Pléh Csaba: Az evolúciós megszaladások nyomában (a Fékevesztett evolúció című kötetről)

A mai evolúciós kutatás központi kérdése, hogy hogyan lehet az evolúciós gondolatmenetet kiterjeszteni a kulturális jelenségek és a történeti folyamatok vizsgálatára. E téma jellegzetes XIX. századi kérdései ma is velünk élnek, s a napi politikáig elhatolnak. Vajon egyenlő színvonalúak-e az emberi kultúrák, vagy rájuk is értelmezhető valamiféle progresszióként felfogott evolúciós hierarchia?

Kultúra és evolúció kapcsolatára ismerünk fontos XX. század közepi analógiás modelleket is. Az utóbbiak jellegzetes példája a Karl Popper elindította evolúciós episztemológia, vagy ma Daniel Dennett felfogása, melyek a variációszelekcióátadás típusú változásmodelleket mutatják be a darwini evolúciótól egészen a gondolatok versengéséig. Biológiai evolúció és társadalmi folyamatok kapcsolatát azonban ma jó néhány nem analógiás modell is kezeli, például a Boyd és Richerson s mások által kidolgozott génkultúrakoevolúciós elmélet. Ennek klasszikus példája a laktóztolerancia és a szarvasmarha-tenyésztő kultúrák együttes kialakulása.

A Fékevesztett evolúció című, két kiváló elméleti evolúciókutató és a kutyákról szóló munkáik révén közismertté vált kísérleti etológus szerkesztette kötet nyolc fejezete az utóbbi – a nem analógiás modelleket felvonultató – csoportba tartozik. Nem a kultúra általános evolúciós értelmezését kísérlik meg, hanem arra mutatnak rá, hogy a klasszikus biológiai evolúciós mechanizmusok a mai világ általunk teremtett körülményei között különlegesen kiugró, társadalmilag sokszor torz eredményekre vezetnek. Az etológusok kiváló csapatot gyűjtöttek össze. A biológusok mellett orvosok, antropológusok, pszichológusok elemzik az anorexia és az elhízás, a prostitúció és a drogfüggés „végső” biológiai okait.

A megszaladási folyamatokat a kötet szerzői kétféleképpen elemzik és értelmezik. Csányi és Miklósi úgy bemutatják be ezeket, mint szigorú biológiai folyamatot, ahol valamilyen viselkedési preferencia mögött specifikus genetikai adaptáció áll, s a genetikai adaptáció kibontakozása sokszor komikus vagy drámai fejleményekhez vezet. Bemutatják azonban azt is, maga Miklósi is más fejezetekben, hogy vannak e folyamatnak lágyabb formái is. Az általunk teremtett társadalom olyan körülményeket alakít ki, ahol meglévő preferenciáink minden újabb genetikai adaptáció nélkül vezethetnek az új körülmények közepette meghökkentő következményekhez. Például vizuális újdonság iránti preferenciáink miatt nézzük túl sokat a tévét, s nem valami új mozzanat miatt.

Az, hogy egy adaptív szervezeti válasz sajátos környezetben alkalmazkodásra képtelenné, illetve tragikomikusan önveszélyeztetővé válik, sokszor „kőkorszaki szaki” típusú elképzelésekbe illeszkedve magyarázható. Mint Fövényi József bemutatja a metabolikus szindróma s a második típusú cukorbetegség terjedéséről, ezek alapja az volt – ahogy azt Csányi Vilmos is számtalanszor elemezte –, hogy eredeti táplálék és ízpreferenciáink a nehéz, sokszor éhezéssel tagolt táplálkozási körülményekhez igazodtak. Az utóbbi 150 év cukor és zsírdömpingje és a mozgás nélküli munkavégzés vezettek el az anyagcserezavarok jelenségéhez.

Természetesen itt is számos izgalmas részletkérdés akad, az egyes etnikumok s régiók eltéréseiben például. (A magyarok és a szlovákok szomorú módon az élen állnak itt.) Számos biológiai alapú megszaladási folyamat azonban Darwin „másik” elméletéhez, a természetes kiválasztást kiegészítő szexuális szelekció elméletéhez kapcsolódik, mely szerint a válogatós nem (az emlősöknél és számos madárfajnál a nagyobb kockázatot vállaló nőstények) preferenciái alakították a fajt. A nőstények sajátos génváltozatokat preferáltak, s mint Miklósi bemutatja, ehhez a preferáló génváltozathoz kapcsolódott a másik nemnél például a fittséget jelző ornamentika, mint például az igencsak önveszélyes terebélyes szarvasagancs, de akár a nyelv kialakulása is. A kötet több tanulmánya – Csányi, Miklósi – mutatja be e rendszer logikáját, mely már Sir Raymund Fisher 1930as évekbeli munkái óta rendelkezésre áll az evolúciós gondolkodásban.

A kötet számos konkrét példát is bemutat, úgy a biológiai, ahogy a lágyabb típusból, mind a megszaladás pozitív oldalára, mind a rosszul alkalmazkodó változatokra. Visszatérően találkozunk azzal, hogy bizonyos oldalaiban az emberré válás során az agyfejlődés és az értelem megnövekedése megszaladási jelenség, amelyben a nagyobb csoport értékessége s a nők okossági preferenciái is szerepet játszottak. A kötet foglalkozik az elhanyagolt csalás-csaló felismerés fegyverkezési versenyével is, a fajtársak s a nemek között is.

Demetrovits Zsolt a szerfüggést elemzi, igen jól kombinálva az alapvető jutalomrendszer működtetését mint biológiai folyamatot – mely az öröm állapotának előidézésével a fittség illúziójához vezet – a kulturális szabályozás kereteivel s modern zsákutcáival. A kötet esettanulmányai az elhízás mellett bemutatják az anorexiát és a szépítkezést, mint a női szelekció elszaladt jelenségeit (Ujfalussy Dorottya Júlia). Ezek a fejezetek jól mutatják a mai „lágy rendszerek” szerkezetét és felelősségét. A sovány nőideál, a megkésett serdülésű lányok vélt vagy valós okossága együtt vezet a tragikus végkifejlethez. A jelenség is újszerű, a tanácsok is lágyak: miként a divatcégek megkezdték, merjünk teltebb nőkkel is reklámozni melltartókat. Kicsit hiányzik az olvasónak a fejezetek egymáshoz viszonyítása. Most akkor a soványság a nagy gond vagy a kövérség? A számok azt mutatják, hogy az első igen drámai, de ritka (0,5 %), s mentális patológiát is jelent, az utóbbi lassan öl, köznapi és gyakori (12‒18%). A felelős evolúciós orvoslás kommunikációs eljárásai mindezt egyszerre kell hogy figyelembe vegyék. Hasonló módon, a drogok elleni küzdelem terén a keresleti s a kínálati oldallal birkózva figyelembe kell venni a jutalmazó rendszerek (a drog közös útja) s a késleltetett kielégülésen alapuló modern társadalomszervezés beépített ellentmondásait.

Forrai Judit a prostitúciót mutatja be mint megszaladási jelenséget; valójában az örömszerző promiszkuitásból vezeti le. Tudjuk azonban, s erre a szerző is rámutat, hogy ez az evolúciós elszakadás nem magyarázza a jelenség urbanizációs modern formáit s a hozzájuk kapcsolódó hipokrízist. Csak egy meghökkentő adat a fejezetből: a prostituáltak aránya a hipermoralizáló Németországban a legmagasabb!

E fejezet jól mutatja a kiváló könyv gondjait is. Az evolúciós szexuális szelekciós elmélet nehezen tud mit kezdeni a mai világgal, ahol már nem a nők a szelektálók, hanem mintegy a nők mutogatják magukat, ők a hivalkodók, s a férfiak a választók. Hol itt a biológia? Valószínűleg ott keresendő, amire az elméleti tanulmányok többször rámutatnak: a megszaladás értelmezéséhez egymással versengő viselkedési tendenciákból kell kiindulnunk.

Miklósi Ádám záró tanulmánya érdekes jövőképet vet fel. Vajon létre tude jönni olyan kontroll az egyes preferenciáink között, mely a veszélyes megszaladásokat ellenőrizni képes? S hogyan kell a biológiai elemzésnek követnie a technológia társadalmi használatának átalakulásait? Húsz éve még a tévénézés volt megszaladási gond a fiataloknál, ma az internetezés. A biológusnak pontos társadalmi barométereket működtetve kell megoldásokat javasolnia.

[Csányi Vilmos és Miklósi Ádám (szerk.): Fékevesztett evolúció. Megszaladási jelenségek az emberi evolúcióban. Typotex, Budapest, 2010, 180 oldal, 2800 Ft]