Nyilas Atilla: Egynyári jegyzetek

(Trabant-szám)

Budapest Balatonon nyaral,
Balaton Budapesten telel.

Balaton Budapesten tanul,
Budapest Balatonon felejt.

Budapest kifekszik a Balaton partjára,
a Balaton fölkúszik Budapest hegyére.

Balaton Budapesten keres,
Budapest Balatonon talál.

Budapest nélkül nincs Balaton,
Balaton nélkül nincs Budapest.

Balaton Budapest,
Budapest Balaton.
(Tapolcai)

Inkább dobjuk medencébe,
mintsem hogy koldusnak adnánk.

Nadrágját föltűri, gázol
a valónak gondolt vízbe.

Háta mögé, kétséges pénzt
kéregető ejt díszkútba.

Lehunyt szemekkel szomjazza
a soha-vissza-nem-térést.
(Egy Solaris-fotóra)

A tenger felszíne (nevezzük tengernek)
néhol kisimult, mint feszített víztükör,
anyaga, akár ha megfagyna,
szilárdulni, üvegesedni látszott,
közben elkékült, kivilágosodott
és mind jobban áttetszett, de a fényt
mintha nem a bolygó napjától,
hanem alulról kapta volna.
(Zamárdi)

Az idő szép, és a Balaton
fehér vitorlásaival
annyira, hogy fáj?

A múltba nézve
egy olyan percre gondolok,
amikor nem a múltban kerestem.

Miért
szinte alig voltam úgy,
miért nyomorultam?

És nekik
miért nem tudom
a szabad légzést megtanítani?

Napszemüveg
rejt,
sötét naptejüreg.
(A mécs és a könyv)

Az asztalon mécs,
az asztalon könyv.

Meggyullad a mécs,
meggyullad a könyv.

Ég a mécs,
ég a könyv.

Világít a mécs,
világít a könyv.

Kialszik a mécs,
kialszik a könyv.