Tamás Zsuzsa: Mese a kisfiúról, akit Bartók Bélának hívtak (Garajszki Margit Bartók című kötetéről)

Amikor körülbelül egy éve az egyik internetes hír(és nem irodalmi) portál beszámolt arról, hogy angol gyerekkönyv jelenik meg Erdős Pál, világhírű matematikus életéről, egyszerre örültem és bosszankodtam.

Hiszen az ötlet remek: kisfiúként bemutatni a „híres embert” – a mű eredeti címe: The Boy Who Loved Math –, s ezáltal nemcsak az embert, de érdeklődési területét is közelebb vinni a gyerekekhez; de mikor jutunk el odáig, hogy nemcsak konferenciákkal, de igazán menő gyerekkönyvekkel is megemlékezünk nagyjainkról?!
Nos, úgy tűnik, eljutottunk idáig, legalábbis a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás mint kiadó és Garajszki Margit mint szerző megtették az első lépést: Bartók címmel könyvet jelentettek meg Bartók Béláról, a kisfiúról, aki Pozsonyban járt iskolába. Igaz, ezt az első lépést némiképp bátortalannak érzem, mégis rendkívül örülök neki.

A szöveg eleve a bizonytalanság imitálásával indít: „Es war einmal… Nem, ez így nem lesz jó! Kde bolo, tam bolo… Ez sem az igazi! Once upon a day… Hát ez teljesen rossz!”  – így tépelődik-mérgelődik a fából faragott királyfi, aki a fiktív alaphelyzet szerint a visszaemlékezést jegyzi. Az idegen szavak gyakran megtorpanásra késztetik a gyerek olvasókat; érzésem szerint nem szerencsés, hogy rögtön három nyelvi akadályon kell átküzdenie magát annak, aki belefog az olvasásba. Az ötlet viszont, hogy a mesélésbe a fából faragott királyfi, Bartók gyerekkori barátja kezdjen bele, szerintem remek.
Ám az igazi bátortalanságot éppen abban érzem, hogy az ötlet nem valósult meg teljes mértékben: a könyv lapjain tulajdonképpen annak krónikáját olvashatjuk, hogyan kezd a királyfi nyomozásba, milyen dokumentumokra bukkan… Tehát mégsem az ő Bartókról szóló, Bartókhoz fűződő emlékeit olvassuk (egyes szám első személyben), hanem  róla (mármint a királyfiról) olvasunk egyes szám harmadik személyű mondatokat:
„A különféle papírok között kutakodva rögtön kiderült az, amit a fából faragott királyfi egyébként is tudott, hogy Bartók kedvenc időtöltése a zongorázás volt.” Vagy: „A fából faragott királyfi szinte repdesett az örömtől, mikor megtudta, hogy Pozsonyba költöznek, mert a Mamának ott sikerült munkát találnia!” „A fából faragott királyfi kiszámolta, hogy Bartók tizenhárom éves volt, amikor másodszor és immár hosszabb időre Pozsonyba költözött a Bartók család (…).”

Sajnálom, hogy nem a királyfi ír efféléket:
„amikor másodszor költöztem Pozsonyba a Bartók családdal, a kis Béla már tizenhárom éves volt”. S talán a fára utaló szellemességek is kevésbé tűnnének keresettnek egyes szám első személyben [érthető, hogy a királyfi, fából faragott létére, óvatosan bánik a hegyezővel, és naná, hogy botfüle van, ám néha már sok az utalásból (valóban kérge volna, s nem bőre?; tényleg fél, hogy szálka megy a nyelvébe, ha megnyalja az ujját?)]. Mindazonáltal a királyfi állandó emlegetésével annyit biztosan elér a könyv, hogy Bartók Béla nevéhez kapcsolódjon  az   egyfelvonásos  táncjáték, A fából faragott királyfi című, amelyről az ifjú olvasók ráérnek az utolsó oldalon megtudni, hogy Balázs Béla szövegére készült.

De nem akarok igazságtalan lenni: ennél sokkal többet megtud, aki elolvassa a könyvet, és közben egészen biztosan jól is szórakozik! A nyomozó-visszaemlékező elbeszélésből kirajzolódik a gyermek Bartók alakja (aki nemcsak Béla, de még Viktor és János is volt). A visszahúzódó természet és a zenei érdeklődés, az apa korai halála, a rendszeretet, a himlőfertőzés, a tüdőés mellhártyagyulladások, a barátság Dohnányi Ernővel, a találkozás Zichy Géza gróffal… szinte észrevétlenül marad meg az emlékezetünkben, vagyis a könyv elérte a célját! Mindehhez Pozsony nyújt hátteret: szó szerint is, hiszen Matrka Simon illusztrációiban felbukkannak korabeli fényképek a városról, hol valóban háttérként, hol bekeretezett képként a rajzolt enteriőrben.

Az illusztrációk változó színvonalúak, de számos szellemes megoldással élnek: kedvencem a hőmérő, amely nem Celsius-fokokat, hanem egy oktávot mutat C-től C-ig. A gyermek Bartók megjelenése, égnek meredő hajával – összevetve az interneten elérhető képekkel – egészen találó; a szinte széteső fából faragott királyfié valahogy kevésbé megnyerő, bár lehet, éppen ez volt a cél, hiszen kissé ügyetlennek ismerjük meg őt (s a könyv végén csúnyán elbánik vele egy baba is – ennél igazán jobbat érdemelt volna!). De a külcsínnél maradva: maga a könyvtárgy bátran lehetne nagyobb, vagyis lehetne magasabb vagy állhatna több lapból, ha ez biztosítaná, hogy a szöveg szellősebb legyen (a sűrű sorok szintén megriaszthatják a gyerek olvasókat).

A kötet végén A fából faragott királyfi kedvenc olvasmányai címmel bibliográfiát találunk, amely nemcsak a Bartók Bélával kapcsolatos szakirodalmat, hanem Pozsony városának történetét, sőt – gondolva a királyfira – még egy párbajkódexet is tartalmaz.

(Garajszki Margit: Bartók. Pozsonyi Kifli Polgári Társulás, Pozsony, 2013, 46 oldal)