A selyembivalytól a bálnahegyig – JAK-tábor huszonnegyedszer

Velejéig korrupt-e a magyar irodalom? A szigligeti Esterházy-kastély melyik szobájában hányt Pilinszky János? Veszélyezteti-e a hosszú szövegek jövőjét az e-olvasók terjedése? Lehet-e tudatmódosító szerek hatása alatt alkotni?

Velejéig korrupt-e a magyar irodalom? A szigligeti Esterházy-kastély melyik szobájában hányt Pilinszky János? Veszélyezteti-e a hosszú szövegek jövőjét az e-olvasók terjedése? Lehet-e tudatmódosító szerek hatása alatt alkotni? Ez csak néhány azok közül a sarkalatos kérdések közül, amelyek felvetődtek a József Attila Kör idei, 24. szigligeti táborában – válaszok helyett azonban inkább további nyugtalanító kérdések labirintusa kínálkozott. Mert ettől pezseg az irodalom.

Augusztus 28., kedd. Nem látni még a nyár végét, fülledtség van, kissé pilledten szállingóznak a táborozók a szigligeti Esterházy-kastélyba Szemináriumvezetők keresgélik diákjaikat folyosókon, parkban, teraszokon, táborozók keresgélik szemináriumvezetőiket ugyanazokon a helyeken. Szécsi Noémi vezetésével végül megkezdi munkáját a prózaszeminárium, Vinnai Andráshoz érkeznek a drámaírás iránt érdeklődők, Schein Gábor és a költőtanoncok csak másnap tartják első órájukat. Az egész tábort áthatja a slam poetry szelleme, van slaminárium is, ahol Simon Márton és Závada Péter tart kiképzést.

A slam poetry után a következő hívószó Vajdaság. Első este a Híd című folyóirat holdudvarából indult fiatal alkotók csapata, a Híd kör mutatkozik be, Balajthy Ágnes moderálásával. Sokszínű a társaság, akad köztük költő, prózaíró, kritikus, színházi rendező, és sokféleképpen gondolkodnak a vajdasági létről is, a legdurvább hasonlat egy tüzes rúdról szól, amit a hátsónkban forgatnak (a feloldás erre: akkor jó, ha fáj). Ezek után megismerkedhetünk a FÉLonline című online folyóirat szerkesztőgárdájával, akik jó néhány technikai részlettel szolgálnak arról, hogy lehet felpörgetni egy online lapot, és milyen jót tesz, ha van nyelvi szerkesztő is a háznál. Este Krusovszky Dénes újratölti a Fasírtot, és megkínálja vele Horváth Györgyit, Nagy Gabriellát és Dunajcsik Mátyást: a harminc évvel ezelőtt megjelent első JAK-füzet kapcsán esik szó a mai fiatal irodalom lehetőségeiről. Dunajcsik Mátyás száján csúszik ki a korrupció kifejezés, s erre felmerül a lehetőség, hogy a beszélgetés éleslövészetbe mehet át. Krusovszky Dénes szemlátomást nem bír megbirkózni a korrupció idekeveredésének tényével, de végül sikerül kiegyezni a „kapcsolati tőke” névre hallgató kompromisszumban, ami nyelvileg talán szelídebb, tartalmilag – döntse el ki-ki saját maga.

Augusztus 29-én, szerdán megérkezik György Péter, a tábor főelőadója, aki az archívumok mibenlétéről tart előadássorozatot. György Péter a tábor egyik fő attrakciójának bizonyul, előadása sodró erejű, szuggesztív, elképesztő szellemi arzenált vet be. Az archívumok iránti fékezhetetlen vágyunkról beszél, arról az antropológiai vonásunkról, hogy mindent az archiváláson keresztül próbálunk megragadni. Itt merül fel, micsoda hatást gyakorolhatna az itt összegyűlt fiatalokra, ha például a szobák ajtajára ki lenne írva, egykori írónagyságokkal mi minden esett meg odabent. György Péter Pilinszky hányását említi, nem sokkal később megtudom (Bartók Imre szíves közlése), a pingpongteremben Pilinszky egykor édesanyjával pingpongozgatott. Nem könnyen archiválható kép ez sem.

Szerda délután táblagépekkel és e-olvasókkal felszerelkezve érkezik Dén Mátyás András, Dragon Zoltán és Pál Dániel Levente, akik a digitális könyvek kultúrájáról beszélgetnek, Áfra János vezetésével – Dunajcsik Mátyás, György Péter és Schein Gábor a közönség soraiból hol felpezsdíti, hol kilendíti a beszélgetést, amely során nem sikerül megnyugtatóan tisztázni, vajon tényleg kihalásra ítéltettek-e a hosszú szövegek? Tulajdonképpen az sem derül ki, mik azok a „hosszú szövegek”, hogy például a JAK világirodalmi sorozatában megjelenő két új regény annak tartható-e? Mark Collins ír-magyar szerző Hazátlanok című regénye az egyik, amely Írországba emigrált ötvenhatosok hányattatásairól mesél, s fordítója (Virágh Szabolcs) eléggé belelendül a mű kritikájába. A másik könyvet, J. M. Ledgard Zsiráf című regényét inkább dicsérik, az előbbivel szemben ez széles olvasói és kritikai sikerrel is találkozott.Az este csúcspontja a drogok és irodalom kapcsolatát boncolgató beszélgetés, melynek résztvevői Garaczi László, Kubiszyn Viktor és Bajtai András, akiket Hercsel Adél kérdez. Szó esik különféle szeretett filmekről, versekről, Csehovról, aki mintha megírta volna Csáth történetét, s egy merész csavarral oda jutunk, hogy az idei JAK-tábor sokkal szolidabb, mint a korábbiak szoktak lenni. Erre sincs válasz, de a beszélgetés után akad bőven idő és lehetőség megemészteni az elhangzottakat.

Másnap folytatódik a György Péter-előadássorozat, amit egy, a szerzői jogokról tartott beszélgetés követ. Közben vészesen közeleg augusztus legvége, kirajzanak kicsit az írók is, a strandon messziről látni Kukorelly Endre fejét a parttól távolodni, lehet, hogy közben már Badacsony (amely egyes felvetések szerint nem más, mint egy partra vetett bálna, amelyet az idő üledéke lepett be és szőlőtőkékkel ültették tele) felé tart az ősz. Este négy nő esik neki Darvasi Lászlónak, persze csak irodalmi síkon, Pethő Anita, Milián Orsolya és Szilágyi Zsófia Benedek Anna vezetésével tart kritikai beszélgetést a Vándorló sírok című kötetről. Milián Orsolya egymaga kel a könyv védelmére, a többiek meglehetősen finnyásan nyilatkoznak róla, érdekes lesz ezek után, hogy alakul a kötet kritikai recepciója. Naplemente után egy ős-slammer, Szkárosi Endre érkezik, akit Balázs Imre József faggat pályájáról, majd egy igazán magával ragadó előadás vezeti be az este további részét. Az egész tábor egyik szívmelengető csúcspontja a Néma Gyerek az Elefánt zenekarral című performance, melynek keretén belül Krusovszky Dénes, Hartay Csaba, Sopotnik Zoltán, Simon Márton és Závada Péter egészíti ki az Elefánt zenekar csapatát, és csap valami egészen elképesztő költőbulit a kastély falai között. Itt bukkan fel először az a Sziveri János, akinek a szellemét a tábor több ponton megidézi: Bábel című versét Sopotnik Zoltán rappeli el úgy, hogy egész egyszerűen megbabonázza a táborozókat.

Augusztus 31-én, pénteken három digitális archívumot ismerhetünk meg Balogh Endre, Rév István és Bátorffy Attila tálalásában, majd következik a Sziveri János-megidézés jegyében egy kerekasztal-beszélgetés Reményi József Tamással, Balázs Attilával, Keresztury Tiborral, Nemes Z. Márióval és Kollár Árpáddal, akiket Orcsik Roland faggat. Keresztury Tibor „selyembivaly”-nak titulálja a saját besorolása ellen végig tiltakozó vajdasági költőt, Nemes Z. Márió fanyalog ugyan kissé, végül mégis lelkesen beszél a Sziveri-féle „dirty talk”-ról, Kollár Árpád pedig a kockázatvállalást hangsúlyozza Sziveri költészete kapcsán. A gyorsan pergő beszélgetés után meghallgathatjuk a Bábel című verset magának a költőnek az előadásában, egy korabeli felvételről – furcsa hozzápárosítani a beszélgetésben bemutatott „selyembivalyt” a kivetítőn dörögve olvasó, megtörtnek, elcsigázottnak tűnő alakhoz. Újabb kérdés tátongó szakadéka nyílt meg: hova lehet tenni ezt az egész költői világot?

A péntek estét egy performance-ba át-átcsapó könyvbemutató zárja, négy új JAK-füzettel: Bencsik Orsolya Akció van! című prózakötetét, Áfra János Glaukóma című verseskötetét, Nagypál István A fiúkról című, megjelenés előtt álló verseskötetét és Váradi Nagy Pál Urbia című prózakötetét Orcsik Roland és Sopotnik Zoltán mutatták be, bár ezúttal nem kifejezetten a tárgyilagos hangnemé volt a főszerep (az aktuális kérdés: meddig mehet el egy műsorvezető a poénkodásban?).
Szeptember 1-jén, szombaton előírásszerűen érkezett az ősz, a strandra már csak a melankolikus szezonvéget kedvelők csábultak ki, a többiek a JAK-közgyűlést választhatták. Az utolsó nap programja a színház körül bonyolódott. Deres Kornélia és Herczog Noémi a színikritikáról, színházi kánonokról hívta beszélgetni Vidnyánszky Attilát, Miklós Melániát, Jákfalvi Magdolnát, Koltai Tamást és Bérczes Lászlót, ám a beszélgetés kissé szélesebb medret követelt magának, amelyben tajtékos hullámok kavaroghatnak. A Vidnyánszky–Koltai vita végül véráldozatok nélkül zajlott le, és megtudtunk ezt-azt a különféle „megmondóemberekről” a színikritika világában (például azt, hogy egyesek szerint vannak, mások szerint nincsenek).

A titkos naplók hagyományos felolvasását ezúttal a slaminaristák exkluzív bemutatója előzte meg – átütő sikert arattak –, a naplóíró Milián Orsolya és Dunajcsik Mátyás pedig intim szférákba kalauzolta a táborozókat. Kiderült, hogy a két naplóíró zenei ízlése nem különösebben egyezik, s míg egyikük egy finn vírussal küszködött a tábor ideje alatt, másikuk bekészített magának egy mini Szerb Antalt egy kalitkába, könyvtárral és karosszékkel.

Az utolsó estét Scherer Tamás és Kovács Krisztián A gyáva című előadása zárta, megint csak a drogok témájában. Kissé drogprevenciós jellege volt a darabnak (nem véletlenül, hisz középiskolákba járnak vele ezzel a szándékkal), miközben az már teljesen nyilvánvaló volt, hogy ebben a táborban mindenki „tiszta”. Bár az irodalomfüggőséget a legtöbb táborozóban alighanem sikerült elmélyíteni. (szalzo)