Juhász Tibor: Irodalom és lakásbelsők 1. / A nyomorúság lyukai

El sem tudja képzelni, hogy mi történik itt,

rikácsolja mögülem a szomszéd lakás tulajdonosa,

aki, állítása szerint, már egy jó ideje nem alszik

az idejáró fiúbandától. Majd fojtott hangon hozzáteszi,

hogy lányokat is szoktak hozni, és a szerteheverő

injekciós tűk dacára a ronggyá porosodott alsóneműkre

mutat, mintha ezek a ruhadarabok a mutatóujja nélkül

is eleget tudnának mesélni a bűnről.

Egy megtépázott matrac is van a szobában,

kisvártatva arról is beszélni kezd, biztosan

ezen csinálják, mondja, és lehajol. Figyelem,

ahogy összehúzott szemekkel vizsgálja

a sárga és piros foltokat, félősen megpiszkálja

az égésnyomokat, ez egy fertő, jelenti ki

undorodva, miközben a nadrágjába törli a kezét,

és megdöbbenek, hogy leevett trikójával,

zsíros hajával mennyire ideillik ez a férfi.

A két lakást elválasztó falon mintha

golyó ütötte lyukak lennének, amelyek

csak tágulnak és mélyülnek, mígnem

a lyukak alján először halványan,

de egyre határozottabban láthatóvá válik

az ő lakása, és tudom, már csak hetek kérdése,

hogy, ha a tizenévesek nem is, de a nyomorúság

átférjen rajtuk. Őt figyelem, és úgy teszek,

mintha nem venném észre, ahogy felkapkodja

és a zsebeibe rejti a csikkeket.