Ferenčuhová, Mária versei
French Window
Torokba hasító fájdalom: megízlelni, beszívni
a csendet.
Műanyag szemmel megszabadulni a színektől.
(A korlát azért van itt, hogy a tekintet ne ugráljon
közvetlenül a semmibe.)
A gyerekek mindig a szünidőre várnak
Ez különös – mondják –, ez a létra
egyszer csak úgy eldőlt, és a biciklit az éjjel
valaki csak úgy ellopta.
A játékaikat többnyire négy személyre ötlik ki,
de egyedül is játsszák.
Ez különös – mondják –, ma még csak szerda,
és holnap: holnap már csütörtök lesz.
M.Z.
rázz meg. taposs át rajtam.
a kérgen, a fényen. fordíts hasra.
állandó menet közben. illessz be két rész közé.
varrj be. öblíts le vízzel. újíts fel. egyenesíts.
készíts elő. ugorj át a visszaverődésen.
beszélj rólam bárkinek. kergess szét. uszíts rám szavakat.
hallgattass el. csendesíts. rajzolj meg a váróteremben.
kamatoztasd a tanultakat: a beszéd kisiklik kettőnk között.
helyezgetlek: …az átélés lineáris történetét figyelni először ott,
ahol fájva alárendelődik: a kataklizma utáni tájkép,
tűzhányó…
Városterv 1
nem győzheti meg az arcát
a magánbarlangba zárt szél fontosságáról,
ahol az lezárhatja irányát.
képtelen feldolgozni az utca üvöltő tekinteteit,
hangos hallóval ránevetni az idegen nőre,
s a kezéből kiszakítani az ajándék esernyőt.
nem bírja magas könyvtárakban megszólaltatni
a légzését, sem a kék üveg visszfényében
emelkedni a térben.
és nem akar elmenni sem, mivel: fel csak felfelé
mehet (hassal) és le csak lefelé (fejjel).
köztes az Erős, a Savanyú, a Keserű. köztes az
oda-vissza úszkálás a súlytalanságban.
Városterv 2
gondolom nem futnak feleslegesen e hídon át?
ha itt is győz a fád kérlelhetetlenség, a mozdulat értelmét veszti,
és felváltja őt a tartózkodás.
tisztára egységesek: a csillag grafikonja mentén rohannak,
állandó azonos pályán: mindig ugyanúgy,
mindig előre.
és a híd önmaga képébe fordul.
éles szögeken verik szét homlokuk:
azonos ritmusban, ahogy a metró zúgása,
amely már rég átlós pályára állt.
Városterv 3
a hang elhajolt a visszhangja elől. megjelent egy másik kép:
frissen látható. a színek nem változtak,
s az előző énemet sem cserélték fel a maiak.
és ennek ellenére más az időrendezés: más álmok,
a víz íze is más: teljes lassúsággal érkezem vissza
a zárt városba: tévedhetetlenül a zárt udvarokon keresztül.
ha tegnap kiabáltak, ma csak suttognak.
szemrehányások még nincsenek. még hallgatnak.
a zárt városban nem fúj szél, nem is esik
és a hang már nem erősödik
az alacsony mennyezet alatt. itt már semmi sem múlik.
de a hajók egyre csak érkeznek körbeúszni
a legdélebbi kiszögellést.
Merva Attila fordításai