-hurca
az emlékezéssel, a felidézéssel,
olyan régimódi,

a nyakon csípett idő úgy ráng
a monitoron, akár egy szákban.

Szememre vethetik,
hogy nem tudok említeni egyetlen
saját-tárgyat sem.
Hogy amiket mentségemre felhozok,
bárkié lehetne. Afféle közös tulajdon.
Blöff.
Unalmas is, ezentúl ne tárgyaljunk erről.

A szem útja

Ahonnan a régi anyag elfutott,
kicsúsznak a nyálkás testű gyerekjátékok.
A mohaszagú csetreszek szintúgy,

de nem sír fel senki,
minden műanyag és bevont.  
Az egész csak arra jó, hogy a nyílást tágítsák:
ginekológusok ujjal az arra képtelen nőket.

Egy kupac vasalatlan ruha, kötött pulcsi,
egy fotóról, szilonharisnya (anya lábán?),
ágytakaró, nagy lila virágokkal, pléd
(pink, Larisa). Függöny.