Senki-lét

Vörös István Aki nevetve született című kötetéről

Ő más. Ő nevetve született, mi sírva. Egy tanító, aki képes a jót írni, mert máshogy áll hozzá a valóhoz. Aki nevetve született, annak későbbi hivatása determinált: megtanítani másokat is nevetni. Vagyis: egy pillanatra sem venni semmit komolyan.

Vörös István, a tanító nem csinál mást, mint ötvözi a görög mitológiát, a népmeséket és a valóságot. Darabjai költőiek; absztrakcióikban és formájukban is. Brutális dolgok játszódnak le bennük: anyagyilkosság, pedofil postás bácsi, öngyilkos kamasz, erőszak és megerőszakolás. De bármi történjék; a játékosság, jóság, szeretet mindig dominál – és ez nem élethazugság, hanem meseigazság.

Mesék gyerekeknek és felnőtteknek. A borítóillusztráció rögtön kétségbe vonja, hogy felnőtteknek is szól-e a drámakötet, vagy csak gyereklelkű anyukáknak-apukáknak. Királyjelmez, elefántbáb, ordas farkas – három előadásfotó színesíti az amúgy fekete alapú borítót. Arra jók a képek, hogy lássuk: a darabokból valamennyit már bemutattak, többnyire bábos műfajban, gyerekelőadásként. De ez csak részben tükrözi a tartalmat.

A dramatikus mesék zöme vagy gyerekeknek, vagy felnőtteknek szól, illetve sok a besorolhatatlan kategóriájú írás. Ezekről nem lehet eldönteni, kinek, milyen korosztálynak, milyen színházba íródtak. Van köztük kétfelvonásos darab, és van kétoldalas. Egy mondat, egy gondolat, egy sor, több sor – mindegyik szöveg valamiért izgalmas, de kevés a tényleg kiemelkedő. Ez a tökéletességre nem törekvés barátságossá teszi a kötetet. Minden világában úgy próbálja megragadni a valóságot, hogy fejre állítja; ettől persze semmi nem lesz más, csak a nézőpont változik meg. Nem helyreállítani akar, csak játékosan szemlélni, máshonnan, ugyanazt.

Vörös István több darabot is írt a Baltazár Színháznak. Ez egy értelmi sérült színészekből álló alkotócsoport, Elek Dóra vezetésével. Három kötetbeli darab (Aki nevetve született, Talált ember, Repülési engedély – angyaloknak) – a Baltazár Színház színészeire íródott, itt is mutatták be őket. Közülük nem véletlenül az Aki nevetve született a kötet címadója. Főszereplője egy lány, aki nem akar tudni olyat, ami nem tudható, és így többet tud mindenkinél. Nem ismeri a félelmet, a számítást. Csak szeretni tud. Vándorcirkuszosok hívják világot látni; ő marad a falujában. Felismeri: maradni a legnagyobb bátorság. Tudja, minden cselekvésnek – főzésnek, munkának – kell, hogy célja legyen, de csak annyi, hogy felismerjük, kinek, miért tesszük. Semmi más. Ő a sorsradír; vagy féltik őt, vagy félnek tőle.

A gyerekeknek szóló darabok (A világ leghosszabb álma, Az éneklő királyfi, A macska országa, A tündérfa, A Kutya úti iskola, Padlizsán és Paprika, Mackó és az állatok) vagy mesedramatizációk, vagy saját ötletek, állandó mesei fordulatokkal, motívumokkal. A bölcsesség finom bája jellemző rájuk, kedves történetek, igazi gyerek–szülő közös élményalapok, akár színházban nézik, akár otthon olvassák őket. A világ leghosszabb álmának humora például olvasva jobban érződik, Az éneklő királyfinak a líraisága magával ragadó, A macska országa korrekt Kormos István-mesedramatizáció, A tündérfa Benedek Elek meséje alapján készült. A Padlizsán és Paprika egy álomkép, gyerekfantázia, minden ismétlődik benne újra és újra. Ez a legizgalmasabb, legkomplikáltabb gyerekdarab a kötetben; a gyerekek összes félelmével együtt.

Az „egypercesek” (Búcsú a barátkozástól, Búcsú a sárkányölőtől, Búcsú a haláltól, Búcsú a szorgalomtól, Búcsú a levegőtől) a kötet második felétől bukkannak fel; rövid dramatikus játékok, mindig két szereplőre. Közülük a Búcsú a sárkányölőtől a „legörkényibb”; kocsmai pillanatkép egy kétségbeesett férfiról, akiknek lakásába beköltözik egy rinocérosz. A többi Búcsúzás… ember–ember, vörös hangya–fekete hangya, ózon–szmog: tehát két létező hirtelen viszonyváltozásáról, az alá- és fölérendeltség instabilitásáról szól. Azt állítja, hogy két fél erőviszonya nem a külső körülmények, hanem saját viselkedésük, jelenlétük, erejük függvénye. Ezek inkább felnőtt-olvasmányok.

A besorolhatatlan, se felnőtt-, se gyerekdarabok közül a legkevésbé sikerült az Odüsszeusz-cirkusz. Gyerekeknek érthetetlen, ha nem ismerik Odüsszeusz történetét. Aki ismeri, annak nem izgalmas, mert nem mond meglepően újat vagy egyedit az ismert történetről. Az Álomjárás egy majdnem öngyilkos kamaszfiúról szól. A darab hangulatában benne van a korosztályra jellemző agresszió, menekülési ösztön, kontrollálhatatlan szexualitás. Mégis: Vörös István könnyedsége is jelen van, és itt hátrány: kevésbé megrendítő, kamaszoknak nem elég „ütős”, a témától távol áll a darab meseszerűsége. A Hétfői farkasok az egyik legkülönösebb szöveg. Manci ötvenéves ápolónő, akinek a végtagjai beszélgetnek egymással. Ferike kiállhatatlan tízéves fiú, Manci örökbeadott fia. Egy démon gyerektestben. Manci kést fog rá, hogy megölje, de végül Ferike öli meg saját anyját. Ebben a darabban minden nap hétfő; szól az őrületről, a hétköznapok monotonitásáról is. A betörő és a bútorok fáradt szöveg, A leselkedő boszorkány is; érthetetlen, kinek íródtak.

Vörös István egy interjúban éppen azt nyilatkozta, hogy drámai művek írásakor mindig figyelembe kell venni a majdani nézőt. Ennek ellenére a kötet jelentős részét olyan – egyébként egyszer élvezetes – olvasmányok töltik ki, amelyek nem számíthatnak széles közönségre. Mégis, azzal, hogy máshogyan, máshonnan szemlél, meglátja a hétköznapok nem-létezőit, a senki-létben egzisztáló tárgyakat, élőlényeket, embereket. És világot teremt nekik.

(Vörös István: Aki nevetve született. Mesék gyerekeknek és felnőtteknek. Napkút, Budapest, 2013, 320 oldal, 2390 Ft)

Sényi Fanni