Irene Vrettou felvétele Képzeljünk el egy átlagos dél-morva laktanyát, közel az osztrák határhoz, valamikor a nyolcvanas évek közepén. Mondjuk, lehetne máshol is, más időben, a lényeg, hogy áradjon belőle az a hamisítatlan...
Alagi Mihály felvétele Arra gondolt, mégsem marad majd az eredeti verziónál. Hogy a fürdőszobából kifelé jövet a nedves és túlontúl fényes csempéken csúszott meg. Hogy olyan volt a nedves test tompa puffanása, mintha nem létezne többé...
A lëvëndula meséje phytolegenda Hát a lëvëndulavirág olyan, mind a Márjo këgyelme. Mer e is a Márjácsko virágjo, mind a méta, rozmaring, satöbbi. Megnyugtassa a törődött lelket. A legjobb a kétasszonközibe szënnyi. Ne...
Andy Travin Johnson felvétele Az udvar végében, a garázs háta mögött, ott, ahol a néhai ágyásokat és ribizlibokrokat már benőtte a csalán és a lonc, áll egy irodalom. Kicsit régi, kicsit pudvás, de még mindig otthonos. Nincs szívem...
A rozmaringág phytoenigma Amikor ēkeztík telepíttenyi a nípet, szokás lëtt kitűznyi ëgy rozmaringágot. Mer a rozmaring örökződ, ezér jelënti, hogy örökkí emlíkëznyi fognak. Kirakták a kapufélfáro, vagy a ablakba, így lëhetëtt...
Csillag Lajos felvétele (1) Az Évának ez volt az első komoly, önálló, saját riportja, először ment terepre. Ilyenkor az a kisebbik rossz, ha a szerkesztő nem megy vele. Inkább izguljon, inkább érezze magát egyedül és a mélyvízbe...
Vannak nemszeretem-gyerekek. A hajuk sem áll jól, a szemük sem, a kezük sem. De azért egy ilyen gyerek is jó valamire. Egy szülő – ha igazán önfeláldozó, jó szülő – soha nem fárad bele, hogy csiszoljon a gyereken. Hogy mindig résen...
Van otthon egy fajtiszta juhászkutyám. Amikor olvasok, a szemközti fotelben üldögél, méltóságteljesen, mint egy királyportré, és azt figyeli, hol tartok a könyvben. Tudja, hogy csak a regények érdekelnek, és ez alapján számolja ki, mikor jön...
Virágjábo hótt phytoikon Virágjábo hótt virág. Így monták a rígi világbo, ha valaki igën fijatalon meghāt. De vannak csudák is. Ārú nem beszíll a níp. Nem beszít Öregapád së, még a halálos ágyán së vallott ki mindënt, nem...
Hasamhoz ér a rét fakózöldje, fertőz, mint a csöndes gyerekkor. Belémbotlik egy kölyökcsermely, sunyít és szeret, dörgölőzni nem mer. Patám lerázza magáról a színeket. Megszédül miattam az égbolt. Ölébe fekszem a rögnek, pupillámra...
Gužák Klaudia festménye reggel miután felkeltünk kiültünk a folyópartra nézni a vizet és várni úgy kuporogtunk ott, mint két virág a Nap koromfeketére égetett minket, majd sápadtak és szürkék lettünk, mint a hamu, a hajunk megőszült...
Aztán becsomagollak és feladlak postán. Kigondolom, mégis kinek küldjelek el akinek fontos leszel és aki jól vigyáz rád ismerős vagy ismeretlen helyre menj-e melyik kontinens, mennyi időeltolódás? És vajon miként küldjelek?...