Villányi László: Végrendelet

A bicikli nem kötelező, a színes öltözet viszont igen,
kezdené, ha lenne mersze megírni végrendeletét, idejekorán,

még mindenféle fájdalom és önsajnálat nélkül, szinte
derűsen, hiszen majd azok sétálnak el temetésére,
akiket szeretett, szeretné, ha kedélyesen állnának a folyó
partján, ott, ahol gyerekkorában az iszapos vízbe ereszkedett,
szólna egy kis vidám improvizáció, mondjuk tenor szaxofon,
aztán folytatnák a madarak, rájuk mindig lehet számítani,
miként a fákra és a fényekre is, az ég és a levelek színeire,
vagyis mindenki ünnepelné a közös létezést itt a földön,
hamvait pedig vinné a sodrás, szerencsés részét a tengerig.