Veres István: Az egyik legdinamikusabban fejlődő költőnőről; Diktatúra a középhegységben (versek)

Az egyik legdinamikusabban fejlődő költőnőről

Egy szerda-őszi napon a fiatal
költőnő verseit kóstoltam, akiről egy
hozzászólás azt állította: „valóban ő az egyik

legdinamikusabban fejlődő költőnő”. Szeretnék
mindenkit megnyugtatni: nincsenek dinamikusan
fejlődő költőnők, sem pedig az egyik, sem pedig
valóban. Felejtsük el ezeket az innovatív,
a fenntartható fejlődés retkes fátylába
csavart unalmas dogmákat. Ez tiszta diktatúra.
Jön valaki, és kijelenti, hogy mostanában
ez vagy amaz a legdinamikusabban fejlődő…
…a szerdám folytatódik, és bár nem akarom, viszem
magammal az információt a költőnőről.
Tetszettek a sorai, de mivel felmerült
a fenti gyanú, hát nem fogom keresni a verseit többé,
fejlődjön csak magának, ahol akar,
persze jó dinamikusan.

Diktatúra a középhegységben

A középhegység önkényuralmi
szókövület, már a hangalakjában is
ott a diktatúra. A térszíni formák
megjelölésére ugyanis vannak konkrét
tulajdonneveink, például Bükk, Bakony,
Gerecse, vagy ha távolabb megyünk, Tátra,
Fátra, Hargita, még
távolabb Alpok, Ardennek,
Pireneusok, ha pedig még
ennél is távolabb tekintünk, akkor Andok, Atlasz
és Pamír. Nem értem, mi a büdös
francnak az a kifejezés, hogy északi (meg ilyen-olyan)
középhegység. Nincs annak a kibaszott
hegységnek neve? Mit kell itt feleslegesen általánosítgatni?

Persze ha fizetnek érte, úgy rendben van.