Nagy Hajnal Csilla: Irodalom és lomtalanítás 4.
Állítólag vasárnap este már
el sem lehet olvasni őket
(ahogy gondolom
éhgyomorra sem)
meg hogy a hétfő délelőtt az
igazán optimális
talán mert az olyan
konvencionálisan iszonyatos
hogy minden ami
máshogy az
belefér.
Lomtalanítom ki magamból a
minket
aminek a fele én
de hogy éppen melyik fele
az sosem volt biztos
talán ez is sok zavart okozott.
Hogy épp ideje lenne igen
mondod az ötletemre hogy az
utolsót már nem rólad írom
senki se érezze magát kínosan de
tényleg senki sőt nekem se kell
feltétlenül hülyét csinálni
magamból igen hát ez
jó ötlet
mondod
nekem
vagy félig felém
igazából a földnek mint
apád hogy
kérek-e még húst vagy
szerinte sótlan rizsát.
(különben legyen csak kínos minden
szerintem
verseket elviselni legalább
neked tudnod kéne
ahogy azt is egy vers mennyi
hazugságot bír el:
semennyit)
Hogy nyugtasson meg végre
valami ami nem
sedatif vagy oxozepam vagy a
meztelen mellkasod vagy
másé.
Szóval szerveket mg hasonlót
nyúzni ki
módszeresen a
belőlem.
Valami egyszerűvel mondjuk a
szőrszálakkal kezdjük
kenjük be forró gyantával a testet
a térd alatti kitüremkedést is
amit már valahol megírtam
a nagylábujj groteszk de
aranyos pihéit
a köldök alatti gyulladást
az ajkakat lent és az ajkakat fent
mármint a száj sarkában azt a
logikátlan alig látható
szürkét
a túl mélyen növő haj
utált göndörét
és még azt is ami véletlenül
szép
a szempillákat amikbe hat évesen valaki
mint évekkel később elmondta
egy kicsit beleesett.
(bele belém a hibába
én a hiba a rendszerben
neoncső a molylepkemúzeumban)
A test most végre meztelen kellene
legyen de persze
nem az
meztelenség nem létezik
az utolsó verssorig legalábbis
biztosan nem
*válok azzá.
Most jön amit abban a
gyönyörű rövidfilmben láttam
a bőrt az izmokról egy
elegáns mozdulattal eltávolítjuk csak mi nem akasztjuk fogasra
hanem meggyújtjuk a rojtjánál
rojtok egyébként lesznek bőven
a körömágyak mentén foggal
és a sarok keményét körömmel
pusztítja időnként már
évek óta
nem beszélve az ezer további
sebről például a
provokatív L-alakú hegről a
bal combon szóval
ez majd gyújtósként szolgál
persze egy darabig csak pörkölődik aztán
még tovább és
egyelőre nem is tudom
mennyire lesz hatékony a módszer hisz
korábban még nem semmisítettem meg
magam.
(dehogynem mondom mégis
rögtön mert
és ezt már tisztáztuk: versben
hazudni bűn)
És hogy ne fogjon ki rajtunk
innentől sem az anatómiai tudatlanság
mostantól nagyzolva tervezünk
az izmokat felfűzzük egy gitártestre
és eljátsszuk rajta a
Kispál összest
aztán összetörjük a színpadon amibe
a színpad is beletörik hogy
valaminek ha már a
nekünk
nem tudtam
tökéletes létet
biztosítsunk.
A lépet amiről valami
különös oknál fogva eleve
valaki más jut eszembe
tojással megsütjük
és a szervek elkészítését végül is
bízzuk mostantól már tényleg
Hannibalra
mindegy is.
Ne csüggedjünk hogy kezdünk
kifogyni a szuszból
a tüdő eltávolítása után ennek már
nincs jelentősége.
De a szervek színét figyeljük meg.
Együtt nem tűnik fel
egy átlagos emberi test
mondaná bárki
aztán amikor kiveszed
a máj a vese a belek minden
fekete
mert még mielőtt nem így gondolnánk
ez a lány igenis egy
szörnyeteg
amikor semmi másban sem
ebben az egyben azért még olyankor is
teljesen biztos.
(leginkább pedig ebben a
történetben az)
Tálalás után fogyassza el a magunkat
csontvázunk
aki már semmiben sem tud
vagy akar
különbözni.
Hisz ahogy arra már régen rájöttünk
lehet hogy nem is
mi hasonlítunk a
legjobban
magunkra.
Semmi sem maradt.
És azzal a semmivel ami
nem maradt mostantól
igazán szerethetünk mást
akár ezúttal magunkat
persze ez nem egészen olyasmi amire
képesek vagyunk.
Mindezt egy fúrikban a lakás
elé toljuk
a kupacról pillanatok alatt
elkapkodják a
csak fájdalomra képes
részletecskéket
nincs ezen semmi meglepő
a szenvedés mindig kelendő volt.
Tegyük fel ezúttal a
konzisztencia kedvéért hogy
ebben a lányban nem hét hanem
öt év alatt szülik magukat
újjá a sejtek persze
a végeredményt sem előre
sem utólag nem láthatjuk
akár hiszünk az idő létezésében akár
nem.
(egyébként nem)
Belőlem itt már láthatjuk semmi sincs
belőled viszont semmi sem tűnt el.
Mondhatnám hogy ez gond de
nem akarom.
Magamtól mindig sokkal
szívesebben fogok megszabadulni mint
tetőled*.